Pánik volt a forgatáson, de így is hálás vagyok, mert a remix klipem (Leave the Dark (Jeff Hehner short mix) után ismét újdonsággal jelentkeztem.
Az új dalom mindennél jobban a sajátom, mert az életem írta a hangjegyeket és minden egyes szavát.
Így mutatta be Erdőhegyi Brigitta új dalát, melyben szerzőként is részt vett – és egyfajta önvallomás, amely lelkének mélyéről tört fel. Hisz mondanivalója nem a tucat slágerek összefüggéstelen trendi szóismétléseiből áll, hanem elgondolkodtató képekben mutatja meg a hallgatónak, hogyan fejlődhet, oldhat meg nehéz élethelyzeteket.
Korábbi interjúnkra utalok vissza rögtön az elején, amiben is említetted, hogy születik egy dal, melyet éjszaka felébredve jegyeztél le, és ez a dal tulajdonképp lejött neked egyben a melódiával együtt. Milyen érzés szerzőnek lenni?
Annyit helyesbítek, hogy nem felébredtem, le sem feküdtem. (nevet) Maga a folyamat, mikor megtörténik, az egy nagyon inspiráló állapot. Én eddig azt gondoltam – hiszen megtapasztaltam az előadói múltamban, még a balettben is és minden inspirált állapotban -, hogy ezek be voltak épülve az életembe. Tehát megtörténik előadóként is, hogy mikor kimegyek a színpadra, kapok egy plusz erőt. Ez így jelentkezett a balettban, színházi munkában vagy énekesként. A közös nevező az, hogy érzem, egy plusz energia belép. Viszont ezt nem tapasztaltam meg eddig erről az oldalról. Nem gondoltam, hogy ez velem –így is — megtörténik, így a meglepetés része volt nagyon pozitív tapasztalat. Az élmény nagyon hasonló ahhoz, mint mikor azt érzed, hogy összekapcsolódsz egy nagyobb energiával. Igazi mikró-makrokozmosz élmény. Maga a jelenség egy nagyon felemelő dolog, utána természetessé válik. Egy AHA élmény, de utána jön a funkcionális rész, hogy csináljuk meg jól a dalt, jön a munka része.
Ez az az érzés, hogy na ez most nagyon megvan?
Nem voltam benne biztos, átküldtem Szabó Ági dalszövegíró barátnőmnek. Az eredeti tervem az volt, hogy Ági írja meg a szöveget és én segítek neki, hogy miről szóljon. Éreztem, hogy – talán – kész van, de nem mertem kimondani magamban. Írtam neki éjjel, hogy olyan mintha megszületett volna a dal, de beszéljünk róla. Ági megerősített abban, hogy ne engedjem el ezt a szöveget és ő nem fog nekiállni megírni egy másikat, mert ez a sajátom. Meg kellett értenem a dalszöveg írás lelki problematikáit is, hogy egy-egy szó elengedése is komoly megfontolások eredménye.
Részben válaszoltál is bennem felmerülő kérdésekre. Engedtél volna külső nyomásoknak, tanácsoknak, kritikáknak zenében, szövegben egyaránt, ha a kollégáid kapacitáltak volna változtatásokra? Legyen populárisabb, ne olyan hangszer szóljon stb.
Bedi Ferenc Péter volt az alkotótársam. Közösen kezdtük a munkát már a kezdeti stádiumtól. Engem inspirált az a zenei alap, amelyen együtt dolgoztunk Ferivel. Formálódott a zene, küldött át ötleteket és ez is egy új élmény volt, hiszen korábban mindig egy közel kész dalt kaptam. Sorsszerűnek érzem, hogy így alakult, hiszen eddig nem volt ilyen élményem, hogy valaki ennyire igényli, hogy beleszóljak a dal ezen részébe is, mármint zeneileg. Most persze már tudom, ez az igény bennem is markánsan meg van. A dal szerkezetébe és hangszerelésében is számos ötletem volt, de Feri indította el ezt a folyamatot, amiért hálás vagyok. Amikor elkészült a hangszerelt verzió, az i-re a pont volt a dalszöveg és dallam. Tehát nem az éjszaka csöndje volt csak, ami megihletett és kihozta belőlem dallammal együtt a szöveget, hanem az addigra már elkészült, meghangszerelt zenei alap. Fontos volt, hogy Feri világa rezonált velem. E nélkül ez a folyamat el sem indul és nem is tudott volna működni. A dalszöveghez Ágit kértem, hogy véleményezze. Ági fő észrevétele az volt, hogy több a szöveg, mint egy átlagos pop dalban. Vállaltam a kockázatot, hogy egy egyszerű, szigorú szerkezetű popdalhoz képest ez más lesz. Nem alkalmazkodtam megszokott struktúrához, vagy egy már bevált formulához, kliséhez. Kissé eltér más dalok szerkezetétől. Ezt nehezebben fogja bárki dúdolni, ezáltal Ági végül arra bátorított, hogy vállaljam fel ennek a kockázatát. Nem egy hagyományos pop dal zeneileg sem, szövegileg sem. Nehezebben lesz slágeres, énekelhető.
Több konstruktív diskurzus volt Ágival, hiszen ő szabályokat hozott fel, amiket értettem, de végül Feri is abban támogatott, hogy vállaljam annak kockázatát, amit sajátomnak érzek. A kérdésedre tehát a válasz, hogy hasznosnak érzem, ha az ember kívülállóként is rá tud tekinteni arra, ami belőle születik meg, de ha a belső hangját meri vállalni, annak rizikójával bizony számolnia kell.
A werk filmben is beszéltél róla, hogy megjelennek a szövegben a belső vívódások, a fejlődés – ezt a képi világ is tükrözte a klipben. Benne van a múlt, a nehéz helyzetekből való felállás képessége, szinte bolygó szintű problémákra kitágítva ezt a belső világot. A személyességhez tartozik hozzá, hogy a te balerina múltad is megjelenik a klipben? Amellett, hogy látunk kis TV-n világégésekről és katasztrófákról bevágásokat.
Az az érdekes, hogy a balerina nem az én ötletem volt, de így utólag örülök neki, mert zeneileg a klasszikus hangzáshoz nagyon passzol. Amikor a rendező ötletelt, a múltamat ismerő tanácsadója a dalt hallgatva vetette fel. A balerina hozza azt, hogy az ember hogyan győzi le önmagát nem csak lelki, de fizikai szinten is. A globalitás részét viszont én nagyon szerettem volna láttatni, amiről próbáltak lebeszélni, mert nem értették a kapcsolatot. De én tudom, hogy a szöveg miért úgy született meg bennem, ahogy. Az ember a természet része, testünk nagy százaléka víz és ez analóg a szöveg vizeken, ereiken át részével. A négy elem bennünk is munkál, nem csak körülöttünk. Nekem fontos volt, hogy ez a bizonyos mikró – makrokozmosz élmény megjelenítődjön. Ezért is láthatóak az általad is említett képek. Erdőtüzek, klímakatasztrófára utaló képsorok és a háborúk. Persze tudom ez olyan, mint egy festmény, az ember ránéz és mindenkinek mást jelent. Ezzel nincs semmi probléma. Nem is várom el, hogy mindenki ugyanazt gondolja pl. a dalról, amit én. Mivel bennem született meg és én interpretálom, így nyilván azt szeretném közvetíteni, ami alapvetően motivált. Szerettem volna megmutatni, hogy ami az én személyes problémám, a nagy egész kis részeként, az más szinteken, globálisan is megjelenik. Ha nem vagyunk tudatosak és nem ismerjük fel a teremtésben elfoglalt helyünket, akkor az probléma. A tudattalanság következményeképpen békaperspektívából megszületett döntések, amelyek a környezetünket is rombolják és persze önmagunkat is. Mindig fontos volt nekem, hogy egy magasabb aspektusból nézzük az életünket. Örültem volna, ha erre a klipben is tudok utalni.
Megszületett a dal, hallgatható, nézhető. Ami benned van ezzel a dallal kapcsolatban, rétegzettség, információtartalom, érzésvilág, azt úgy érzed át lehet adni egy dalon belül?
Jó a kérdés. Ez bennem is motoszkál szüntelen. Ebben csak reménykedhetek, hogy akár csak egy pillanatra is átjöjjön az, amit át szeretnék adni. Erre, tudom sosincs garancia. Tapasztaljuk, hogy vannak a történelem folyamán olyan alkotások, amik nagyon beütnek és erőteljesen közvetítik azt, amiről szólni akar. Minden alkotó ember szerintem erről álmodik. Hogy ezt mérhetően érzékeljük-e, az egy másik kérdés.
Gondolom nehezen is mérhető, de a visszajelzések majd láttatni fogják. Érezted a dal születésekor, hogy ennyi minden lesz benne?
Azt tudtam, hogy sok felhalmozódott érzés, gondolat kívánkozik ki belőlem. Sok élmény, ami talán még fel sincs dolgozva. Erről még beszélni is nehéz és nem is tudok, és lehet, hogy nem is fogok soha. Sok súlyos történés, melyre nehéz szavakat találni. Meggyőződésem, hogy az igazi kommunikációnak hangyányi része az, ami a szavakra korlátozódik. Óriási költőink feszegetik csodásan ennek határait. Bennem az dolgozik, hogy valamit meg akarok osztani. Amióta az eszemet tudom, egy olthatatlan, folyamatosan működő igény bennem, ezért kerestem az önkifejezési eszközöket, hogy ami belül van, azt megoszthassam. Azt az egységélményt, szeretetet, amit hordozok. Ez munkál bennem. Azt sosem tudom, hogy ebből mi valósul meg. Vannak a világban azok az alkotások, melyek olyan kivételes pillanatokban születnek meg, amik nem gyakoriak, amelyek egyszerre sok emberhez ugyanúgy szólnak és egyformán megy át a mondanivaló sokak számára. Szerencsés az az alkotó, akinél ez ennyire visszaigazoltan megtörténik és megérinti a műve az embert. Ingoványos talaj mindenképp, vékony a határmezsgye.
Nem tudom – talán -, nem is biztos, hogy kell, hogy pontosan tudja a hallgató, hogy tulajdonképp mire gondolt a költő. Fontosabb, hogy gondolatokat vessen fel, érzések jöjjenek. Talán nem kell mindig megfejteni a sztorit, csak érezhető legyen az az érzés, energia, amit közvetít. A zene az a műfaj, ahol elsősorban a lélekhez kell, hogy szóljon. Részemről a kísérlet arra irányul, hogy az élmény segítsen visszavezetni az embert abba az egységérzésbe, ami sorsba-testbe születése által nélkülöznie kell. Az elszigetelt és kirekesztettség érzése, amit emberként megélni kénytelen. Ez az, amit én szeretnék feloldani hacsak egy pillanatra is! Szeretném, hogy érezze az ember, a teremtés részeként benne is ott a mindenség, ahogyan ő is része a mindenségnek!
Hol csatlakozik be a dal missziójába a Blue World, a környezetvédelmi szervezet? Hol kapcsolódtál hozzájuk?
Amikor megszületett a dal, teljesen véletlenül megmutattam valakinek, aki megfejtő típusú emberként tudni akarta, hogy miről szól, mert megérintette a dal. Mikor megtudta, elmesélte, hogy 20 évvel ezelőtt – részt vett alapítóként – ő segített elindulni Horvátországban a Blue World nevű nemzetközi környezetvédelmi szervezetnek és elkezdett mesélni a munkájukról. Tengerbiológiával foglalkoznak, Losinjben van a székhelyük. A jól sikerült beszélgetésünk által kiderült, közös a törekvésünk a környezettudatosság kapcsán, ismerte a missziómat, az inspirációmat. Kaptam a szervezettől egy meghívót és nyáron kimentem hozzájuk, beleláttam a munkájukba –több napon át. Tervem az, hogy ahogyan a Mária Montessori – féle oktatási rendszerre, úgy a Blue World munkájára is ráirányítsam a figyelmet. El vannak foglalva a tevékenységükkel, de nagyon örülnek, ha tudnak róluk. Örökbe fogadtam egy delfint, erre másnak is van lehetősége. Vannak olyan pontok, ahol lehet fókuszt irányítani a szervezet munkájára és nekem ez benne van a törekvéseimben. Örülök, hogy a dal üzenete összehozott ezekkel az elkötelezett emberekkel. Az eredeti tervben a klipforgatás egy része a szervezetnél zajlott volna kint. Sajnos ez most nem tudott megvalósulni.
Elég mozgalmas éved volt. Itt volt a James Bond story, remix verzió, klip. Kijött ez a dal. Mi várható 2022re? Vannak előkészületben dalok vagy egy lemez?
Lemezben egyelőre nem gondolkodom. Ahogy látom, hogy ott vagyok minden folyamatnál – dalnál és klipnél is, forgatókönyv írásától kezdve, vágásnál stb. -, azt nem látom, hogy lenne idő egy albumnyi dalt összerakni most. Alkalmazkodva a mostani piaci szokásokhoz – dalok születnek klippel -, így magamat és a piaci helyzetet ismerve, nem tűzök ki célként jelenleg albumot. Hosszú idő óta fókuszáltan kell, hogy dolgozzak, muszáj lesz pihenni is valamikor. Jelenleg viszont már egy teljesen új dalon dolgozunk ennek minden szépségével és izgalmával.
Fellépések, meghívások, önálló estek sincsenek akkor egyelőre?
Volt egy – hosszan tartó – időszak, amikor nagyon koncentrált voltam ebben a kérdésben, önálló est, Uránia koncert, színházi projektek. Ebben az időben – túl nyomó részt – a fellépésekre koncentráltam. Tudom milyen megszervezni egy produkciót, mekkora munka és kockázat, a járványhelyzet kezdetén egyértelműen észszerűtlen lett volna ebben gondolkodni. A pandémia idején nem akartam a hallgatóságot koncertre hívni, hiszen láttuk, könnyen kialakultak eszkalálódott helyzetek. Ezt az időt arra használtam, hogy dalt írjak és klipet készítsünk. Mondom ezt úgy, hogy nekem nagyon hiányzik, hogy élő kapcsolatot ápoljak a közönséggel. Több tévés munkát viszont elfogadtam. Például örültem Fábry Sándor felkérésének a műsorában, de az egyéb felkérések nagy részét elmosta a második, harmadik, negyedik hullám.
A közönség energiája sebezhetetlenné teszi az előadót. Csodálatos adok-kapok, de reálisan gondolkodva, ha fájó szívvel is, el kellett fogadni ezt a helyzetet. A felkérések nagy része bizony a covid helyzet áldozata lett. Nehéz olyan rendezvényre kampányolni, amiről tudod, hogy bármikor elviheti a járványhelyzet. Meglátjuk, hogy most mennyire változik a helyzet.
A 2021-es év azt kívánta sok tekintetben, hogy átlépjem a határaimat. Ennek az egyik része volt csak szakmai kihívás, de abból is akadt kisebb vagy nagyobb. Például, mikor a rendező kiállított a szikla peremére, miközben az agorafóbiámmal küzdöttem. Azt kívánta tőlem, hogy elmenjek a határaimig és feszítsem őket, amennyire csak tudom, nem adta fel. Ez csak egy a sok közül. Természetesen nem csak nekem szólt erről ez az év. A dal is arról szól és az emberek is megtapasztalták már, hogy az élet olyan dolgokat produkál, amikor csak feltesszük a kezünket és azt mondjuk, nem tudjuk, hogyan menjünk tovább. Persze így tudunk bölcsebbé válni is. Ez az év sok embernek szólt erről, hogy szembenézzen a saját sebezhetőségével, hogy nem tud mindent irányítani, hogy az élet sodrásában úgy halad, hogy nem tudja, az-e a jó irány. A Széttört Üveghegyen üzenete is ez továbbá, hogy folyamatosan keressük és megtaláljuk a kapcsolatot a magasabb rendű erővel, transzcendenssel. Felismerjük a lét misztériumát. Számomra ezt jelenti az élet.
Van egy gondolatom, amit igaznak érzek és Dr. Daubner Bélától is hallottam már. Vannak pillanatok, mikor azt mondom: Szenvedve fejlődök, vagy szenvedve szenvedek? A szenvedést elkerülni tapasztalataim alapján nem nagyon lehet. A jó hír viszont, hogy általa tudunk fejlődni, ami adhat egy katarzist. Arra gondolok, mikor egy pillanatra talán rálátunk valamire, amire addig a sötétség vetült. Talán ilyenkor közelebb jutunk ahhoz, hogy többet megértsünk magunkról, egymásról és a létezés titkairól.
