Megjelent: 2020.04.

Előző lapszámunkban külföldi példákat ismertettünk meg olvasóinkkal, melyekben bemutattuk, hogy mit és hogyan tesznek a fogyatkozó erdők pótlására más országokban. Most egy kiváló hazai mozgalmat szeretnénk bemutatni, mely alig másfél éves múltra tekint vissza. Elkötelezett civilek összefogásával jött létre és rengeteg munkával, befektetett idővel eredményeket felmutatva dolgozik minden nap, hogy erdőket telepítsenek, közösségi erdőket, a mindenki erdejeit. Hogy segítsenek a folyamatosan pusztított faállomány pótlásában és a szén-dioxidot megkötő, gyermekeinknek élhető Földet biztosító erdők kialakításában. Az újraerdősítés nagy feladat, terület kell hozzá, facsemeték, magoncok, gondozás, védelem és mindezekhez pénz. De ami még fontosabb elkötelezett emberek, akik felelősséget éreznek környezetünk iránt és tenni akarnak egy élhetőbb jövőért. Gayer Zoltán ötletgazdát kérdeztem a MyForest-Közösségi erdők alapítóját tevékenységükről, eredményeikről.

– Az ötlet külföldi példák alapján jött vagy kifejezetten hazai viszonyokra alapozva, itthoni ideaként jelent meg?

– Saját ötlet volt, nem láttunk külföldi példát erre, másfél éve kezdtük el, 2018 őszén. Akkor a globális felmelegedésen gondolkodva, hogy milyen megoldások lehetnek, jutottunk erre az ötletre.

– Nehéz volt átültetni a gyakorlatba? Megtalálni a működési kereteket, kitalálni a jogi kivitelezhetőséget, csapatot szervezni hozzá…

– Kifejezetten nehéz volt. Egy olyan területtel kezdtünk foglalkozni, amit egyáltalán nem ismertünk, így szépen apránként kellett minden vonatkozását megismerni. A jogi vonatkozása külön történet, hogy ki és hogyan szerezhet földet, azt ki kezelheti és milyen módon. Van egy erdészeti vonatkozása. Amit jobban ismertünk az az, hogy a közösségi médiában hogyan érdemes építkezni.

– Milyen gyorsan lett ismert a kezdeményezés?

– Arról volt egy elképzelésünk, hogy hogyan fogjuk csinálni. Első lépésként olyan embereket kellett találnunk, akik hasonlóképpen aggódnak a globális felmelegedés miatt. Azt gondoltuk, hogy ez 2020-ban már nem lesz nehéz.

– Láttam a honlapjukon, hogy cégek is csatlakoztak az adományozók közé. Ez már ennek a marketingmunkának az eredménye?

– Mi alapvetően magánszemélyekre alapoztunk. Az alapvető probléma az, hogy túl sok széndioxidot és klímagázt bocsátunk ki, de azokat a dolgokat, amik ezeket a gázokat megkötnék, azokat megsemmisítjük. Ezek az ERDŐK. Ezért van ez az ideánk, hogy a kivágott erdőket előbb-utóbb vissza kellene telepíteni. Legalább a kivágottak felét. Így szeretnénk a földi erdők számát megduplázni. Ehhez nem elég egy nagy cég vagy egy állam, ehhez az emberek kellenek. Ezért a magánszemélyekre céloztuk a kezdeményezést. A sok ember együtt tud érzékelhető mennyiséget összerakni az újonnan telepített erdőkből. Ahogy elkezdtünk dolgozni, maguktól jelentek meg nálunk különböző cégek, akik szerint ez egy jó kezdeményezés és segíteni szeretnének.

– Arra vannak pontos számaik, hogy pl. Magyarország területén hány hektár erdőt kellene telepíteni, hogy vissza lehessen állítani azokat az állapotokat, melyek az optimálishoz közelítenek?

– Nem lehet külön választani, hogy hazánk vagy külön – külön a környező országok. Ennek globális szinten kell igaznak lennie. Van olyan ország, ahol egészen alacsony az erdősültség és alacsony is volt. Van, ahol magasabbról zuhant le. Magyarország egyébként viszonylag jól áll erdősültség tekintetében. Azt, hogy a földi erdőket meg kellene duplázni, azt globális szinten értjük. Az, hogy ebből a szempontból hazánk hogy áll, az nagyon relatív. Ha hazánk megduplázná az erdői méretét, az globális méretekben keveset tenne hozzá. Azt szeretnénk, hogy a problémát külföldön is hasonló szemlélettel közelítsék meg.

Sok különböző kezdeményezés indult faültetésekre, de nem az erdők megduplázása a konkrét céljuk. Mi ezt a szemléletet szeretnénk elterjeszteni.

– Kapcsolatban vannak külföldi szervezetekkel? Elindultak együttműködések?

– Még nem. Egyelőre elég kicsi szervezet vagyunk és korlátozottak a lehetőségeink. Jelenleg rengeteg feladatot ad, hogy helyben megoldjuk az erdőtelepítéseket és idáig még nem jutottunk el. Volt pár megkeresésünk külföldről, pl. Romániából, ahol hasonló kezdeményezéseket akarnak indítani. Szervezetileg még eddig nem tudtunk erőforrást biztosítani a külföldi kapcsolatokra.

– Azért kérdeztem Magyarországot külön, hisz láttam a honlapjukon, hogy már több hektár erdőt telepítettek be. De mennyit kell még, hogy mondjuk még ne hátradőlve, de azt mondhassák, hogy megtették, amit nagyon muszáj volt?

 – Ezek a számok még nagyon-nagyon messze vannak. Eddig 3,5 hektár erdőt sikerült telepítenünk, őszre újabb 2 hektár van tervezve. Most is folyamatos a gyűjtésünk, de ezek a számok azt, amiről beszélünk, meg sem közelítik. Ennél a mennyiségnél sokkal többet kivágnak mindenféle beruházások kapcsán. Ebben még van hová fejlődni.

Ha látta a honlapunkat, és az elvünket követve számolunk, akkor minden földi lakosra 200 db fa jut. Magyarországra vetítve 2 milliárd fát jelent és 200 000 hektár területet. Hazánkban az erdősültség viszonylag magas 21-25% között mozog. Nem biztos, hogy itthon el kell érni a 40%-ot, a különbözetet olyan országokban kell pótolni, ahol ez jobban tud működni, mert kisebb az erdősültség.

– Említette, hogy zöldmezős beruházásoknál sok fát vágnak ki. A törekvéseikben benne van, hogy fellépjenek az erdőirtások ellen vagy csökkentsék azokat? Hiszen véleményem szerint hazánkban van annyi ipari épület és terület, ami már nem indokolná, hogy zöldmezős beruházások miatt termőföldet vagy erdőt tegyenek tönkre.

– Nekünk, akik részt veszünk ebben, nagyon fáj minden egészséges fának a kivágása, de a mi szervezetünk nem akar ilyen értelemben politizálni. Ilyen szervezetekre szükség lenne, jó lenne, ha a politikában megjelenne ez a fajta megközelítés. Nagy ellenszélben dolgozunk mi is.

– Miben nyilvánul meg ez a nagy ellenszél?

– Ha a brazil erdőkre gondolunk, ahol is elnöki engedéllyel irthatják az őserdőket, vagy Trump, aki nem nagyon hisz a globális felmelegedésben. Akkora ellenerők vannak, hogy ezért gondoltuk, a civil emberek egyelőre könnyebben tudnak tenni, mint ha mondjuk egy politikai szervezetet hoznánk létre, amely ugyanezt tűzné a zászlajára. Könnyebb alulról építkezve erdőket létrehozni és ezzel példát mutatni és egy jó ideig stabilan csinálni, míg az emberek is megértik a szükségességét.

Nagyon fontos lenne azt megérteni, hogy folyamatosan beletesszük a levegőbe ezeket a szennyező anyagokat, most már ideje lenne kivenni. Fel kell ismerni, hogy a klíma változása már a mi életünket érinti, nem egy távoli jövő. Ha minden így megy tovább, akkor 2060-ra összeomlik az a biológiai tápláléklánc, aminek a végén ott ülünk mi. Nem csak annyit jelent, hogy melegebb lesz, hanem a nagy körforgás megszakad.

– Igazán a faültetésre sincs már sok idő, hiszen kell 10-20 év, mire a fa eléri teljes magasságát, lombozatát. Ez itt már nagyon az utolsó utáni pillanat.

– Ez így van. Én már 20 évvel ezelőtt is aggódva néztem a jövőbe, csak akkor még nagyon kevesen voltunk. Akik már akkor azt figyelték, hogy a ’97-es kiotói egyezmény mekkora marhaság. Mekkora butaság az, hogy csökkenteni kell a kvótákat és a nagyon jól csökkentő ország eladhatja a kvótáját a kevésbé jól csökkentőnek. Ez azt jelenti, hogy globális szinten nem csökkentjük, csak kiegyenlítjük. Ez egy olyan látszatintézkedés volt, ami annyit mutatott legalább, hogy csökkenteni kellene. Ennél radikálisabb megoldást még 2000 környékén még senkivel sem lehetett volna elhitetni. Ma már nem tűnik ez olyan lehetetlennek, de még így is nehéz, hisz a politikai alkukban mindig vannak olyan hátsó cégek, melyek nem érdekeltek a csökkentésben. Ezek a megoldások a végén a „nem az igazi” kategória. De ez az életünkről szól. Most tartunk az egy fokos hőmérséklet emelkedésnél, de nem kellene megvárni a további emelkedést.

Minden elültetett erdő, ami sikeresen beindul, az onnantól kezdve növekszik, és pozitív irányba viszi a dolgokat és megköt valamennyi szén-dioxidot. Az erdőültetést időnyerésnek is tekinthetjük, hiszen arra is idő kell, hogy a jelenlegi gázkibocsátással járó technológiáinkat le tudjuk cserélni. Ehhez szerintünk még 10 év kell. A megújuló energiák termelése és tárolása még nem tökéletes. A fák a növekedési szakaszban kötik meg a legtöbb szén-dioxidot.

Beruházásoknál nem szabadna erdőket, fákat kivágni. Először ki kellene számolni, hogy a beruházás és annak működése mennyi karbon kibocsátással jár és azt erdők ültetésével kellene kompenzálni.

– Hogyan működik a gyakorlatban? Honnan lesznek földterületek, fák?

– Magánszemélyek, vagy cégek felajánlják a saját földjüket, mert pl. nem használják. Mi leszerződünk vele, hogy mennyi ideig köteles nem kivágni ezt az erdőt. Gyűjtést szervezünk, amint egy területnek a finanszírozása megvan, közben megkeressük az adott helyszínen élő szakembereket, akik az előkészítést és a telepítést el tudják végezni. Velük és a közösség együttműködésével beültetjük a területet. Később a fenntartási eseményeknél is szívesen látjuk a közösség tagjait. A beérkező pénzből a 10 éves fenntartását is finanszírozzuk az erdőnek.

– A közösség bevonása fontos, hisz élménnyé teszik az erdőültetést és megszerettetik az emberekkel.

– Az őszi ültetésnél is láttuk, hogy mennyire jó azoknak ez az esemény, akik komolyan gondolják a fák pótlását. Egy jó hangulatú buli is volt, miközben fontos dolgot tettek, és a jelenlévő 60 ember meglátta, hogy egy nap alatt beültetett 1 hektár erdőt. Ez egy élmény a közösségnek és fontos a támogatóknak.

– A területeknek az őrzése is biztosított ebben a növekedési szakaszban?

– Amint befejeztük a telepítést, a vadkárok elkerülése érdekében körbekerítjük az erdőket. Az első 10 évben fennmarad a kerítés. Az első telepítéseket – ami fél éve volt – még most látjuk majd, hogy a kis fák mennyire fogták meg. A telepített erdőket rendszeresen ellenőrizzük.

– Hogy kell elképzelni az erdőt? Úgy, mint a sorba ültetett nyárfást, vagy törekszenek a természetességre?

– Mi sem szeretjük a sorokba rendezett ipari erdőket, de be kellett látnunk, hogy gondozási szempontból előnyös ez az elrendezés. Az idők folyamán úgyis lesznek foghíjak, ki nem kelt fák, vagy lassabban fejlődők, amit a többiek elnyomnak. Ezek a folyamatok majd organikusabbá teszik az erdő elrendezését. Eleve vegyes erdők, másképpen fejlődő faállománnyal. Sokkal többet telepítünk, mint ami megmarad. 1 hektárra 10 ezer csemete kerül, ebből nagyjából 1000 fa marad meg természetes szelekcióval.

Vannak dilemmáink. Egy bokros területen ki kell e irtani a bokrokat, vagy egy részét hagyjuk meg? De azok rátelepedhetnek az erdőre, elnyomhatják. Megpróbáljuk az arányokat megtartani, hogy organikusabb legyen az összkép.

Fontos azt is tudni, hogy amilyen számokról beszéltünk, és ha ilyen nagy léptékben akarunk gondolkodni, akkor még a magok sem állnak rendelkezésre ehhez a léptékhez. Szeretnénk létrehozni magonc neveldéket. Ha elindulna egy több éves program az erdőségek duplázására, akkor jelenleg nem állna rendelkezésre elég csemete, ehhez komoly nevelde program is szükségeltetne.

– Mondhatjuk azt, hogy „sajnos” még el tudják Önöket látni csemetékkel?

– Igen, „sajnos” még el tudnak látni. Egyelőre azt tartjuk fontosnak, hogy ezt a gondolatot bevisszük a köztudatba.

Később jó lenne elindítani egy lakossági mag kampányt. Vagy iskolait. Minden ember ültessen el otthon 5 magot, bármilyen termést. Ez mondjuk 5 millió emberre számolva is 25 millió fát jelentene, amit magonc korában felajánlhat erdőtelepítésre. Nekünk akkor azt kell majd megszervezni, hogy az a 25 millió csemete hová tud kimenni. Sajnos erre még nincs kapacitásunk, de a terveink között szerepel.