Mióta megismertem beszélgető társaimat, egy csomó kérdés merült fel bennem. Hogy csinálják ők? Számtalan társalgásunk során kiderült, hogy egy olyan nézőpont nélküli állapotból figyelve az életet, a mindennapokat, ahogyan ők is léteznek, nem lehet könnyű beintegrálódni. Vállalkozók, Varga Zoltán ráadásul nagyon is reál területen dolgozik, multikkal munkálkodik együtt partneri viszonyban. Emellett fejleszt telekommunikációs területen és jógastúdiót vezet párjával, Csepcsik Enikővel. Enikő jógaoktató, nemrég vágtak bele együtt a stúdió vezetésébe.
– Hogyan fér meg reál és humán terület ilyen szimbiózisban egy vállalkozásban? Milyen hozzáállás, attitűd, „gondolkodás” szükségeltetik hozzá?
A gazdasági szervezet neve, amely általunk több mint egy évvel ezelőtt alapítódott, tükrözi a céges hozzáállás lényegét. A Mysore-M Kft-ben a mysore szó arra a dél-indiai városra utal, ahol a mai napig is nagy hagyománya van az astanga jóga gyakorlásának, valamint a hétköznapjainknak is szerves része ezen jóga irányzat. A mysore szót használjuk az astanga jóga önálló, tehát nem vezetett gyakorlásának megnevezésére is. Az M betű pedig rendkívül egyszerűen a „most”-ra utal. Vagyis a jelenben történő cselekvésre, amely furcsán hangozhat a megszokott gondolkodás számára, amely általában elégtelennek tekinti a múltat, a jövőt pedig frusztrálónak és félelmetesnek. Ám létezik valósan, tapasztalati szinten élhető középút, amely inkább a felismerések alapján cselekszik, nem pedig a múltról, jövőről szóló értelmezések mentén. Az utóbbi évek tapasztalatai által lehetőségünkben állt felismerni, hogy gyakran nem a cselekvések sokaságában fáradunk el, hanem a fejben folyamatosan zajló észre nem vett értelmezésekben, igazából ez a folyamat a bosszantó és gyakorlatilag felesleges. Felismerés alapon gondolkodni azt jelenti, hogy elfogadom a gondolat megjelenését. Ha ténylegesen cselekvésre késztet, akkor az lezajlik és ezzel végetért a folyamat. Tehát nem megyünk tovább pl.: a mi lett volna ha? miért kellett így? hogyan lehetett volna még? stb. értelmező kérdésekkel mert ez a szokványos gondolkodás és a jelenlegi kultúra remekül tükrözi, hogy végtelen szempont felmerülhet, minden nézőpontnak megvan az ellentéte is. Ám az ezekkel való szokásszerű foglalkozásnak nincs valódi eredményessége.
Röviden összefoglalva a vállalkozásunkban megvalósuló szimbiózis éppen az, hogy hagyjunk lehetőséget többféle területnek a kibontakozásra, ha értelmezések merülnek fel, az sem probléma, egész egyszerűen nem vesszük őket túl komolyan. Ennek eredményeképpen nem kerülhetnek a dolgok „ellentét”-be, hiszen az ellentéteket kizárólag értelmezés hozhatja létre. Természetesen valami megvalósul és adott esetben valami pedig nem. Ám az események nem egymás rovására, egymással versengve zajlódnak, csak „zajlódnak.” A napi jógagyakorlás (ami lehet akár néhány perc légzésfigyelés is), illetve az észlelő jelenlét segíti mindezt lehetővé tenni és bárki számára elérhető minden pillanatban.
– Nektek milyen utat kellett vagy szükségeltetett bejárni, hogy azok legyetek, akik ma vagytok?
Enikővel mindketten reál szakon végeztünk annak idején. Ő a Debreceni Egyetemen Gazdasági agrármérnökként, én pedig az akkori Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, amely az óbudai egyetem egyik kara jelenleg. Ő sokáig kontrollerként dolgozott multinacionális vállalatnál, én távközlési mérnökként, ez utóbbi tevékenység azóta is életünk szerves része maradt. Több mint 5 évvel ezelőtt, amikor először találkoztunk egy jógatáborban, Enikő már az oktatói képzéseket végezte, mint később kiderült komoly változás építőköve volt ez és nem egy hobbi amellyel általában egy bizonyos életmódi jelleg kerül ellensúlyozásra. Ezt követően egy szerencsés fordulatnak köszönhetően másfél évet töltöttünk Írországban, én a napi mérnöki munkát végeztem, Enikő a jógaászanák tökéletesítésén dolgozott. Utólag visszaemlékezve markáns időszak volt ez, a nyílegyenes befelé tekintés, az önmegfigyelés, az emberi alázat belátásának időszaka. Bár bejártuk az az egész szigetet, sokat utaztunk és a sós óceáni levegő járt át bennünket, ezzel egyidőben rengeteget olvastunk olyan emberektől vagy emberekről, akik mély tanításokat adtak az emberiségnek. Buddháról, Jézusról, Lao-Ce-ról, Ramana Maharisi-ről, Papaji, Ganga vagy épp Eckhart Tolle-tól. Ezek a tanítások összehasonlításra kerültek, hogy meglássuk hol van a közös pont, képessé váljunk leháncsolni a felesleges értelmezéseket, derüljön ki végre minek van ténylegesen értelme az életben és minek csak látszólagosan. Nem volt könnyű időszak ám mégis csodás felismerések születtek. 🙂
Rádöbbentünk, hogy az élet igazsága nem egy jövőben elnyerhető cél, nem lehet egy felhalmozási dinamika eredménye, pl. : sem vagyon, sem pedig lexikális tudás. Ráadásul a bölcsek is erre utalnak, mindegyikük a maga módján. Ezzel kellett szembesülnünk. Van, hogy a hétköznapokban nem egyszerű emlékezni erre a mindent átható felismerésre, de azért nem lehetetlen. J
– Hogyan lehet a mindennapokba integrálni – üzlet, vállalkozás, családi élet – a jelenlétben élést?
A mindennapokban a „jelenlétben” élés azt jelenti számunkra, hogy folyamatosan önmegfigyelünk az élethelyzetekben. A szokványos életviteli mód visszatérően meggyőzi magát arról, hogy komoly megértések állnak a háttérben és valamely cselekedet ok-okozati összefüggések alapján jön létre, tehát tökéletesen érthetőnek kellene lenni mindennek. Ami pedig nem érthető, azzal bizonyára probléma van, nem tudunk eleget a megoldáshoz és törekedni kell a megértésre. Ugyanakkor a felismeréseink és földrajzi helytől független tapasztalásaink azt bizonyítják, hogy jelenleg az emberiség gondolkodása inkább szokásrendszer és hitrendszer alapján zajlik. Vagyis azért nehéz változtatást elérni sok témában szerte a világban, mert a cselekvések hátterében nem megértések vagy inkább a megértések hiányai állnak, hanem inkább ismételt, tanult minták, amelyeket ha elkezdünk kivizsgálni magunkban, könnyen rájöhetünk, hogy sok gondolat és ezáltal megvalósult cselekvés csak azért születik meg, mert megszoktuk. Nincs ok, nincs miért ismételni tovább. Nem szükséges tovább hinni a fejben szóló hangnak. Valójában nincs mit kutatni, keresni, azonnal lehet másképp gondolni vagy csinálni. A szükségtelen szokásokat ezen a módon lehet feladni. Ehhez viszont szokatlan fajta bátorság szükséges, mert saját magunkat kell folyamatosan megfigyelni, testi reakciókat, gondolatokat megélni megfigyelőként. Ezen életmódi hozzáállással éljük a Mysore-M kft hétköznapjait és a magánéletet is. Lehetséges így döntéseket hozni céges ügyben, takarítani, főzni, másokkal egyeztetni, jógaórát tartani, programspecifikációt készíteni, távközlési hálózatot üzemeltetni…igazából nincs kivétel. J
– Az üzleti, vállalkozói életterületen hogy látjátok, manapság mik a fő problémák? Gondolok itt egóra, alá-fölé rendelt viszonyokra, céges struktúrákra.
Igazából szokások állnak a háttérben, igaznak vélt gondolatok, amelyek hatására cselekvések valósulnak meg. Egyre többször látszik már az eredménytelenség, hiszen minden változik. Egészen egyszerűen nem lehet állandósítani valamit, aminek alaptermészete a változás. Ahogyan „szokás” is mondani : „egy dolog állandó, az pedig a változás”. Bár ezen mondatra emlékeznénk szokásszerűen. 🙂
Azonban a szokás pont amiatt szokás mert igazából ha megvizsgáljuk, nincs valós alapja. Az egó azon pillanatban jön létre, amikor szokásos gondolatokról vagy gondolatcsokorról nem ismerődik fel, hogy megjelent, és hatásukra lezajlanak cselekvések, amelyek gyakran szenvedést hoznak az illető és környezete számára is. Ez az ún. tudattalan cselekvés, vagyis nem tudom mit teszek. Ilyenkor pl. ha felelősségre vonnak valakit egy cselekedet miatt, akkor sok esetben tényleg nem tudja az illető mit tett, viszont alárendeltségi érzést fog megélni. Mivel ez negatívan érinti, keresni fogja ez élethelyzeteket, ahol fölérendeltségi pozícióba kerülhet. Ez egy végtelen ciklusnak is tűnhet, azonban bármikor mögé lehet ennek ez egésznek kerülni és szemlélni az egós játékot kezdeményező gondolatokat, nem pedig azonosulni velük, főleg nem cselekedni.
Vannak már szép számmal emberek a világon, akik nem azonosulnak gondolataikkal illetve a céges struktúrák is változnak, bár ez utóbbiak lassabban. Mindazonáltal ez így természetes.
Jelenleg a félreértés abban a kimondatlan feltételezésben rejlik a céges világban, hogy az élet értelme valamiféle felhalmozható dologisággal van összefüggésben, pénz, hatalom, több vagy jobb valamiből és hogy azt állandósítva lehet tartani, ennek hatására pedig a félelmek eltűnnek és majd egy ponton a jövőben minden rendben lesz. A legtöbb cégnél épp a tulajdonosi kör illetve a tulajdonjog nélküli vezetők élik ezt a félreértést mindennapos szinten, amely ellentmondásként feszül elméjükben. Természetesen a látszólagos alárendeltségi viszonyban lévő alkalmazottak is támogatják a dinamikát, hisz elhiszik az alárendeltségről szóló gondolatokat.
Valójában csak képzelt hierarchikus rendszer létezik, hiszen a végzettség, a kor, a vagyonosság, vagy épp a pozíció nem tesz senkit különbbé, ezek gondolati absztrakciók, nem valósak. Ha a szív és a vérkeringés megáll egy emberi testben, az a test élettelenné válik, akkor is ha sok diplomával, céggel, vagyonnal, hatalommal rendelkezett az illető és akkor is ha nem volt hajlék a feje fölött. Valójában az élet nem tesz különbséget.
Nem túl szívderítő ezt mondani, és vannak kivételek, ám úgy tűnik a céges struktúráknál mind az alsó mind a felsőbbrendűségi azonosulást akkor kezdik el igazán feladni az emberek, amikor az élet lehetőséget adva megfosztja őket tőlük, vagy pl. amikor a test egy betegség formájában a sok apró jelzést követően komoly jelzést is küld, hogy gyökeres változásra van végre szükség az elme hozzáállásában.
Ilyenkor viszont megtörténhet a csoda. Megjelenhet az együttműködő, egyenrangú dinamika.
– Hogy látjátok, elindultak változások akár céges területeken, akár az élet más területein a gondolkodás megváltoztatására? Alulról jövőnek kell lennie mindenképp a kezdeményezéseknek, vagy a fölérendeltek gondolkodása csak nyomásra változhat?
Az a véleményünk, hogy egyértelműen változások zajlanak a világban, amelyek a hozzáállás gyökeres módosítását célozzák folyamatosan. Ezek a változások természetesen sok esetben negatív címkét kapnak, holott tökéletesen belátható, hogy pusztán korábbi félelmes ragaszkodások mondják ezt. Pl.: egyre kevesebb az olyan munkaerő, aki kapitalista értelemben „szolgalelkű” vagyis be lehet illeszteni egy hierarchikus rendszerbe, hogy módszeresen kihasználható legyen. Ez miért lenne rossz, hisz valójában nem is létezik hierarchia. Az Y illetve a Z generáció nem motiválható hagyományos eszközökkel munkavégzésre, mert sokkal jobban a mostban él, mint pl. szüleink vagy nagyszüleink. A II. világháború után az ország ujjáépítése volt a cél, egy szebb jövő, a megélhetőség, a jut is marad is elve és ezt tökéletesen szolgálta a tervgazdálkodás, milliók szocializálódtak eszereint és ez teljesen rendben van. A rendszerváltást követően azonban ez a mentalitás nagyon könnyen felhasználhatóvá vált egyéni érdekek mentén és a „tőkés” gondolkodású emberek jelentek meg. Aki pedig sok éve megszokta, hogy reggeltől-estig dolgozik, úgy érezte nem tehet mást, folytatnia kell a korábban biztonságot jelentő életformát. Hosszú évek után azonban épp az Y és a Z generáció megnyilvánulásai mutatnak rá, hogy a fiatalok nem szívesen tagozódnak, nem hagyják, hogy elkapja őket az „így szoktuk, ezt kell tenned gépszíj”, tehát a kapitalista szemlélet is változásra ítéltetett. Ezáltal egy látszólagos ellentmondás sorozat alakul ki a szocializmusban sok évet dolgozó idősebb korosztály, a jelenlegi negyvenesek kapitalista gondolkodása, valamint mai fiatalok között.
Az a bizonyos nyomás, amelyet említettél, mindegyik korosztály esetében sajátosan jelenik meg elsősorban szenvedésnek titulált formában, amely később belső nyitottság hatására, boldog belátássá alakulhat át. Az idősek főként a testi elmúlás miatt aggódnak, illetve a mai világ számukra rendkívüli bizonytalansága miatt. A tőkés gondolkodásúak közül sokan elsősorban a vagyon és a hatalom elvesztése miatt élnek félelemben és szeretnének irányítani. A mai fiatalok nagy része pedig főként a „miért nem fogad el a világ olyannak, amilyen éppen vagyok? Miért baj folyton ahogy létezem?” érzéssel élik főként a mindennapokat.
Azonban mindenkinek lehetőségében áll egyet hátralépni, bátorságot meríteni és meglátni, hogy ezek értelmezések, szokások, nem végleges igazságok, hanem részigazságok amelyek megnyilvánulnak, egy adott élethelyzetre igazak, majd elillannak. Nincs szükség az őrizgetésükre, mert nem hozza el a várva várt boldogságot ezen hozzáállás. A félelmet sosem az ismeretlen jövő okozza, hanem valamilyen, már korábbi esemény újrabekövetkezésével való gondolati foglalkozás. Ezt a dinamikát kortól, nemtől, pozíciótól, bármitől függetlenül lehetőségünkben áll feladni és nem szükséges várni senki vagy semmi másra.
– A siker, akár együttműködésekben, eredmények elérésében, célok kitűzésében, hogyan képeződik le, hogy fogalmazódik és jelenik meg az életetekben? Milyen a viszonyotok hozzá?
Ha sikernek nevezhető az, hogy valaki nem törekszik olyasmire, amiről eleve tudja, hogy nem hozza el a várt eredményt, akkor számunkra siker, hogy hozzáállásunk rendkívül sokat és gyökeresen fordult az elmúlt években. Ezen folyamat pedig nem áll meg, mert nem egy „valami” amit lehet halmozni, hanem hozzáállás, életmód, amely által ki lehet bontakozni a jelen pillanat terében. A jelen pillanat tere pedig kifürkészhetetlenül megjelenít új dolgokat, széleskörűen lehetséges cselekedni ám mégsem szétforgácsolódva. Mondhatnánk sikernek akár egy döntési folyamatot is. Normál esetben a cégeknél zajló döntések elképesztően sok gondolkodás eredményei. Ebben mindenki kellőképpen elfárad, a menedzserek, a cégvezetők, a tulajdonosok legfőképp. Nincs egy nyugott percük.
Lehetséges azonban döntéseket hozni felismerés alapon. Amikor valami felismerődik, akkor az nem kér alátámasztást, sok-sok gondolati értelmezést…persze ezeket meg lehet tenni, ám nem lesz befolyásoló hatású. Amit tapasztalunk a mindennapokban a felismerés által megszületett döntéseknél, hogy nem jelenik meg ellenállás, valahogy mindig összeállnak a körülmények a megvalósuláshoz, nincs szükség egymás, vagy a kollégák győzködésére, küszködésre, hogy vigyünk át valamilyen akaratot. Ezáltal olyan energetika tud megvalósulni, amelynek nem szerves része az elkülönülés. Vagyis nem próbáljuk uralni vagy befolyásolni azt, amiről tudván tudjuk, hogy nem lehet.
Az energetika témaköre egyébként is jó példa lehet a sikerre, mert ma már a tudomány is bizonyította, hogy a fizikai kutatások nem találnak valójában „anyagot”, amikor az anyag eredetét kutatják. Nincs meg az abszolutum, csak rezgő, mozgó energiát találtak. Ezért az emberi elmének azon csalódással kell szembenéznie, hogy valójában minden energia, az érzékszervek pedig annyira profi módon lettek megalkotva, hogy képesek ezt a tényállást feledtetni. Ha viszont maradunk az energetikánál egy pillanatra és megvizsgáljuk, hogy tényleg minden energia, akkor a szék, az asztal, a kezem, a föld, a levegő, a gondolat is energia, hiszen minden ami megjelenik nem lehet más. Ebből logikusan következik, hogy alapjában véve és természetét tekintve minden ugyanaz. Ha ez így van, akkor az is nyilvánvaló, hogy megjelenni, vagyis megnyilvánulni tud csak minden ebben a fizikai világban. Ezzel a felismeréssel máris lelepleződött egy szokásrendszer, vagyis nem lehetséges felhalmozni. Ezt csak gondolatilag lehet hinni. Legjobb esetben is energetikai csoportosulásról beszélhetnénk, ami már paradox hiszen nincs tulajdonos, nem lehet ha minden megnyilvánulás csak energia. Vagyis úgyszólván „kivenni” ebből a világból semmit sem lehet, sokkal inkább beleáramolni. Pl.: a felhalmozás eszméje tehát egy régi szokásszerű gondolat csupán.
Visszatérve a siker kifejezésre, számunkra nem egy statikus dolog a siker, hanem a dinamikus, azonosulásoktól mentes, mindig friss felismerésekkel zajló életmód. 🙂
– A ti hozzáállásotok hozott már változásokat a környezetetekben? Mik a tapasztalataitok?
Ha igazán őszinték akarunk lenni akkor azt mondhatjuk, hogy pontosan nem tudhatjuk, milyen változások zaljanak le környezetünkben, amelyre legközvetlenebb módon hatással vagyunk. Annyi bizonyos, hogy találkoztunk egyetértéssel, aggódó pillantásokkal, dorgáló szavakkal, megértéssel vagy a megértés hiányával. 🙂 Törekszünk az elfogadásra, hisz mindennek létjogosultsága van, ami megjelenik. Családi, baráti, ismeretségi körben vannak akik jobban nyitásban vannak változásokra, akár jógáznak is és vannak akik kevésbé. Ez így van rendjén, lényeg hogy hagyjunk mindenkit kibontakozni, beleértve saját magunkat is. 🙂
Ha visszatérhetünk itt egy pillanatra az energetikához, fontos lehet megemlíteni, hogy nemcsak, hogy minden ugyanaz, de minden összefügg mindennel. Folyamatos és elválaszthatalan összefüggésben vagyunk nemcsak a közvetlen környezettel, hanem minden és mindenki mással is. Ez első pillantásra az elmének elfogadhatatlannak tűnhet, mert paradoxonban vagyunk ismét tehát hátrébb kell lépnünk az érzékszervek világától és a normál gondolkodástól. Az fizikailag is érthető, hogy a rezgő energia terjed, áramlik és nem áll meg a piros lámpánál. Bizonyos frekvencia áthatol a testeken, vannak amelyek visszaverődnek. Az áramlás viszont folyamatos.
Arra teszünk mindennap kísérletet, hogy ezzel a tudatossággal legyünk jelen a tevékenységekben. Amit beleadunk rezgésileg a világba, abból „csinálunk” többet, vagyis az fog visszaáramolni hozzánk, azt a frekvenciát rezegtetjük. Ezért aztán befelé irányítjuk a figyelmet, amikor csak tudjuk. A külső tényezők megváltoztatására való gondolati törekvés helyett, belül változtatunk. Azzal, hogy rálátunk egy dinamikára, érzésekre, gondolatokra szemlélőként, azonosulás nélkül, máris megjelenik a békés nyugalom háttere. Ugyanakkor ettől még lezajlanak a cselekvések is mindennapi szinten, a szemlélődő jelenlét nem gátolja a cselekvést, épp ellenkezőleg. A végrehajtáshoz szükséges energetika jelenik meg általa, ez a tapasztalásunk.
– Jógastúdiótokat sem az elterjedt, „csak mozgás” szemlélettel vezetitek.
Így van! J Sok esetben a testmozgás mindössze egyfajta felfrissülést szolgál, valamilyen dinamika ellensúlyozását. Gyakran azért történik meg a test átmozgatásának valamilyen formája, hogy az elme által fontosnak vélt, korlátokkal, ítéletekkel körbebástyázott életmód folytatódni tudjon. Vagyis a mozgás egy alárendelt szerepet kap, ezáltal akár egy egyébként meglehetősen egészségtelen szokásrendszer fenntartását is szolgálhatja. A nyugati kultúra szemléletében nagyon fontos szerepet kapnak a jövőbeli célok. A célok elérése érdekében pedig akár magunknak és másoknak szenvedést okozó eszközökhöz is lehet nyúlni. Erre mondjuk, hogy a cél szentesíti az eszközt. Azonban ennek a dinamikának nincs valódi eredménye, mert, ha egy cél elérése érdekében szenvedést élünk meg, vagy másoknak okozunk szenvedést, akkor az egyébként sikeresnek mondott végcél is tartalmazni fogja ezt az energetikát. Összefüggenek a dolgok, nem lehet őket szétválasztani, csak az értelmezés hiszi, hogy ez lehetséges.
A jógaórák során az ászanagyakorlás és a légzésre való koncentrált figyelem összhangja megteremti a testtudatosságot. Az elme harmóniát él meg. Ez a harmónia hatással lehet a gyakorló teljes életvitelére, s ez talán a legfontosabb. Vagyis a jóga valóban gyökeresen képes megváltoztatni az illető életét, ha ez megengedődik. Tényleg működik, a valós tapasztalások ezt mutatják.
A stúdióban Enikő órákat is tart, a szervezési energetika pedig mindkettőnk irányából áramlik. Ám ez sosem volt egyfajta cél, inkább mindössze természetességgel történik. A kulcs itt épp az, hogy bárhogyan is tűnjék, emberileg nem építünk hierarchiát sem cégen belül, sem pedig kívül. A döntések felismerések alapján történnek, az emberi viszonyulások horizontálisak. Ezt a mai világban nem egyszerű megjeleníteni, mert az elme azonnal szerepekbe csúszik bele, látszólagosan címkéz és félreértésekbe bonyolódik. De ha épp ez történik, ez is rendben van, tehát nem bonyolítjuk. 🙂 Igazából az észlelés a fontos, vagyis energetikailag mindenki szabadságot éljen meg, kibontakozhasson, mindannyian bele tudjunk áramolni az életbe egyazon esszencia, a lét egy formájaként.