interjú Heinemann Istvánnal

Az interjúmra készülve azon tűnődöm, hogy vajon olvasóinknak mi jut eszébe a Rotary Club hallatán? Be kell, hogy valljam, bár 2004 óta civilséggel foglalkozom, számtalan szervezet alapításában közreműködtem, pályázati projektek kidolgozását, megvalósítását végzem a mai napig is, mégis a Rotary számomra egy fehér folt. Egy-egy alkalommal, amikor szóba kerül a szervezet, azt tapasztalom mások részéről is, hogy semmi konkrét ismeretük nincs. S mivel tényleges információval nem rendelkeznek, így sok esetben jön a tudatlanságból táplálkozó előítélet, sztereotípia: a Rotary a „gazdagok zártkörű bulija”, a „befolyásos emberek üzleti klubja”, a „kiváltságosok szabadkőműves páholya”. Így lenne? Nem lehet, hogy ezeket a kategóriákat csupán az irigység hozta létre? De vajon mi az igazság? És lehet-e bárki rotarys? Itt az idő, hogy „lerántsuk a leplet” a Rotary Clubról! Úgy gondolom, a lehető legideálisabb szakértőt sikerül elérnem a téma bemutatásához. Interjúalanyom Heinemann István, akinek nevéhez fűződik a pécsi, a kaposvári és a kozármislenyi Rotary Club alapítása.

(BeTü): Kedves István! Mit szól a fenti kategóriákhoz? Igazak-e mindezek a Rotaryra?

Heinemann István (H.I.): A Rotary a kezdetektől fogva a városi polgárság zártkörű, de a nyilvánosságot is fenntartó szervezete, működési elvének alapja a megértés és jóakarat terjesztése, és persze a barátság ápolása mellett a humanitárius célok szolgálata. Az USA-ban, Chicagoban Paul Harris ügyvéd és 3 barátja 1905. február 23-án új társaságot alapított, amelyben a tagok szigorú körforgás szerint hetente találkoztak egymás irodáiban. Erről a rotációs helyszínváltásról nevezték el magukat Rotary Clubnak. A Rotary kezdetben a szakmájukban vezető szerepet betöltő férfiak társasága volt, köztük, hogy két ismert nevet említsek – Albert Schweitzer és Szent-Györgyi Albert is. A férfiak kizárólagosságát az USA-ban a legfelsőbb bíróság határozata szüntette meg az 1960-as években, a döntés időpontjától hölgyek is tagjai, és mondhatom igen aktív tagjai világszerte a Rotary Cluboknak.

A Rotary Clubok száma először az USA-ban növekedett exponenciálisan, majd 1910-től Nagy-Britanniában, 1920-tól Európa más országaiban is. Hozzánk Magyarországra a budapesti Club megalakulásával 1926-ban jutott el. A vidéki városok sem maradtak el, 1928-ban Debrecenben, Szegeden és Pécsett alakultak Rotary Clubok.
Ma a világon 33.000 Rotary Clubban kb. 1.300.000 rotarys tevékenykedik, akiknek a munkáját és egymás segítését valamint világméretű projektek szervezését egy jól felépített világszervezet a R.I. Rotary International fogja össze országokra felosztott kerületek, Kormányzóságok segítségével. Magyarországon 1 Kormányzóság – District, 54 Club 1200 tagjának tevékenységét koordinálja.

Az egyes Clubok önállók, tevékenységüket egy évre megválasztott Elnök irányítja, az általa felkért segítőkkel (alelnök, titkár, kincstárnok stb.), tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a Rotary egy abszolút demokratikusan irányított szervezet, ahol még lehetősége sincs egy Elnöknek,- mint esetleg más szervezeteknél – hogy hosszú évekre bebetonozza magát.

Felmerült kérdésként, hogy van –e valami köze a Rotarynak a szabadkőműves páholyokhoz. Elvileg nincs, de mivel én nem tanulmányoztam a szabadkőműves páholyok működését ezért erre nem tudok egyértelműen válaszolni. Legfeljebb mintául szolgálhatott a szervezésnél. Horvátországban voltam egy elnökváltó (láncátadó) Clubülésen, ahol szabadkőműves szimbólumok, mint a kőműves kanál is a Clubmesternek átadásra kerültek. Egy tény, hogy a Rotary Clubok zártkörűen működnek. Tagnak bekerülni, csak két Rotary tag ajánlásával lehet, tagfelvételt kizáró ok: ha kettőnél több ellenszavazat van a felvételnél. A magas tagsági díj a humanitárius támogatások miatt elvárás, emiatt van jelentősége a jó anyagi helyzetnek, valamint a hivatásban betöltött vezetői szerep tapasztalatai segítik a Clubélet humanitárius projektjeinek megvalósítását, de persze, ha mind ezek nincsenek, az sem egyértelmű kizáró ok. A legfontosabb, hogy a belépni szándékozó jó ember, etikus magatartású legyen, akivel lehet barátkozni. Mindenki megtarthatja vallását, politikai nézeteit, de a Clubban nem politizálunk, ugyanakkor segíthetjük a jó célok társadalmi megvalósítását, mint pl. a tehetséges és rászoruló diákok támogatása, városi és iskolai rendezvények szervezése, „hendikepes” embertársaink szolgálata, segítése stb.

A Rotary alapja a négy kérdés elve, erre „esküsznek” fel az új belépő tagok:

• Igaz-e?
• Tisztességes-e minden érintett számára?
• Elősegíti-e a barátságot és jóakaratot?
• Javát szolgálja-e minden érintettnek?
  

Egyébként az ajánlás nem csak az egyéni felvételnél követelmény. Új Clubot létrehozni is csak ajánlással, egy másik club szervezésében Alapítási Megbízott kijelölésével lehet. A Rotary tevékenységen belül ez az egyike a legnagyszerűbb feladatnak. Saját élményem 3 Club alapítása: a saját Clubom a pécsi Club, valamint a kaposvári és a kozármislenyi Club. Ez egy-egy évig tartó munka volt, amig az asztaltársaságtól eljutottunk az alapítási – Charter ünnepséghez. A mellékelt fénykép a kaposvári alapítási ünnepség elnökségét mutatja, ahol részt vett két kormányzó és két polgármester, Szita Károly és Páva Zsolt Pécs polgármestere is. Az ünnepségre meghívást kap Magyarország valamennyi Clubja és a külföldi baráti kapcsolatok Rotary Clubjai. Ilyenkor az avatott Club idegenforgalmi látványossággal és kulturális műsorokkal, bállal kedveskedik a meghívottaknak. Én azt szoktam mondani, hogy nem igazi rotarys az, aki ilyen ünnepségen még nem vett részt!

BeTü: Ön mikor és hogyan került kapcsolatba a szervezettel?

H.I: Az egyetem elvégzése után siófoki kitérővel 1969-ben kerültünk feleségemmel és két gyerekemmel vissza Pécsre a Vízügyi Igazgatósághoz. Itt találtam egy üres tavat ahol csak a horgászok lógatták a partról pecáikat. Beleálmodtam a Siófokon megszeretett vitorlásokat. Elképzelésemet a Vízügyi Igazgató és Megyei Tanács Elnöke Palkó Sándor a Pécsi tó létrehozója támogatta. Hamar akadtak segítőtársaim is. Így tanultam meg szervezni, és átélni a közösségért végzett munka örömét sikerét.

A rendszerváltást már önálló vállalkozóként éltem meg. 1989 év kinyitotta a szemünket a világ felé, kínálva a társadalmi szervezkedés eddig zárva tartott lehetőségeit. Így örömmel fogadtam öcsém, Heinemann Zoltán megkeresését, – aki Ausztriában Leobenben egyetemi tanár volt – hogy segítsek egy már országosan szerveződő clubhálózat pécsi Clubjának megalapításában. „Tudod” – mondta, „ az a jó a Rotaryban mások segítése mellett, hogy időskorban is szerezhetsz új barátokat, és ez a barátság nem ismer országhatárokat sem.”

Nekem ezt sokszorosan is sikerült megtapasztalnom, mert alakultak a kapcsolatok országon belül, Budapest, Debrecen, Győr, stb. és kívül a testvérvárosok Eszék, Kolozsvár, Gratz stb. irányában. Eljuthattunk Magyarországon belül és kívül más Clubok által szervezett jótékonysági rendezvényekre, de vihettünk segítséget erdélyi barátainknak is.
Emlékezetes maradt a Székelydályai templom felújításához adott anyagi segítség és ahhoz kapcsolódó Rotarys Clubkirándulás is.

BeTü: Milyen személyes „hasznot” hozott még Önnek a Rotary tagság?

H.I: A Rotary Clubba nem személyes „haszonszerzés” miatt lép be az ember. Talán életkoromból adódik, hogy most legnagyobb örömöt a Clubokban megismert nagyszerű, sokoldalú emberek társasága, barátsága és segítőkészsége jelenti. Sokat jelentenek a remek előadások, melyeket hallgathatok Clubtársaimtól és a meghívott előadóktól. Megismerhettem például cserediákjainkat Ausztráliától Alaszkáig, a magyar kiutazó diákok élményeit hazatértük után, közöttük egy unokámét is, aki 2 hónapot töltött cserediákként a Mexikói Rotarys Családoknál.

Izgalommal veszek részt újabb és újabb humanitárius programjaink szervezésében, támogatók megtalálásában, mivel a Club tagságának végesek az anyagi erőforrásaik. Sokszor jól jön a nemzetközi pályázati segítség. Nagyon sokat jelentenek számomra a heti vacsorával összekötött baráti találkozók, a párjaink bevonásával tartott családi-baráti események, előadások, kirándulások, más Clubok rendezvényein való részvételek. Új színt hozott a karanténban tartott online találkozások kényszere, ahol átlagban többen voltunk, mint a hagyományos élő találkozóinkon.
Szóval több oldalon keresztül sorolhatnám még a választ arra a kérdésre, hogy mit adott nekem a Rotary.

BeTü: Több évtizedes Rotary Clubtagsággal a háta mögött kinek ajánlaná ezt a szervezetet?

H.I: Elsősorban a fiatalokat és fiatal felnőtteket szeretném biztatni csatlakozásra, hisz bőven van kibontakozási lehetőség az ifjúsági szervezeteinkben (Rotaract, Interact). Például lehet jelentkezni cserediáknak 1 hónaptól 1 év időtartamra, és az ifjúsági szervezetből felnőttként örömmel várjuk a Rotary Clubokba.

A beszélgetést követően átolvastam a Rotary Club alapítóinak 5 elvben meghatározott céljait, melyet ők a szolgálat öt útjának neveznek:
• a klubszolgálat, ami építi a barátságot
• a szakmai szolgálat vagy hivatásszolgálat, amely kötelez a feddhetetlen szakmai életre,
• a közösségi szolgálat, a rászorultak és hátrányos helyzetűek megsegítése,

• a nemzetközi szolgálat, ami által toleranciára törekednek, és békítő, békemegtartó munkát végeznek a nemzetek között,
• az új nemzedékek szolgálat a fiatalok és fiatal felnőttek által elért eredményeket ismeri el a közösségi és nemzetközi szolgálatban, amelyek elősegítik a békét és a kultúrák közötti megértést.
Heinemann Úr által ismertetettek teljes összhangot mutatnak az alapítói céllal. Így számomra már nem „vakfolt” vagy sztereotipizált szervezet a Rotary, hanem egy baráti közösség, mely kapcsolatrendszerére építve önkéntes tevékenységét egy jobb világ kialakításáért végzi.
Ezt jól illusztrálják a riporthoz csatolt fotók is. Most már azon tűnődőm, hogy vajon egyszer én is tag leszek-e?