Honnan ered a jóga és mi mindent jelent? Ha jól tudom eredetileg nem kötötték sport tevékenységhez magát a szót, hanem a tudat átalakítását jelentette. Az érzékek és a test feletti uralmat. Mindez mit jelent?

Szinte minden kutatás egyetért abban, hogy a judzs szanszkrit szóból ered a jóga kifejezés, amely röviden egyesülést, illetve leigázást jelent. Ám ahhoz, hogy pl. egyesítsünk valamit, szükséges látnunk, hogyan születik meg visszatérően az elkülönülés az emberi lényen, az egyéniségen megjelenő egyfajta dinamikusan változó fátyolként (máyá fátyla – káprázat). A normál életvitelünk egy illuzórikus és rendkívül labilis személyérzet, egy éntudat látszólagos irányításával zajlik, amely elkülönülve tekint a világra. Van ő és a világ. A személyérzet táplálkozik az öt érzékszerv tapasztalataiból (látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás), valamint sok-sok felmerülő gondolatból. Ezek egyvelege hozza létre világképét, értelmezések sokaságaként, ezáltal elkülönült érzete látszólag megvalósul.

A jóga valójában az önmegismerés, az önbeteljesedés útja, ezen fátyol eloszlatása a figyelem összpontosításán keresztül. Ennek eredményeképpen az érzékek és a test feletti uralom automatikusan valósul meg. A jógának természetesen fontos eleme a testtel való gyakorlás, hiszen a test egy professzionális visszajelzőrendszer, hatást gyakorol az elmére.

A szó másik jelentése, a leigázás a szélsőségektől való tartózkodásra utal, az elme feletti uralomra, mint amikor egy száguldó lovas szekeret fékezünk. A koncentráltan végzett ászanák, testtartások gyakorlása során az elme is megnyugszik, ez maga a leigázás folyamata.

Különbség, hogy a jóga fontosnak tartja a légzést, a nyugati szemléletű sport pedig nem, ugyanakkor a teljesítményt igen. A teljesítmények elérése, nem minden esetben persze, de könnyen növelhetik is a személy elkülönültség érzetét. A jógagyakorlás jellege egyénenként meglehetősen eltérő lehet, kevesebb vagy több testgyakorlással járhat. Mindenki megtalálhatja a számára megfelelő irányzatot a káprázat eloszlatása érdekében. A híres jógamondás : „Csak gyakorolj, a többi jön magától!” arra utal, hogy lehetőségünk van feladni az értelmezést és hagyni érvényesülni a tisztán megjelenő késztetést a cselekvésre.

Valójában tehát az egész folyamat arról szól, hogy felismerődjék, sosem volt/van különállás, mindig is csak „egység” és egyesültség van, maga a tudat, a meghatározhatatlan, létezésünk alapja.

Milyen „szokványos” problémákban nyújthat a jóga segítséget, milyen területeken lehet hasznos?

A jóga a kitartó, nyugvó energetika felszínre hozásában tud aktívan közreműködni. A sport alapvetően az izmok megerősítésével foglalkozik, abban a tudatban, hogy ezáltal az élet minden területén egyfajta állandó frissesség jelenhet meg a test fittsége által. Ez nagyon gyakran el is érhető, viszont inkább fiatal korban és akkor is csak ideiglenesen. Ez a fittség érzet gyakran hullámzó. Megjelenik az erőfeszítés, valamilyen összehasonlítás történik elmében a múlttal vagy a jövővel. Pl.: „sok évvel ezelőtt erősebb voltam fizikailag, de bezzeg most…” Ilyen esetben elhittem egy, a test épp aktuális állapotáról szóló gondolatot, rendkívül zavarónak találom és a testet használom fel eszközként, hogy a gondolat eltűnjön. Valójában tehát nem a test milyensége zavar, hanem az azzal kapcsolatos gondolat ottléte.

A jóga ászanák gyakorlása során elfogadjuk a jelen pillanatot. A test teljessége, aktuális állapota mindig olyan, amilyen. Felveszünk egy testhelyzetet és irányzattól függően valamennyi ideig benne maradunk, 5, adott esetben sokkal több légzés erejéig. Néhány speciális légzéstechnikától eltekintve, a légzés orron be és orron ki történik. A száj csukva marad. A gyakorlat folyamatos kitartását a légzésre való koncentrált figyelem segíti elő, hosszasan összpontosítunk a tolongó gondolatok elemzése helyett. Ilyenkor a test sokkal harmónikusabb üzemmódba kapcsol. Rendszeres gyakorlással ez a harmónikusabb „üzemmód” beáramolhat a napi tevékenységekbe is. Legyen az bármilyen foglalkozás. Pl.:Betegség esetében általában akkor történik rohamos javulás, ha a gyakorló elmében is készen áll rá. Nyitott és befogadó. Ha a gondolatok java része elutasítás a betegséggel szemben, akkor az adott testtartás kisebb hatékonysággal tudja kifejteni jótékony hatását.

Először befogadunk valamit, hogy azután úgyszólván „felülemelkedhessünk” rajta.

Mennyire alakult át a jelenlegi modern kori formáját tekintve? Hiszen több ezer éves tevékenységről van szó.

Tényszerű bizonyosság nem áll rendelkezésre, ugyanakkor a kutatások szerint az indiai Patandzsali jóga szútrái időszámításunk előtt V. illetve II.század között keletkeztek. Ezek a szútrák rövid, tömör aforizma jellegű írások, amelyek konkrét életmódi hozzáállást körvonalaznak 8 lépcsőben. A harmadik lépcső az ászanák gyakorlása, amelyet a modern nyugati kultúra kiemelten kezel a többi hét között, hiszen a jelenlegi elmestruktúra az öt érzékszerv által érzékelhető „történések”-ben látja a lehetőséget a kibontakozásra és ezért mindent meg is tesz. A modern kor, ugyanúgy mint minden mással, a jógával is megpróbálja megtenni, hogy egyfajta népszerű haszontermékké alakítja, mert az ászanák végzése miatt egy idő után a gyakorlók teste sok esetben esztétikus lesz. A szútrákban azonban a végső cél a szamádhi, ami maga a beteljesülés, az összeolvadás a léttel. Ez utóbbit sokan egyfajta tudatállapotnak értelmezik, ugyanakkor tekinthetünk rá végső „megállapodásként” is. Megszűnik a látszólagos különállás, a májá egyre lyukacsosabb fátyla végleg lehullik, a képzelt személyérzet feloldódik és békés állandóság marad.

Mi az, amit jóga közben csinál az ember, azon kívül, hogy különböző testtartásokat vesz fel?

Röviden válaszolva: ilyenkor a gyakorló alapvetően hagyja hogy valódi természete újraenergetizálja önmagát, a szabad áramlás válik újra lehetővé a gyakorlás közben. A koncentrált figyelem mellett való kitartás létrehozza a megengedést, hogy ez megtörténhessen. Éppen a ,,nem csinálás” itt a kulcs. Amit nem csinálok a gyakorlatok közben, az a felesleges gondolkodás. A korábban említett fátyol, az értelmezések sokasága ebben nem vesz részt.

A gyakorlás közben avagy azt követően úgyszólván „felismerések” érkezhetnek, amelyek puszta gondolatok, ugyanakkor a felismerést az különbözteti meg a szokványosan gondolt gondolatoktól hogy nem valami mellett, vagy ellen szól. Teljesen tisztán nyilvánul meg, egész egyszerűen nincs szüksége érvekre, magyarázatokra. Amolyan ez van és rendben van érzet a felismerés megjelenése, amely gyakran megelégedettséggel, örömmel is párosul.

Milyen felismerések segíthetnek bennünket a mindennapok során? Tudnál mondani példákat?

A jógagyakorlatok (s, mindenkinél a számára komfortos jógairányzat lehet előnyben) a helyes módon végezve, elindítják az elmét saját forrása felé. Az értelmezések köréből a felismerések irányába. Első példaként említhetném az energetika témakörét. pl.: a fizikusok a 21. századra már bizonyították tudományos alapon, hogy bárhogyan is vizsgálják a fizikai anyagot, amit találnak az áramló energia, semmi más. Hogyan lehet ez, ha ez az én mégis lát testeket, formákat, fákat…stb. A szokványos gondolkodás erre azt mondja: Nem értem és ez egy probléma. A felismerés viszont azt mondja: Nem értem, de rendben van hogy nem értem.

Érdekes felismerés pl. az is, hogy rendkívül sok energia fektetődik a „miért”-ek kutatásába. Az elme folyamatosan keres, viszont nem talál igazi megnyugvást egy lehetséges válasz felmerülésekor sem. Újra keres, ám ezen viselkedését visszatérően nem veszi észre. Valójában egyik „miért” kérdésre sem található végleges megnyugtató válasz, mert ismét felmerül : Na jó, de akkor az meg miért? J  Tehát itt is a nem értem, de így van helyesen bizonyossága maradt.

A harmadik példa lehet az idő fogalma. Bárhogyan is próbálok nem tudok valódi közvetlen tapasztalatot szerezni a múltról, vagy a jövőről. Ezek gondolatcsokrok a jelenben. Egyszerűen nem találok kilépési pontot a jelen pillanatból, ám mégis az elme összehasonlítása alapján pl. idősödik a test, kinyílnak a virágok… egy látszólagos kohézió teremtődhet meg az emlékképek között ami azt az illúziót kelti mintha lenne idő. Ez tehát szintén a: Na most akkor hogy van ez? – kategória. Ugyanakkor pedig a rendben van érzet is. Mindez egyszerre. J

Mindhárom példa az életre mint paradoxonra utal. Az élet kinyilvánítja önmagát milliárdnyi formán keresztül egy rendező elv által, amely elv azonban paradoxon jellegű. Egy paradoxont nem lehetséges emberi elmével megérteni, mert egész egyszerűen nem ok-okozati a természete. Az emberi elme szokásszerű viselkedése azonban visszatérően azzal foglalkozik, hogy megpróbálja megérteni AZt, amit nem tud, majd újabb elméleteket készít korábbi, meglehetősen korlátozott értelmezéseinek alátámasztására.

Hogyan tudnád megfogalmazni a jógikus hozzáállás lényegét, a felismerések végülis segítenek az életminőségünkön? Lehet egyáltalán célként kitűzni valamit?

A jelenlegi kultúránkban rendkívül fontos a célkitűzés. Természetesen lehet célokat kitűzni. Minden ugyanabból a meghatározhatatlan paradoxonból táplálkozik és nyilvánul meg, majd szertefoszlik. A célok is. Erre azért érdemes emlékezni.

Fontos lehet visszatérően egyfajta önmegfigyelést végezni és csak egyszerűen „tisztában lenni” a gondolatok megjelenésével ahelyett, hogy azonosulva velük mindegyiknek hinnénk. Megjelennek, mert ilyen a természetük, jónéhány közüllük cselekvésre késztet bennünket. De vajon mindegyikkel van dolog, tennivaló?

A korábbi példánál maradva, ha emlékeztetjük magunkat a tényállásra, miszerint minden rezgő energia, ezáltal végülis minden ugyanaz, folyamatosan áramló rezgés, akkor belátható, hogy rendkívül fontos, melyik frekvenciára hangoljuk „adó-vevőnket”. Ha az elme többet van elutasító üzemmódban mint elfogadóban, akkor teljesen logikusan biztosak lehetünk benne, hogy abból az energiarezgésből fogunk folyton többet kapni, mert azt rezegtetjük kifelé vagyis valójában javarészt arra vagyunk ráhangolódva. Ha ez felismerődik, márpedig a jóga gyakorlásával előbb-utóbb megtörténik, akkor egy csomó élethelyzet bizonnyal változásra van ítélve.

A jógának tehát egy része az ászanák gyakorlása, amely természetesen életen át tartó gyakorlást is jelenthet és egészségmegőrző hatású, ugyanakkor ha belső késztetést érzünk, ültessük át a jóga lényegét a mindennapokba, a gondolatiságunkba. Ha felismerés alapján történik meg egy cselekvés, az sosem valami ellen vagy mellett szól. Bátorság szükséges a saját szempontrendszerünket megkérdőjelezni, ami nem azért történik, hogy egy másikat kellene helyette befogadnunk. Egy másik szempont pusztán azért merül fel, hogy segítsen levenni ragaszkodásunkat a sajátunkról. Így segítünk egymásnak. J Ezáltal fokozatosan tisztába kerülünk a paradoxonnal, vagyis lényünk létezésével és ez elképesztő szabadság.

A Szattva JógaStúdió nevében felismeréseket és koncentrált jógagyakorlást kívánok Mindenkinek!