Ülök a laptopom előtt, ahogy e sorokat írom, rendezgetem a gondolataim, hangolódom a szövegírásra. Előttem a cím, tenyeremből egy varázslatos illóolajkeveréket szagolgatok, poharamban aromavizes limonádé várja, hogy beleszürcsöljek. Három szippantással ezelőtt még üresnek éreztem a fejem, most már csak úgy záporoznak a betűk a kijelzőn. Tenyeremben ott a babér, a bergamott, gyömbér, a citrom, a grapefruit, a kubeba, a szegfűszeg, a geránium, a pacsuli, a levendula, azaz a Ragyogó Nap nevű illóolaj kompozícióm. Miért ehhez nyúltam, mit tud ez az olaj? És úgy általában: mit tudnak az illóolajok? A jelenlegi vírushelyzetben kiemelt aktualitással bír ez a téma. A cikk végén ezért sok gyakorlati tanáccsal szolgálok, amelyek remélhetőleg megnyugtató támpontot nyújtanak az Olvasónak.
Az illóolajok hatásaikban igen széles spektrumon mozognak. Számtalan problémára nyújthatnak kiváló és hatékony alternatív kezelési módot. Ismerünk például sok kiváló gyulladáscsökkentő, fertőzésgátló, vírus- baktérium- és gombaölő illóolajat. Olyanokat, amelyek különböző emésztési problémákon segítenek. Találhatunk keringési és mozgásszervi bajokra ható és fájdalomcsillapító hatású illóolajokat. Alvásproblémákkal küzdők mentsvára lehet az aromaterápia. A legkülönbözőbb bőr- és nőgyógyászati problémákat is hatékonyan kezelhetjük. Ismerünk sebgyógyítókat, ránctalanítókat, nyiroktonizálókat, köhögéscsillapítókat és afrodiziákumokat.
Miért mosolygok, amikor valaki azt mondja nekem, ő ebben nem tud hinni? Vagy éppen ellenkezőleg, annyira hisz bennük. Nos, akkor hogy is van ez?
Egyet már előre elárulok. Az illóolajokban nem kell hinni, ahhoz, hogy működjenek, hogy hassanak ránk. Ezt már az előző lapszámban is fejtegettem. A fiziológiai reakciók beindulnak mindenféle hitrendszer nélkül is. A nagy kérdés itt most inkább az, miféle reakciók lehetnek ezek? Milyen hatással lehetnek ránk az illóolajok? Itt vissza is kanyarodnék a tenyeremhez és amit épp szagolgatok. A hatását azonnal éreztem: Hogy kétkedés helyett elfogott egyfajta végtelenül nyugodt és kellemes önbizalom. Somolygok magamban és érzem, hogy egy jó hangulatú, vidám és érdekes cikk fog megszületni a kezeim között. Lelkes és bizalommal teli vagyok. Magam is csodálkozom, hogy az imént még kényszeredetten vágtam bele a feladatba. Szárnyalnak a gondolataim.
Eszembe jut, ahogy nyáron, amikor a levendulát aratjuk a levendula birtokunkon, a Vodicai Levendulásban, az izzó melegben, amikor még a méhek sem döngenek, megtömjük a hatalmas lepárló üstöket a levágott levendula virággal, majd alágyújtunk, hogy szinte forr tőle a levegő is. És ekkor megtörténik a csoda, a varázslat: a levendula virágok kis illóolajos tokocskái megnyílnak, az illóolaj kiszabadul és táncra kel a feláramló gőzzel. Együtt táncolnak és el is illannának tova, ha nem lenne ott a hűtőszerkezet, ahol újra víz lesz a gőzből, és a víz és levendula-illóolaj molekulák már nem tudnak többé összekapaszkodni, hát elengedik egymást. És ahogy folydogál ki a tartályból ez a légies táncból újra folyékonnyá változott anyag, egyszer csak meglátjuk, ahogy különválik benne és a tetején aranylón és büszkén úszik a levendula illóolaj, alatta pedig szerényen és átlátszón az imént még forrongó gőz, ott van a levendula aromavíz. És ilyenkor nem csak mi tudjuk ezt, nem csak mi úszunk a gyönyörűségben és a levendulaillatban, hanem kilométerekre körülöttünk az egész környék is megtelik a levendula aromájával.
Ez a folyamat pedig nem más, mint az úgynevezett vízgőz lepárlás. Így készül az illóolajok és aromavizek legnagyobb része, természetesen lepárlandó növényenként változó technológiai csavarokkal és nagy-nagy szakértelemmel. Az illóolaj pedig nem más, mint a növény kvintesszenciája, amely egy információt hordozó élő anyag.
A lepárolt illóolaj aztán üvegbe kerül, levegőztetik és laborvizsgálatok alá vetik. A termesztő nagy várakozással várja, mit mutat majd a laboreredmény (ez az ún. gázkromatográf vizsgálat) és remélhetőleg örül, mikor kézhez kapja a vizsgálati lapot és látja, hogy az illóolaja a várakozásoknak megfelelő arányban tartalmaz például linalolt, linalil-acetátot, 1.8cineolt vagy borneont (ezek a fő kémiai vegyületei az egyik levendulafajtánknak, melynek Lavandula x intermedia Grosso a neve).
És ez a nagy várakozás és izgalom bizony nem alaptalan. Nem mindegy, hogy adott molekulából 2 vagy 22% van jelen az illóolajban. Egy-egy vegyület olyan nagyhatású és értékes, hogy már 0,1%-nyi eltérésnek is igen nagy a jelentősége. Hogy miért? Az illóolajban található vegyületek típusai és az illóolaj hatása között szoros összefüggés mutatható ki. Azaz bizonyos kémiai molekulák, amelyek meghatározott kémiai funkciós csoportokhoz tartoznak (pl. észter, alkohol, aldehid, keton, fenol, stb.) meghatározott hatással is rendelkeznek. Ha egy illóolaj gazdag észterekben, mint például a muskotályzsálya (Salvia sclarea), joggal elvárhatjuk, hogy kiváló lesz görcsoldásban. És megfordítva, ha azt látjuk, hogy egyik évben a levendula-illóolaj kiemelten sok 1.8cineolt tartalmaz, bátran ajánljuk majd inhaláláshoz, nyákoldó hatásának köszönhetően.
Ezen felül természetesen rengeteg népi és modern, tudományos megfigyelés is segítségünkre van a felhasználásban. Utóbbit nevezik bizonyítékokon alapuló aromaterápiának (evidence based aromatheraphy). Ezek a tapasztalatok hozzájárulnak mind a fizikális, mind a szellemi-lelki hatásokat célzó aromaterápiás gyakorlat sikerességéhez. Évről évre egyre több anyag áll a szakemberek rendelkezésére, ez sokat segít abban, hogy olyan elvont hatásokat, mint például „a keserűnarancs virág és levél illóolaja csökkenti a félelmeket” sikerüljön alaposabban és nagyobb tudományos igényességgel megfigyelni és leírni.
Rendben, mondhatná a kedves Olvasó, mindent értek, de még mindig nem tudom mit kezdjek a levendula illóolajommal, amit Tihanyból kaptam még tavaly. Nos kérem szépen, mondom erre én először is nézzük meg a csomagolását és győződjünk meg róla, hogy valódi-e az az illóolaj. Honnan ismerhetjük fel ezt? Ha látunk a csomagolásán latin nevet, származási helyet, lepárlási dátumot és azonosítót vagy sorszámot, ha a gyártónál elérhető a biztonsági adatlap és a gázkromatográf vizsgálat eredménye, ha 100%-os tisztaságot és természetességet ígér a címke, akkor már bizakodhatunk. Bizakodhatunk abban, hogy valódi, jó (terápiás) minőségű illóolajjal van dolgunk. Hamisítvány vagy szintetikus anyag esetén többet árthatunk, mint használhatunk magunknak, így egy ilyen „illóolajat” legjobb, ha azonnal menesztünk a háztartásból.
Ezen a ponton azonban még mindig nem dőlhetünk teljesen hátra. A kiváló minőség nem elég a biztonságos használathoz, ehhez ki kell deríteni, hogy van-e az adott illóolajnak bármilyen ellenjavallata. Az orvosi levendulának (Lavandula angustifolia) nem nagyon fogunk ilyesmit találni. Azonban számos illóolajnak vannak olyan hatásai, amelyekkel bizonyos esetekben számolnunk kell. A citrusfélék héjából kinyert esszenciák fényérzékenyítőek, ezért használatukat követően kerülni kell a napozást, szoláriumozást. A legtöbb illóolajat nem szabad tisztán a bőrre kenni, mert irritációt vált ki, legjobb példa erre a fahéj (Cinnamomum verum, Cinnamomum ceylonicum), mely tisztán akár égési sérüléshez hasonló bőrtüneteket okozhat. Ezen kívül ott vannak még azok az aromák, melyek olyan „nagyágyúk” vagy olyan speciális hatásokkal rendelkeznek (pl. kortizonszerű), hogy használatukat igencsak meg kell fontolni. Akiknek a leginkább körültekintően szabad csak illóolajokat használniuk: a várandós és szoptatós kismamák, 6 év alatti gyermekek, magas vérnyomásban szenvedők, epilepsziások, asztmások, májbetegek, hormonkezelt betegek.
Tegyük fel, megvan a jó minőségű illóolaj, tudjuk, hogy mire kell figyelnünk (mert utánajártunk vagy megkérdeztünk egy aromaterapeutát), és már izzik a tenyerünk, hogy használjuk valamire. De mire és hogyan?
Legkézenfekvőbb, hogy szagolgatjuk: az üvegből vagy a csuklóink belső oldaláról (pár csepp illóolajat semleges illatú növényi olajba cseppentve majd a bőrünkön eloszlatva). Ezt hívjuk olfaktor terápiának, amikor előhívjuk az illatok érzelmekre, érzékiségre, viselkedésre, memóriára, mentális tevékenységekre vonatkozó hatásait. Első ilyen illatkalandnak szeretettel ajánlom a levendulát, a mandarint, a citromot, a gerániumot vagy az atlasz cédrust.
Amikor a fizikai ellazultság a cél, jól jöhet egy illóolajos fürdő. Ehhez válasszunk lazító, görcsoldó, harmonizáló illóolajokat. Ilyenek például a levendula, a bazsalikom, a római kamilla vagy a szantál. A fürdőhöz engedjük tele a kádat kellemes hőmérsékletű vízzel, vegyünk egy marék fürdősót, cseppentsünk a sóra 10-15 cseppet a kiválasztott illóolaj(ok)ból, majd az egészet keverjük el a vízben és ereszkedjünk bele. Élvezzük a kényeztetést 20-25 percig.
Testünket és lelkünket is ápolhatjuk egyszerre egy illóolajos masszázzsal. Tegyünk egy tálkába jó minőségű növényi olajat, például olívaolajat, szezámot vagy sárgabarackmag olajat. A növényi olaj mennyiségét szabjuk meg aszerint mekkora bőrfelületen szeretnénk a keveréket eloszlatni. Cseppentsünk az olajhoz 10-15 csepp illóolajat. Ha immunerősítés a cél, válasszunk erdei fenyőt, orvosi zsályát, madagaszkári kámforfát, citromot, eukaliptusz radiatát, niaoulit, teafát, levendulát (figyeljünk itt is az ellenjavallatokra: zsályát és erdei fenyőt csak 6 éves kor felett használjunk és a zsályát kerüljük magas vérnyomás esetén; madagaszkári kámforfát, niaoulit és eukaliptusz radiatát ne használjunk görcsös köhögés esetén). Érdemes gondolni egy aromaterápiás masszázsra akkor is, amikor izomlazítás vagy szorongásoldás a cél.
Ha fokozottan szeretnénk megvédeni magunkat a fertőzésektől, használjuk a fenti immunerősítő illóolajokat és tegyünk (felnőttnek) összesen 7 cseppet egy teáskanál növényi olajba, majd ezt a keveréket dörzsöljük be a hát, a mellkas vagy a talpak területére. Naponta ismételjük.
Zseniális módja az aromaterápia egészségmegőrző és egészséghelyreállító praktikáinak az illóolajos inhalálás. Segítségével még időben elcsíphetjük a felső légúti betegségeket és megállíthatjuk a fertőzést, megakadályozhatjuk a felülfertőződést. Inhalálásra kiváló a fentebb említett madagaszkári kámforfa, a Grosso levendula, az indiáncsalán, felnőtteknek a borsmenta. A klasszikus sós-gőzöléses inhalálás a legjobb, ilyenkor tegyünk a vízbe 3-4 cseppet a kiválasztott illóolajból. Gyermekeknél – a balesetveszély miatt – inkább a hideg ultrahangos inhalálás a megfelelőbb, ehhez 2 csepp illóolajat használjunk. Akkor a leghatásosabb ez a módszer, ha azonnal, már az első tünetek megjelenésekor alkalmazzuk.
Nem csak magunkat, de a minket körülvevő légteret is megtisztíthatjuk a kórokozóktól. Ehhez egy erre a célra tervezett aromalámpára vagy diffúzorra is szükségünk lesz. A légtér nagyságától függően tegyünk 8-15 csepp illóolajat vagy illóolaj keveréket a lámpába/készülékbe. Naponta 2-4 órát használjuk, de olyan helyen, ahol nagyobb a fertőzésveszély akár egész nap párologtathatunk. A levegő megtisztítására kiváló a citrom, az eukaliptusz radiata, a teafa, a mirtusz, a levendula minden fajtája, a madagaszkári kámforfa.
Pontos instrukciókért, szaktanácsért legjobb, ha mindig képzett aromaterapeutát kérdezünk. A fenti ajánlások kiindulópontként szolgálnak.
Sok-sok szó esett ebben a cikkben az illóolajok fizikai hatásairól. De, mint tudjuk, nem csak testünket, hanem a lelkünket is gondoznunk, ápolnunk, táplálnunk kell, hogy egész-ségben legyünk. A következő lapszámban ezért szeretnék elkalandozni az aromaterápia „finomabb” területein is. Remélem, velem tart ismét!
És most, megköszönöm a tenyeremben lapuló, még mindig érezhetően illatozó aromáknak a támogatást és inspirációt. Köszönöm az Olvasónak is megtisztelő figyelmét!
