Nagyon sok esetben tapasztalom a döntésképtelenséget másoknál, melyben én is gyakran benne voltam. Általában az önbizalomhiány az oka, mely attól alakult ki, hogy mások döntöttek helyettünk vagy meg se adták ezt a lehetőséget. Így kialakul a határozatlanság és állandó kételkedés önmagunkban, hiszen a legjobbat szeretnénk, de minden választásban van valami hátrány, lemondás. Sosem lesz tökéletes vagy olyan, amilyennek elképzeljük. Az elme állandóan pingpongozik, felsorol érveket, mi-miért lenne jó és miért nem. Te pedig összezavarodsz, egyre többet rágódsz, kikéred mások véleményét, ami még nagyobb káoszt eredményezhet benned. Ez a káosz a hezitálás, így lemaradhatunk lehetőségekről, fontos lépésekről.

A nem döntés is egy döntés, ami időnként helyénvaló. Szükségünk van rá, mikor lelkileg nagyon üresek, fáradtak vagyunk. A türelmi idő önmagunkkal, viszont itt is figyelni kell arra, hogy ne essünk át a ló túloldalára, mert könnyen hozzászokunk, egyre nehezebb lesz újból akár kisebb kérdésekben is választanunk.

Nade, hogyan hozzuk meg a „legjobb döntést”? Az intuíció a legjobb iránytű. Bármit is sugalljon, hosszú távon mindig az lesz a legmegfelelőbb, amit lehet, csak utólag látunk át. Amennyiben a fejünk zajosabb, mint a megérzéseink, a meditáció, kikapcsolás, lélegzet figyelése, egy jó nagy fárasztó séta, edzés is segíthet. A lényeg, hogy fel kell ismerni, a döntésképtelenség, pingpongozás, félelmet okoz bennünk, minél tovább húzzuk, annál erősebb lesz. A felelősség miatt. Mi vagyunk a felelősek a döntéseinkért, de sokan ezt nem vállalják, így utólag másokat hibáztatnak. De lássuk be, bármit is választunk, az elme azzal foglalkozik: mi lett volna ha? Ezt egy szép láncra tudja fűzni, ezer irányban elvezetni, totálisan elterelve az Adott Döntésedről és annak elfogadásáról.

Az önismeret, ismerni a belső reakcióidat, félelmeidet, érzelemvilágodat a tudatosság velejárója, ami ad egy határozottságot, hiszen az elme, ego működés is átláthatóvá válik. Félelmek még lehetnek, de felül tudsz kerekedni rajtuk, mert Ismered a folyamatot, így racionálisan képes vagy gondolkodni, nem pedig irracionális fellegvárakat építeni, amik gyorsan összeomlanak.

Hogyan vállalj Felelősséget?

Tudd, bármit tennél, az elme mindig mindenben talál valami negatívat, sosem lesz neki elég jó Semmi. Tudd és emlékezz erre! Te vagy a felelős önmagadért és nem más, még ha valaki tanácsát megfogadod, akkor sem; hiszen Te döntöttél úgy, hogy rá hallgatsz. Amint ez a részeddé válik, kiismered a mélységeidet is, mások apróbb rezdüléseit észre fogod venni, vagyis könnyedén olvasol másokban, ami szintén támogat a döntéshozatalokban. Tudod, kitől mit várhatsz el, így nem fogsz csalódni, nem leszel másokra utalva. Kezedbe tudod venni az „irányítást”, Te intézed el a dolgaidat, Te nézel utána, Te tanulod meg, nem egy második-harmadik-negyedik. Ezt hívom postás szindrómának, hisz mindenki ferdít valamit az ego miatt, másképp fogja elintézni vagy nem intézni és ferdítések, hazugságok sorozata miatt már nyomon se lehet követni ki rontotta el. Emiatt nem tudnak bízni egymásban az emberek, miközben egymástól várják a segítséget. Pont, mint belül. A terveidről ne beszélj másoknak, csak a hozzád legközelebb állónak. Biztosan megfigyelted, ha egy terved körbekürtölöd, akkor az, sok esetben nem fog megvalósulni.

Amint ezekkel tisztában vagy, tudsz tudatos döntést hozni akkor is, ha az lehet éppen sok szempontból kellemetlen lesz. Mégis Tudod, azt kell tenni és kész, nem jön elő az elme dilemmája, kiskapu keresése.

Az önismeret nem megy egy csettintésre, mint hallgatni a megérzésekre sem. Eleinte nehéz a meditáció, légzés figyelés is. Az elmét hozzá kell szoktatni a csendhez; nem elnyomni, nem legyőzni, csupán a működést átlátni. Jó gyakorlat az is, ha kívülről tekintesz magadra. Kívülről, felülről, mintha tanácsadó lennél, kívülálló, semleges lény. Ez is egyfajta relaxáció, mellyel más szemszögből láthatod magad és a helyzeteket.