A stressz szerepe a termékenységi problémákban

Arról mindenkinek van némi saját tapasztalata, hogy a testi folyamataink és a lelkünkben zajló folyamatok között összefüggés van. Ijesztő hírt hallva elsápadunk, összecsuklik a lábunk, kínos helyzetben elpirulunk.

Ma már azt is tudjuk, hogy a lelki tényezők a testi működésünkkel szoros összefüggésben hozzájárulhatnak a betegségek kialakulásához is. Igazolást nyert, hogy bizonyos betegségek esetén az érzelmi tényezőknek kiemelt szerepe van: például szívinfarktus vagy gyomorfekély esetén.

Manapság egyre inkább hangsúlyt kap az az elképzelés, hogy sokszor a meddőség – szebb kifejezéssel nehezített fogantatás – mögött is lelki okok húzódnak meg. A hormonrendszerünk jellegzetességei miatt főként a stressz, a babára „rágörcsölés” szerepét szokták kihangsúlyozni, azonban ennél sokkal bővebb a lehetséges okok listája.

Fogamzásgátlás = irányított fogantatás?!

De nézzük először a stresszt. Hogyan okozhat problémát a fogantatásban, vagy épp a várandósság sikeres kihordásában?

Az előző cikkben azt tekintettük át, hogyan csúszott át a nők termékenysége az ipari forradalom hatására természetesen zajló folyamatból a munkának, az ipari termelésnek alárendelt, fogamzásgátlók által kontrollált – és megzavart – folyamattá. A fogamzásgátlás az emberek fejében azonos fogalommá vált a fogamzásszabályozással. Mit jelent ha valamit szabályozni tudunk? Hogy irányítani is tudjuk! Arra, hogy ez mekkora tévedés, csak az utóbbi években kezdünk rádöbbenni, látva a meddőséggel küzdő párok emelkedő számát.

A női termékenységet szabályozó eszközök elterjedése sajnos nem járt együtt egy felvilágosító folyamattal, miszerint a női termékenység időlegesen kiiktatható, de nem „halasztható” folyamat!

Mi nők ugyanis meghatározott mennyiségű petesejt készlettel születünk. Mint egy tojástartó, tele apró tojással, amiből havonta felhasználásra kerül egy darab. Azaz ez a készlet egyre fogy! A legjobb minőséggel 25 és 35 éves korunk között rendelkezünk. 35 éves korunkra nagy része elfogy, és a minősége is romlik: 10 darabból már csak 5 lesz egészséges.

A táplálékkiegészítők, vitaminok, a rendszeres sport a test külső állapotát, a szépséget megőrzik, konzerválják ugyan, és a hormonrendszert is pozitív irányba befolyásolhatják, de nem változtatnak a rendelkezésünkre álló petesejt készlet mennyiségén, és a petesejteknek az évek alatt történő „állagromlásán”.

Mi köze mindennek a stresszhez?

Egy mai átlagos női életút modell 20 éves kori állomása az egyetemi évek, és nem a férjhez menetel, vagy a gyermekvállalás, mint nagyanyáink idejében. A következő lépcső a karrier építés, belépés a munka világába, illetve a társkeresés. Nagyjából mire mindezek lezajlanak, a nő 30 éves kor körül jár, tehát épp belelép az optimális termékenységi szakasz utolsó 5 évébe. Ekkor még mindig nem biztos, hogy a pár mindkét tagja készen áll a gyermekvállalásra. A mai kor jellegzetessége, hogy a férfiaknál egyre később jelenik meg erre az igény. A nő tehát vár. Hogy megkérjék a kezét, hogy feleségül vegyék és a férj is úgy döntsön: jöhet a baba. Nemritkán ez kitolódik a nő 35 éves koráig.

Itt pedig bekapcsol a cikk elején már említett téveszme: ha azt tudjuk szabályozni, hogy mikor ne jöjjön a baba, akkor azt is, hogy mikor jöjjön – elég csak elhagyni a fogamzásgátlót! Ez azonban sajnos nem így van. Hiszen már elteltek az igazán fogamzóképes évek, ráadásul a mai meddőséghez vezető, ma már népbetegségnek számító PCOS, inzulin rezisztencia, pajzsmirigy problémák is nehezítik a fogantatást, vagy a várandósság sikeres kihordását. Hónapok mennek el a kivizsgálásokra, a női test gyógyszeres kezelésekkel történő, várandósságra alkalmassá tételére. Telik az idő, és a petesejt készlet mindeközben fogy…

A baba várat magára, ami már önmagában a nőnél hónapról hónapra növekvő stresszt okoz, és ezen nem segítenek az egyéb körülmények sem. Fontos tudni, hogy a meddőségi vizsgálatok, beavatkozások is stresszt idéznek elő. A vizsgálatok során a nők úgy érzik, mintha tárgyként kezelnék őket, ezért a testük és a lelkük szinte kettéválik. A nőnek folyamatosan betekintést kell engednie önmagába, a testébe, idegenek számára, és elveszíti a kontrollt a saját teste felett, amely sokszor kiszámíthatatlanul reagál az eljárásokra.

Magukat a meddőségi vizsgálatok és beavatkozásokat a nők „futószalag-szerűen” élik meg, amelynek során általában nincs lehetőségük a bennük felmerülő érzéseket, feszültségeket orvossal, vagy más kompetens személlyel átbeszélni.

A stressznek pedig – akármi is legyen az oka – a hormonrendszerre is hatása van. Hiszen ugyanaz az agyalapi mirigy szabályozza a női nemi hormonok szintjét, ami a stresszhormonok szintjét. Nagyon leegyszerűsítve a működést, mondhatjuk, hogy ha az agyalapi mirigy folyamatosan a stresszhormonok „futtatásával” van elfoglalva a szervezetünkben, akkor nem marad kapacitása a nemi hormonok megfelelő működtetésére. És miután a nő egyre többet hallja, hogy „ne görcsölj rá, akkor majd jön”, egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hiszen felelősnek, hibásnak érzi magát, amiért miatta késik a gyermekáldás.

Klinikai bizonyíték

Arra, hogy a stressz mekkora szerepet játszik a meddőségben, időközben klinikai vizsgálatok is születtek. Egy meddőségi klinikán a nők 35 %-át sikeresen kezelték mesterséges megtermékenyítéssel, míg 65 %-uknak jelezték: bele kell nyugodniuk abba, hogy nem lesz gyermekük. Majd ezt a 65 %-ot pusztán pszichoterápiával kezelve a nagy részük végül mégis sikeresen teherbe esett.

A stressz szerepe tehát a fogantatásban és a várandósság sikeres kihordásában egyáltalán nem elhanyagolható, és a családtervezés során fontos ezt is figyelembe venni, és a leendő anyukára nehezedő stresszt minél inkább csökkenteni.