Mindent megadunk azért, hogy végül semmink ne legyen?

A tehetség és annak kiteljesítése valahogy így működik.

Tematikusan és tudatosan – vagy csak a tehetség mindent akaró és a környezet által is ezt legalizáló erő akaratának engedve – építi az ember a tehetségét és fókuszálja egész életét egy pontba, hogy aztán annak kiszolgáltatva, annak esendő törékenységére alapozva élje az életét nem számolva, nem szembesülni akarva azzal a ténnyel, hogy egyszer minden véget ér.

De mi jön a véget jelentő pont után?
A totális összeomlás és az értelem nélküli, önpusztításba torkolló nihil.

Szinte teljesen általános kép és menetrend, hogy a legnagyobb mélységbe – függőség, az önpusztítás – zuhan a legnagyobb sikerei, de a tehetsége gyakorlása nélküli életben a tehetséges ember, ami talán furcsa és érthetetlen a civilek számára
Érthetetlen, hiszen kívülről úgy látszik, hogy minden megadatott a tehetséges embernek és anyagi jólét biztonságába és nyugalmába vonulhatna vissza a karrierjét lezáró időszakban.

Csakhogy a tehetség nem átlép egy új életszakaszba, hanem belezuhan a semmibe, egy személyiség vesztett állapotba.
Egy megoldás nélküli egyenlet lesz az élete.
én = tehetség – képlet megszűnik létezni és lesz helyette az: “én=?”

De mivel tudja a tehetséges ember ezt a kérdőjelet feltölteni?
Igazából – hacsak nem történt tudatos építkezés – semmivel.
Hiszen önmagát már csak a tehetséggel tudja azonosítani és környezete is csak így tud róla leginkább gondolkodni – azaz közösen, egymást támogatva alakítják ki ezt a képet a tehetséges emberben.

Elismerésből és csodálatból indul ez a történet kora gyerekkorban, amikor a környezet felfedezi a talentumot és lelkesítő támogatással biztatja a gyereket.

A környezet a különlegességét kezdi előtérbe hozni és kihangsúlyozni a tehetséges gyereknek, amivel óhatatlanul is elkezdi a gyerek önmagáról kialakított képét ezen origó köré felépíteni.
Ez lesz az alap rendező elv, amihez viszonyítva tagozódnak be az énrészek.

Csakhogy ez idővel egy egyre szűkülő kép lesz, köszönhetően a tehetség folyamatos térnyerésének a tehetség tökéletesítésére tett minden lépéssel.
Így alakul ki az “alien” érzés a tehetséges emberben a normál életvitellel és normál emberekkel szemben, ami még inkább a tehetsége szűk kis világába zárja be.

Az “alien” érzést a tehetség köré épülő életmód alakítja ki, amit a kortársak és nem ebben a világban élő emberek nehezen értenek meg, ami miatt megbélyegzik és kirekesztetté teszik a tehetséges embert.
Más napirend, más életvitel, más célok, több kötelezettség és jóval kevesebb saját igényei szerint alakítható idő – ez jellemzi a tehetséges ember életét, mely jelenség és folyamat.

Így marad egyetlen otthona a tehetségnek a tehetsége tárgya és szűk világa, ami ugyanolyan kegyetlen ridegséggel száműzi abban a pillanatban, mikor megszűnik tehetsége tárgyat aktívan művelni.

Mindent megtenni azért, hogy végül semmim se maradjon – ez a klasszikus tehetség karrier.