Folyamatos vitatéma az emberek között, hogy mennyire tekinthetőek idejétmúltnak az iskolai kötelező olvasmányok. Sokan úgy gondolják, hogy a régi nagy írók nyelvezete és mondanivalója már elavult. Én csak a saját 13 éves fiamról tudok nyilatkozni: ő ugyanolyan érdeklődéssel és lelkesedéssel olvassa a kortárs Harry Pottert, mint Karl May indián regényeit vagy az Egri csillagokat.

Az utóbbiban vele tartottam, mert szerettem volna újra átélni azt a hangulatot, ami a regény olvasása közben elfogja az embert. Rácsodálkozni a tartásra, erőre, nyugalomra, ami a regény férfi szereplőiből árad, és találkozni ismét olyan régi értékekkel, mint a hűség, bajtársiasság, büszkeség és kitartás. A regény hangulatától ihletetten úgy döntöttünk, hogy a tavaszi szünet első napján ellátogatunk az Egri várba. Fantasztikus élményben volt részük. A vár „népének” köszönhetően teljes időutazáson vehettünk részt.

A programok délelőtt 10,30-kor indultak egy korabeli divat- és fegyverbemutatóval. Csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni a bemutatót tartó, korhű ruhákban jelen lévő előadókról. Sokszor tényleg az az érzése az embernek, mintha újra az 1500-as években járna, különösen, amikor a hadnagy úr még a szakállas puskát elsütötte. Váratlanul ért a hatalmas robbanás, amellyel ez járt, és közben egy fájdalmas érzés is járta át a szívemet, hogy nem is olyan messze tőlünk emberek ezrei tapasztalják meg ezt nap, mint nap… Na de visszatérve Eger hős védőihez: rémisztő lehetett nem egy, hanem sok-sok ilyen puska hangját hallani reggeltől estig, miközben még az ágyúk is dörögtek…

A fegyverbemutatót követően egy újabb bemutatóra kerültünk, ahol ezúttal a vár védőinek ételeivel ismerkedhettünk meg. Mindezt interaktív módon: megtekinthettük, megérinthettük, szagolhattuk a korabeli alapanyagokat, fűszereket. A bemutatót tartó hölgy olyan ínycsiklandóan részletezte a recepteket, a főzés és a tálalás apró titkait, hogy egészen megéheztünk a végére.

Egy gyors kürtőskalács vásárlást követően már szaladhattunk is a következő érdekes programra: az aknafigyelő folyosók feltárt részeinek bejárására. A vár alatti alagútrendszerben ismét rengeteg érdekes információt hallhattunk az aknafolyosók készítéséről a vezetőnktől, aki még azt is lehetővé tette, hogy a fényforrások lekapcsolásával átéljük, milyen lehet lent lenni mesterséges fényforrások nélkül a teljes sötétségben.

Némi napozást követően már felengedett végtagokkal (teljesen átfagytam az aknafigyelőben) a Panoptikumban teljes életnagyságban találkozhattunk a regény szereplőivel. Jumurdzsák épp vitte a szekéren Vicuskát és Gergőt. A hős egri asszonyok borították fentről a fejünkre a szurkot, miközben egy török mászott fel a vár falára vezető létrán. A török császár sátrában uralkodó luxus közepette szerecsen legyezett egy hatalmas legyezővel, miközben a kor legmodernebb és legnagyobb fegyvere, egy hatalmas török ágyú csöve meredt ránk. Szegény Török Bálint még a börtönében raboskodott, míg Tinódi-Lantos Sebestyén szomorúan gondolt rá egy faldarab tetején.

A programokon kifáradva utolsó kalandra indultunk: megmásztuk a Minaret 98 lépcsőjét. Tériszonyosoknak nem annyira ajánlott, szédítő a feljutás, és a fenti magasság, de aki jól bírja, az megcsodálhatja onnan Eger gyönyörű panorámáját.

A szép nap emlékére egy újabb hűtőmágnes került a hűtőnkre: Eger tollforgós kapitánya büszkén áll a „Baba ágyú” mellett és védi még mindig szeretett várát.