1986. április 26-ára mindenki emlékszik. Ekkor valami olyasmi történt, ami azóta is bizonyítja, hogy vannak nagyobb erők az embernél. Nem birtokoljuk és zabolázzuk meg következmények nélkül a természetet és nem tudunk mindent az irányításunk alatt tartani. Az atomenergia végzetes hatásairól már akkor tudtak, mikor még csak kísérleti stádiumban volt az atombomba fejlesztése.

Azon emlékezetes nap óta tudjuk, mert a Szovjetunió nem tudta eltitkolni, akármennyire próbálta is, hogy létezésünk, egészségünk veszélyben van az atomfegyverek és atomerőművek hatásai miatt. Nagy dilemma az atomerőművek telepítése egy olyan korban, amikor a technológiák meghaladták az atomreaktorokat és az igény a tiszta energiára nagyobb, mint valaha.

Pripjatyban járva mellbevágó az elmúlás kézzelfogható jelenléte. Megállt az idő. Uralkodik az enyészet, bomlás, rozsda, rothadás. Sugárzás. A csernobili erőműben bekövetkezett nemkívánatos nukleáris esemény tízezrével szedte az áldozatait Ukrajnában és Európa szerte. Akik nem haltak meg azonnal, azokkal a sugárfertőzés végzett rengeteg szenvedéssel eltöltött nap, hét, év után. De itt a folyamat nem állt meg, fertőzi a következő generációkat, módosítva a DNS-t, rombolva az immunrendszert.

Badarság azt hinni, hogy csak ez az egy baleset létezett. Információk jó ideig nem szivárogtak ki sehonnan, pedig az USA-ban éppúgy voltak üzemzavarok és balesetek, mint 1986-ban Csernobilban. Csak nem ilyen mértékű katasztrófát okoztak és tudták lokalizálni a problémát. Az atomenergia sosem volt biztonságos. Minden az embereken múlik. A Szovjetunióban a titkolózás, félreinformálás vezetett tragédiához, és a félelem a hidegháborús fenyegetettségtől.

Ám ha továbblépünk az időben 2011. március 11-ére, akkor a japán partokon álló fukusimai erőművet látjuk, amint épp egy cunami söpri el, melyet egy közeli földrengés indított útjára. Itt nem kellett emberi mulasztás, a természet rendjéből fakadó földtani változások vezettek a katasztrófához, túlmelegedéshez és teljes zónaolvadáshoz a reaktorban. Négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kijutott radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságig beszennyezték a környezetet. Ezért utóbb, a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES) szerinti legsúlyosabb, 7-es fokozatba (nagyon súlyos baleset) sorolták be.

Elgondolkodtató, hogy egyes országok még mindig üzletet látnak ezeknek a veszélyes energiaforrásoknak a telepítésében. Vagy azért, mert óriási pénzeket lehet belőle szakítani, vagy azért, mert gőgösen még mindig azt hiszik, hogy tudják uralni a folyamatokat és mindenre fel vannak készülve. Ez vakság.

A HBO hetekkel ezelőtt tűzte műsorára 5 részes minisorozatát Csernobil címmel, melyben megpróbálják hűen ábrázolni azokat a viszonyokat, melyek egyenes utat kínáltak a katasztrófához vezető események láncolatához. Egy hete sajtóreggelin mutatták be a most Magyarországon is nézhető változatot.

33 év és újabb katasztrófák sem voltak elegek felnyitni a vezetők szemét. Az energiaszektornak át kell alakulnia. Ez az emberek természetes igénye. A zöld energiák vagy megújuló energiaforrások bőven ellátják az emberiséget a föld minden pontján energiával. Van egy napunk, mely még pár milliárd évig teljesítményromlás nélkül küldi a fényt és a hőt felénk. Tengeráramlások, szél, folyók, ár-apály, geotermikus energia, mind-mind kiaknázható és nem környezetkárosító hatású. Nincs melléktermék, mely sugároz, füstöl, szennyez még évezredekig. Ám vigyáznunk kell. Hisz a mindig emlegetett és közhellyé vált globális felmelegedés, vagy ahogyan mostanában nevezik: klímakatasztrófa, pontosan bolygónk időjárásának átformálásával felborítja ezen természeti jelenségek jellegét, erősségét és helyét Földünkön. Egy celsius foknyi melegedés is komoly olvadáshoz vezet a jégsapkáknál, gleccserek tűnnek el. Ez felborítja a hideg és a meleg víz arányát, az áramlások lassulnak, megszűnnek. Ennek hatása van a felhőzetképződésre, az időjárásra.

Tehát ebből is látszik, hogy minden Egy. Minden mindennel összefügg, csak ezt végre el kellene fogadni és abba az irányba haladni, melynek a végén egy élhető bolygó és unokáinknak is megmaradó természet szimbiózisa biztosítja az élőhelyet számunkra. Ne szemétdombot hagyjunk örökül utódainknak. Felelősségvállalás mindenkiért. Kezdjük magunkon és haladjunk kifelé makro, mikro és globális környezetünkbe.

A napkollektoros, a szél erejét kihasználó, vagy épp az ár-apály jelenség erejét meglovagló erőművek kis ökológiai lábnyomot hagynak. A folyók sodrását felhasználó duzzasztógátas rendszerek ma már látjuk, hogy rengeteg problémát okoznak amellett, hogy hatalmas áramtermelő kapacitásuk van. Az elárasztott területek lakóinak kitelepítése, az ökoszisztéma felborulása, a szabályozott vízhozam környezetre gyakorolt hatása mind-mind jól mutatja ennek a technológiának a hátulütőit.

Ma már Magyarországon is telepítenek napkollektor telepeket, melyekkel a kistelepülések energiaellátását váltják ki, a „hagyományos” áramellátó hálózatból. A lakótelepek kiváló felületekkel szolgálnának sok ezer négyzetméternyi lapos tetőzetükkel a napelemtáblák felszereléséhez. Szélturbinákat is egyre többet lehet jártunkban-keltünkben látni. Ezekkel a technológiákkal önellátóakká válhatnának a települések, helyben munkát adva szakembereknek. Átalakulhatnának a függő viszonyok. Minden település a fogyasztásához tudná alakítani termelőkapacitását.

Bízunk benne, hogy a csernobili és fukusimai katasztrófákhoz hasonló incidensek nem történnek meg többé. Így is lesz elég feladata a mérnököknek és szakembereknek, hogy a későbbiekben, az atomerőművek felszámolásnál a fűtőelemeket és a sugárzó anyagokat megfelelően tudják kezelni, megsemmisíteni, transzformálni.

A képeket köszönjük Döme Nikolasnak Szlovákiából, aki nemrégiben személyesen jár Pripjaty városában.