Beszélgetés Imre Anita, HR generalistával a munkaerőpiaci változásokról

Cikkünk 2020-ban íródott, ám sok megállapítása érvényes és megszívlelendő.

Ez az időszak senkinek sem könnyű, legyen az munkavállaló, munkaadó, szülő vagy tanár. Vigyázunk a bizonytalanra is, mert legalább van, és közben pedig helytállunk otthon, mint tanár, mint szülő. Egyszerre három-négy pozícióban is dolgoznunk kell, miközben annyi tányérral a kezünkben egyensúlyozzunk, amennyit még sosem cipeltünk egyszerre. Mindeközben támogatjuk idős szüleinket, bevásárolunk, postára megyünk és gyógyszereket váltunk ki helyettük úgy, hogy közben nem érintkezünk velük. Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy mennyivel könnyebb volt azokban a bizonyos békeidőkben.

A leginkább azonban a gazdaság az, ami megsínyli ezeket a vírusos, karanténban töltött hónapokat, mert, hogy változások előtt áll az egész életünk, az biztos. De vajon hogyan érinti mindez a munkaerőpiacot, arról Imre Anita HR generalistával beszéltem.

A legnagyobb változás az a bizonytalanság. Egyrészt amiatt, hogy hoztak egy rendeletet azzal kapcsolatban, hogy nagyon sokan visszamenőleg is megkapják a diplomájukat. Ennek következtében elértéktelenedhet olyan dolgozók diplomája, akiknek már van nyelvvizsgája és hosszabb ideje dolgoznak. Másrészt most minden vállalat próbál túlélni, aminek következtében váratlan változtatásokat vezetnek be, mint például azt, hogy nem kapják meg a dolgozók az éves béremelést, a cafeteriából visszavesznek, vagy nem adnak annyi lehetőséget a dolgozóknak, mint korábban. Jelenleg, ha bárki azt mondja, hogy szeretne felállni és tovább lépni, senki sem fogja visszatartani, mert már nem százan akarnak majd a helyére ülni, hanem háromszázan. Ez jellemző mind a szellemi, mind a fizikai szektorra is. – mondja a HR generalista.

Adott a kérdés, hogy mennyire vigyáznak a cégek a jól bevált dolgozóikra, azokra a szakemberekre, akik eddig lojálisan, szakértelmükkel hosszú éveken keresztül támogatták az adott vállalatot? És bíznak-e abban a cégek, hogy túlélik ezt az időszakot? Mennyire tudatosak ebben a magyar vállalatok, mind a nagyobbak, mind a KKV szektorban működők?

I.A.: A KKV szektor nem tudja az embereit megtartani, azok a cégek, ahol akár 1 hónapig nincs bevétel, és nincs elég tőke mögöttük, azok nem képesek a dolgozók megtartására.  Teljesen más a helyzet egy amerikai nagyvállalat esetében, aminek leányvállalata működik Magyarországon, mert annak van megfelelő tőkéje arra, hogy kibírjon akár hónapokat, lassított munkatempóban. Rengeteg helyen hirdetik, hogy a hipermarketek helyett inkább a magyar kistermelőtől vásároljunk, hogy ne hagyjuk ezeket tönkremenni. A kisvállalkozások ezt az időszakot nem tudják túlélni, ezért borzasztóan sok munkanélküli lesz az országban.

A nagyvállalatokat nem érinti ez a krízishelyzet, hisz ők is részesei a home office rendszernek, náluk is lecsökken a termelés, mégis milyen változtatásokkal tudják megtartani a dolgozóikat?

Ők központilag hoznak meg döntéseket változtatásokról, amiket kötelezően be kell tartani. Legyen az béremelés visszatartás, bónusz rendszer eltörlése, megszokott juttatások visszatartása. – mondja a HR generalista.

A nagyvállalatok zömében rendelkeznek válság tervvel, melynek része, hogy a dolgozókat megtartsák. Azonban a kisvállalatok csak annyi embert fognak megtartani, akikkel a létfenntartást meg tudják oldani. Az elküldötteket egy részétől végleg elbúcsúznak, másik részüket pedig fizetés nélküli szabadságra küldik, abban a reményben, hogy mivel állományban maradnak, visszatérnek a válság után.  

I.A.: A nagyvállalatok sokkal összetettebbek, a mi cégünknél kb. 70 szellemi munkavállaló dolgozik, akikre nyilván szükség van, így nagy elküldésekre nem lehet számítani, mert munkakör összevonások történnének. Nem várhatja el egyetlen nagyvállalat sem, hogy holnaptól három ember munkáját kettő végezze úgy, hogy közben home office-on vannak, túlórákat pedig nem fizetnek.  A tőkeerős külföldi vállalatok túlélik ezt az időszakot, de a kisvállalatok többsége tönkre fog menni.

Nehéz kérdés, hogy a kis cégek milyen módon tudnák „kibekkelni” ezt a pár hónapot, fél évet, ehhez minden cégnek egyedi válságtervet kell kitalálnia. A legtöbb helyen visszaesnek a bérek, lecsökken a munkaidő, visszamondanak iroda bérleti díjakat, mindenki ott próbál visszavenni a költségekből, ahol csak tud. A dolgozók többsége, akik megtarthatják a munkájukat, pedig örülhetnek, hogy még ha lecsökkent bérrel is, de megmarad valami, ami talán egy ideig biztos.

Hogyan lehet összeegyeztetni az otthoni munkát a családdal, az új feladatokkal, amire senki sem volt felkészülve?

I.A.: A mi anyacégünk azt tanácsolja a vezetőinknek, hogy ne várjuk el a megszokott 100%-os szintet a dolgozóinktól még home office-on sem. Például ne csodálkozzunk, ha egy meeting alatt a dolgozó nem irodai öltözetben ül a laptop elé, vagy ha csak a konyhában tudta elhelyezni a gépet, vagy éppen megjelenik értekezlet közben 1-2 gyermek is. Fontos, hogy ne a munkáltató ossza be az időt és ne ugyanolyan elvárásokat támasszon a dolgozó felé, mint korábban, hanem igenis lehetőséget adjon arra, hogy a munkavállaló maga döntsön arról, hogy mely feladatot, mikor tud leghatékonyabban elvégezni.  Ez a helyzet mindenkinek új, nem csak a munkáltatóknak, de a munkavégzőknek is.

Elképzelhető, hogy egyszer visszaáll minden a megszokott körforgásba?

I.A.: Nagyon bízom benne, hogy vissza fog állni. Először az emberek fejében fog átalakulni sok minden, amit eddig biztosnak hittek, az egyik pillanatról a másikra megváltozhat. Aki eddig biztos volt a munkahelyében, most rádöbben, hogy semmi sem biztos.

A munkaadók, legyenek azok nagyvállalatok, kis cégek, mind struktúrájukat, mind szerkezetüket tekintve nagy változások előtt állnak. Egy biztos, hogy valamilyen rend visszaáll, csak bízhatunk abban, hogy ezzel majd mindenki jól jár. Az ember személyiségéből adódóan mindig készen áll a változásokra, és képes az alkalmazkodásra. Ha új világ köszönt be a munkaerőpiacon, akkor azzal is képes lesz együtt élni és a változásokat hosszútávon a hasznára fordítani.