“Te csak ülsz és emberekkel beszélgetsz!” – hányszor hallottam ezt pszichológusként a munkámról
Az esport kapcsán ugyanez az érzésem, hogy általában pont úgy vélekednek, mint a pszichológusi munkáról, azaz, hogy az esport nem több, mint gép előtt ülés és szimpla játszadozás.
Hogy valami szájat félrehúzó, lekicsinylő legyintéssel nyugtázza még most is oly sok ember a tényt, hogy az esport csak unatkozó kisgyerekek időpazarló játszadozása a számítógép előtt, egy olcsó kis kedvtelés, ami minden csak nem sport.

Mert mi a klasszikus sportolói képünk?
A heti 10 – 12 edzésre járó, a fizikai határait feszegető, fizikailag aktív életet élő, sportsérülésektől nem mentes, a teljes család életét a sport köré építő, anyagilag nagy áldozatot követelő, folyamatosan spártai étrendet követő, nagy sportsikerek előtt álló, már – már nem is emberi teljesítményre képes, mindent a sport oltárán feláldozó fiatal, aki mind fizikálisan, mind mentálisan megküzd a sikeréért.

Ebből első pillantásra mi igaz az esportolóra?
Hát semmi! Hiszen ő csak ül otthon a fotelében és játszik.
Nem szenved fizikailag, nem diétázik, nem edz naponta kettőt, nem feszegeti a határait – hiszen csak ül és játszik –, ki tudja milyen versenyekre készül és amit csinál. Nem is olyan presztízs értékű, hiszen ki ismer igazán nagy legendás esportolót!
Van nekik olyan dicsőség táblájuk, mint a tisztességes sportolók olimpiai legendáriuma?

Mert egy tisztességes sportoló évtizedeket küzd egy nagy sikerért!
Közben elesik, majd feláll, mikro és makro sikereket arat, vitrine izzadságokkal átitatott érmektől roskad.

Van ilyen egyáltalán egy esportólnak?
Osztanak érmet ott a virtuális térben?

Egyáltalán versenyt onnan az otthon békét adó foteljéből megnyerni hogyan lehet?

Rendes verseny az egyáltalán, amihez otthonról még elmenni sem kell?

Rendes verseny az egyáltalán, ahol dobogó a valóságban nincsen?

Csak játszadoznak ezek a gyerekek, legyint még mindig oly sok ember, lekicsinyelve ezzel, hogy esportolónak lenni valójában mit is jelent.

Mert az otthon biztonságát adó fotelben én mondom, valódi harc megy!
Test és szellem kerül valójában megmérettetésre! A négy fal zártsága mögött valódi sportemberek mérkőznek meg, akiknek szurkolók és erőt adó támogató üdvrivalgások nélküli csendben kell megmérettetve lenni, küzdeni a pixelekbe zárt világ sajátos szabályaival.

Esportolónak lenni valódi kihívás, ahol test és szellem, a határokat feszegető teljesítménykényszer, a végtelen edzések sokszor magányosan megtett útja vezet a sikerhez. Aminek csúcsán csak rövid a maradás, mert az esport világa, mint motolla darálja be és küldi a pokolra versenyzőit. Rövid és nagyon intenzív örvénybe szippantja be az erre a területre merészkedő versenyzőket.

Nem kérdés, hát! Az esport bizony sport, kiélezett küzdelem, küzdelme testnek és elmének, egy hely, ahol csak a legkitartóbbaknak van helye.