„Amikor az ember öregszik, … minden nap szép – gyönyörűen lehámlik róla valami. Így aztán egyre kevesebb a keserűsége, bánata. Egyre kevesebb csalódás éri. Nem lesz igénytelenebb, csak az apróságoknak jobban tud örülni. Észrevesz olyan dolgokat, amikre korábban nemigen figyelt, mert a munkája, a családja, az örökös rohanás, a pénzkeresés, egyszóval az élet miatt nem jutott rá ideje és figyelme. S egyszerre csak kinyílik előtte a világ.”

/Tolnay Klári/

Ezen cikk megírására életpályám fordulata sarkallt. 15 évig fogyatékos emberekkel dolgoztam, majd egy lehetőség kapcsán pályám más szociális terület felé vette az irányt. Nem jobb vagy rosszabb… egyszerűen más. Csekély ideje tekintek szakmai szemmel az idős generációra, de mint hozzátartozó, mint családunk tagja, van szerencsém aktívan részt venni szüleim „aktív” nyugdíjas életében.

Nagy feladat és kihívás hárul társadalmunkra abban, hogy miképpen tudjuk megbecsülni időseinkben rejlő erőforrásokat?

Meddig dolgozzanak aktívan a munkaerőpiacon? Hogyan kapcsolódjanak be családjuk életébe, mint „aktív” segítő?

Időben kitolható-e a gondozásra szorulás ideje?

Számos kérdés, amellett, hogy észlelhető a hanyatló egészségi állapot, a sztereotípiák, melyek elősegítik az idősek elszigetelődését, elmagányosodását. Véleményem szerint a társadalmi kirekesztődés megelőzésére és aktív társadalmi részvételük megőrzésére, megerősítésére kell hangsúlyt helyezni.

Az életkor kitolódásával az idős korról alkotott képünket nekünk is formálni kell. Meg kell látnunk, hogy a felszabaduló idő rengeteg lehetőséget tartogat, melyhez nyitottan és kreatívan kell állnunk. Látnunk kell, hogy az idősödés, a fejlődő technika, egyre nyitottabb kommunikáció mind – mind együtt hatnak és formálják az idősödő generációt.

Rövid ízelítőm végén megosztanám, hogyan fogalmazta meg 2014–ben az ENSZ az aktív idősödés fogalmát:

„Aktív idősödés olyan szituációt jelent mely során az emberek folytatják részvételüket a formális munkaerőpiacon, csakúgy, ahogy elköteleződnek másféle produktív, de nem fizetett programokban (például gondoskodnak a családtagjaikról, vagy önkéntesség), egészségesen élnek, másoktól való függőség nélkül és olyan biztonságban, amilyen a koruknak megfelelő”.