Az előző cikkben bemutattuk, hogy miért is jobb, a természet saját rendszere a talaj termővé tételében. Mennyivel hatékonyabb, organikusabb és életközpontúbb. A hivatkozás a sok új termőföld igényre (erdőirtások), a nagy ipari termelésre az, hogy ennyi embert, amennyi a világon van, csak ilyen módszerekkel lehet ellátni. Ennyi éhes szájat csak így lehet betömni élelmiszerrel. Csakhogy ez így nem teljesen igaz. Most a vírushelyzet megmutatja, hogy mekkora az ereje a háztájinak, a konyhakerti termelésnek, a kis piacoknak és mennyire hajlanak a vásárlók az organikus termékek felé. Régen ez volt a természetes.
Nézzük a tényeket. „A megtermelt élelmiszerek 40%-a a kukában végzi. Amennyiben ezt optimalizálnánk, Európában nem lenne éhezés. Ha azt vesszük, hogy az ipari társadalmakban élő embereknek a 20-30%-a túlsúlyos, és ez az élelmiszer mennyiség, amivel ők többet fogyasztanak, átcsoportosításra kerülnének a harmadik világba, az ottani éhezés is csökkenthető lenne. A harmadik világban sem azért éheznek, mert nem tudnák megtermelni a megélhetésükhöz elegendő élelmiszert. Ott külföldi multinacionális nagyvállalatok elveszik a termőföldeket és a fejlett országoknak termelnek. Sajnos sokszor azon az éghajlaton nem is jól termő növénykultúrákat, hanem amire piacot találnak vagy alakítanak ki. Ha ezt végig gondoljuk, belátható, hogy a fenti érvelés nem igaz a fokozott termőföld igényre. Ez egy torz közgazdasági rendszernek az eredménye, melyet hatalmi viszonyok manipulálnak. Nincs alapvetően biológiai oka, hogy ennél jóval több embert is el lehessen tartani a meglévő termőterülettel.” – mondta a Mérgezett Föld című filmben Borsos Béla rendszerökológus. Van elég termőföld és van elég élelmiszer minden ember számára. Az elosztás a probléma.
Tehát eddig a mezőgazdaság úgy működött, hogy a növénynek gépek törték fel a földet, megkapta a műtrágyákkal a tápanyagokat és a kártevők ellen a vegyszereket. Ebben a folyamatban sok természetesség nincs. A növények igaz hogy gyorsan fejlődtek a könnyen felvehető tápanyagoktól, de kevésbé lettek ellenállóak. És valahogy mégsem olyanok, mint a természetesen fejlődő ökológiai rendszerben felnövekvő társaik. A rengeteg vegyszerezéssel kiölték a talajból az élet nagy részét. Maga a talaj egy váz, szerkezet lett, a termelés helyszíne. A föld minősége már másodlagos. Természetesen a gazdaságnak ez a természetellenes folyamat nagyon jó, hiszen műtrágyákat, vegyszereket, rovarirtó szereket hozhatnak forgalomba és adhatnak el. Majd újabbakkal próbálhatják meg rendbe tenni a tönkretett talajt, az okozott károkat. Ez mind-mind pénz. Rengeteg pénz. Miközben, ahogy írtuk előző lapszámunkban, ezt a folyamatot a természet ingyen levezényli. A természet utánzása sosem lesz tökéletes. A folyamat egyszerű, a növény a műtrágyától gyorsan nő ugyan, de a kártevőkkel szemben kevésbé lesz ellenálló, így permetezni kell.
„Ha rossz minőségű a talaj, a benne előállított élelmiszer minősége is rosszabb lesz.”
Ha a szármaradványok a földön maradnak, takarást adva annak – tehát nem hordja el a szél -, majd elkorhadva tápanyaggá válnak, nem kell műtrágyázni. Csak egy példa a gazdaságtalanságra. Jelenleg a szármaradványokat elhordják hőerőművekbe, ott elégetik gazdaságtalanul, hiszen fűtőértéke alig van. A bálázás, szállítás szintén gazdaságtalan, hiszen nagy távolságokról kell az erőműbe juttatni a bálákat. A ráfordított költség magasabb, mint amennyi energiát ki lehet nyerni a szármaradványok elégetéséből. A szalma hő értéke kicsi. Ám a gazdák az érte kapott pénzből műtrágyát tudnak venni, aminek könnyebb a használata, mintha néhány év alatt a rajtahagyott bomló anyagokkal visszaadnák a talajnak az életet jelentő mikroorganizmusokat.
Sajnos két éve ennek a vegyszerezésnek estek áldozatul a méhek is. Egy-egy méhésznél a méhek harmada elhullott. Azt vették észre, hogy a méhek nem tértek vissza a nektárgyűjtésből. A vizsgálatkor egyértelműen mérgezés jeleit mutatták. Többféle gombaölő szert, rovarölő készítményt találtak bennük és a halálos dózis háromszorosát jelentette a labor. A beporzó rovarokat is mérgezik a használt rovarölő szerek.
Ha rossz minőségű a talaj, a benne előállított élelmiszer minősége is rosszabb lesz. Ezeknek a rossz minőségű élelmiszereknek a nem megfelelő táplálkozás, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség csökkenése lesz az eredménye, ezáltal romlik az életminőség.
Ha kiskertjeinkben, háztáji földjeinken is talajforgatás nélkül kertészkedünk, viszont a takarást istállótrágyával, szalmával és a zöldnövény maradványokkal oldjuk meg, olyan ökológiai rendszert építhetünk vissza, melyben ásás nélkül ültethetünk és egészségesebb, ellenállóbb, növényeket nevelhetünk. A természet elvégzi helyettünk mindazt a munkát, amelyet mesterségesen próbálunk pótolni amiatt, hogy ásunk, szántunk és ezzel kiöljük a mikroorganizmusokat, gilisztákat, lebontó szervezeteket a talajból. Hagyjuk a természetre, amit ő olyan jól és ingyen el tud végezni és fogyasszunk egészségesebb, kevesebb vegyszert magában hordozó élelmiszereket.
Kapcsolódó cikk:
