A digitális forradalom számos olyan technológiai és társadalmi változást hozott, amely megkönnyíti a hétköznapjainkat, azonban az online jelenlét sok veszélyforrást tartogat azon felhasználók számára, akik nem teljesen tudatosan használják a közösségi platformokat. Dr. Zacher Gábor toxikológus főorvossal beszélgettünk a digitális függőségek kockázatáról, a tudatos online jelenlétről és a fejlődő technológia által befolyásolt jövőképről.

A magyarok a „függőség” kifejezést azonnal alkohollal, kábítószerrel, nikotinnal vagy szerencsejátékkal társítják. Zacher Gábor szerint fel sem tudjuk fogni, hogy a nap 24 órájában hány fajta függőséggel találkozunk, hiszen ezek közé tartozik a koffein, gyógyszer, vásárlás, szex, edzés vagy evés, ezekhez adódnak hozzá még a technológiai kütyük is. „30 évvel ezelőtt ha valaki elment a mosdóra mit vitt magával? Újságot. Ma ugyanúgy lapulunk a fajanszon, csak a saját készülékeinket nyomkodjuk” – mutat rá. Kiemeli, hogy a különböző függőségek között vannak alapvető különbségek, illetve az ezekkel járó tünetek nem okoznak közvetlen életveszélyt, ugyanez azonban nem mondható el a kábítószerfüggő napi droganyagától való megvonása esetén. „Drogot, cigarettát alapból nem adunk a gyermek kezébe, viszont érdekes, hogy a telefont már igen. Miért? Hiszen ma már ez abszolút evidencia, hogy pont olyan függőséget okoz, mint ha valaki elszív egy marihuánás cigarettát vagy felszív egy csíkot. A mai fiatal korosztály előbb nyúl a telefonjához, mint magához” – mondja.

A háló fogságában

Zacher Gábor úgy véli, a technológiai függőséggel átalakulnak a hétköznapi és hétvégi szabadidős programok, a legtöbb időt videós tartalmak fogyasztásával töltik a fiatalok, értendő ezalatt a Youtube és különféle élő streamek. A háztartásban tárolt könyvek mennyisége pedig csökken. „Persze ott van az a néhány elektromos könyv, ami bekerül a rendszerbe, de a magyar lakosság 25 százaléka ma már funkcionálisan analfabéta. Gondoljunk csak bele, hogy a letöltött sorozatot ma már csak akkor nézzük meg, amikor van magyar szinkronja. Mert a magyar ember már nem képes olyan sebességgel olvasni a szöveget, hogy megértse a történetet, és pillanatok alatt elveszíti a lába alól a talajt.” Úgy véli, a magyar fiatalok elfelejtenek olvasni, és tudatos változtatásokra van szükség ebben a világban. Az okosodó lakások, háztartások mellett a telefonok is státuszszimbólummá váltak, ennek ellenére úgy véli, Magyarországon „több okos telefon van, mint okos ember.”

Egy átlag magyar naponta 150 alkalommal nézi meg a mobiltelefonját, de ebben nincs benne a telefonálás, csak kizárólag valamilyen egyéb okból történő eszközhasználatról van szó. Digitális eszközhasználat nélkül ma már nem létezünk. Zacher szerint a kérdés az, hogy ha szükségünk van információra és rákeresünk, mennyire tudunk gátat szabni annak, hogy utána ne nézzük meg a következő információt? Elindulunk valahonnan és 2-3 óra alatt körbejárhatjuk az egész világot információ szempontjából, hiszen mindig van egy újabb hivatkozás, és annak is egy újabb hivatkozása. Mennyire tudunk beépíteni kontrollt, keretrendszert az életünkbe? Az információéhség komolyan tudja befolyásolni a napjainkat. A toxikológus szerint erre egyetlen megoldás van: „Tegyünk fel egy olyan alkalmazást a telefonunkra, amelyen meg tudjuk nézni, hogy az elmúlt 24 órában mennyi időt használtuk a Messengert, Facebook-ot, e-mail fiókjainkat vagy mennyi időt töltöttünk játékokkal. Ez egy tükröt állít saját magunk elé. Tükör nélkül az ember nem tud élni, és a tükör a valóságot fogja mutatni, ami néha nagyon gáz.”

Az online tér veszélyei

Természetesen Zacher Gábor is elismeri, hogy rengeteg előnye van a közösségi médiának. Példának hozta fel, hogy amíg egyetemista korában 2 hónapra volt szüksége egy kutatómunkához, ma már ugyanazokat a hivatkozásokat egy nap alatt be lehet szerezni. „A világ felpörgött körülöttünk, rengeteg időt tudunk megspórolni a technikai eszközökkel, de a kérdés az, hogy mivel töltjük ki valójában azt az időt, hiszen az okostelefon szórakoztat, tanulásra ad lehetőséget és kapcsolattartásra az online térbe való bekapcsolódással.” A fiatal generációkkal kapcsolatban rámutatott a szexthing veszélyeire, ami már 11-12 éves korban jelentkezik, amikor elkezdenek olyan képeket, információkat küldeni egymásnak a gyerekek, amiket nem értenek. „Mi még ezt véres verejtékkel tanultuk meg a szexualitás alapjait annak idején, a gimnáziumból hazafele menet, egymás kezét fogva, egy-egy kapualjban csókolózva, de napjainkban már kész tényként kapja a gyerek, akire olyan információk zuhannak, hogy nem tudja feldolgozni a történteket. Így lesz belőle egy szorongó fiatal, aki mindig meg akar felelni, leginkább az online térben, ez pedig egészen az öngyilkossági kísérletekig fajulhat” – fejtette ki. Ezzel párhuzamosan megszűnt a magánélt.

Tudatos eszközhasználat

„Dr. Google mindent tud rólam: a vásárlási szokásaimat, a kapcsolataimat, milyen ételt rendelek, milyen pornót nézek, mennyire vagyok aktív a közösségi felületeken, mi a politikai beállítottságom satöbbi.” Éppen ezért nagyon fontos, hogy tudatosan használjuk a digitális eszközöket és a közösségi médiát. „Én még abban szocializálódtam, hogy ha valamihez hozzá akarok jutni, annak megvan a maga rendje és ideje. Ezzel szemben ma azonnal akarunk mindent: ruhákat rendelünk, színházjegyet foglalunk otthonról egyszerűen, mert az online világ erre lehetőséget ad. Ebből a szempontból ma már nem érünk rá napokat, heteket várni. Ugyanez van a párkeresésben is. A Tinderen azonnal akarok randizni, azonnal szexet akarok – ez nagyon furcsa számunkra, de aki ebbe született bele, annak természetes. Át kell alakulnunk, alkalmazkodnunk kell a világ kihívásaihoz. A papír alapú levelezések ideje lejárt, a közösségi oldalakon keressük egymást és azonnali választ akarunk” – magyarázza.

Na de akkor mit kell tennünk, ha felismertük a problémát? A franciák például már betiltották a mobiltelefonok használatát az iskolában a függőség miatt. Nekünk is ezt a mintát kellene követni? A szülők korlátozzák le a gyerekeiket a digitális eszközök használatában? A toxikológus szerint a lekorlátozás sokkal inkább arról szól, hogy legyen egy bizonyos keretrendszer. „Például amikor a család leül a vacsoraasztalhoz, az legyen egy wifi-mentes zóna, és nem úgy, hogy körberakjuk ólomlemezekkel, hanem legyünk képesek digitális detoxot alkalmazni és megbeszélni, kivel mi történt aznap – hagyományos úton kommunikálni, nem a képernyőt nyomkodva. Értékrendet próbálunk átadni, keretrendszert biztosítani. Legyenek meg ezek a színterek, mert ha ennek vége, mindenki visszatér a virtuális életébe. A digitális detox csökkenti a stresszt, növeli a koncentrációt, a kreativitást, és jobban fogunk tudni aludni. Merni és tudni kell lekapcsolódni, mert a háló valójában nem minden”- mondja Zacher.

Eközben a fejlődő robotizáció és mesterséges intelligencia mellett az embereknek egyre több idejük szabadul fel, amivel egyre hasztalanabbnak érezhetik magukat. Ez már nem csak a digitális függőséget erősíti, hanem jóval mélyebb problémának ágyaz meg: a valóság elvesztéséhez. „Hazajövünk a munkából, ahol dolgoztunk legfeljebb 6 órát, beleülünk a kényelmes fotelba, föltesszük a VR szemüveget és a következő pillanatban a Csendes Óceánban búvárkodunk. Ezek a dolgok jelenthetik egyedül a klasszikus napi valóságból való kiutat” – mutat rá a toxikológus is a kegyetlen jövőképre. De még van idő változtatni.