- interjú Nemes Orsolya generációkutatóval

Nemes Orsolya generációkutatóval beszélgettünk a nemzedékek differenciálásáról, sztereotípiákról, a formatív éveink stabilizálódásáról, a digitalizáció hatásairól és a generációs szakadékok kialakulásának okairól és megoldásairól.

A következő generációnak már teljesen természetes lesz, hogy robotok veszik körül, és rengeteg munkahelyet ki lehet majd váltani velük. Nemes Orsolya generációkutató szerint ahelyett, hogy a múlton rágódnánk, mint például ki milyen eszközön hallgatott zenét, inkább úgy van értelme beszélni a generációkról, hogy a jövőbe tekintünk. „Egy tranzitzónában élünk, benne vagyunk a változás kellős közepén és látjuk, hogy a régi már nem teljesen működi, de az újról még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz” – mondja.

A generációkutató szerint az ipari forradalom hozta magával azt, hogy elkezdtünk generációkról beszélni. 150 évvel ezelőtt annyira hasonló volt a fia és a nagyapa élete, hogy nem volt indokolt. Majd az emberek jelentős része városba költözött és elindult a technológiai fejlődés, így egyre láthatóbb különbségek alakultak ki a fiatalabb és idősebb korosztály között. Ráadásul tovább élünk, mint valaha, ezért egyre több változást is érzékelünk magunk körül. Míg száz éve általában három generáció élt együtt, ma már hat nemzedéknek kell megtalálnia a közös hangot. Ehhez még jön a gyors léptékű innováció és globalizáció. A generációkat nem határozhatjuk meg pusztán kor alapján, fontosak a politikai, gazdasági és társadalmi külső behatások is. Nem egységes a generációs felosztás Európában, Ázsiában és Indiában. Nálunk a baby boomer, X és Y generációk alatt Kínában vagy Japánban hat nemzedék futott le ugyanebben az időintervallumra. Egy magyar Y-os soha nem lesz olyan, mint egy amerikai vagy indiai.

Formatív éveink alatt stabilizálódik az értékrendszerünk

„Nagyon felületesen, felszínesen, félrevezetően és féligazságok alapján ítéljük meg az egyes korosztályokat” – mutat rá Nemes Orsolya, aki szerint úgy kezeljük őket, mintha egyes nemzedékek mitikus tagjai lennének különböző jellemzőkkel, és ezért eltérő bánásmódban is kell részesítenünk őket. Az egész mesterkélt generációs felosztást a körülöttünk gyorsan változó világ hozta életre, de jó kiindulópontot ad ahhoz, hogy elkezdjünk ezen gondolkodni. A generációs elmélet lényege, hogy a formatív éveink alatt (fiatal korunkban) vagyunk a legérzékenyebbek, hiszen ekkor stabilizálódik az értékrendünk. A környezet és a korszellem határozza meg a világnézetünket. „A baby boomerek esetében lehetett ez egy Kádár korszak, a rendszerváltás, vagy hogy az Y generáció életébe viszonylag fiatalon bejött a közösségi média.” Csakhogy a világ folyamatosan fejlődik tovább, ezért nem csak az az élménytartomány határoz meg egy személyt, amit fiatal korában szerzett be. „Azért szoktam veszélyesnek tartani, amikor nagyon elhatároljuk a generációkat, mert például nem igaz, hogy az idősebbek nem fejlődnek, hiszen ők is okostelefont használnak. A sharing economy-t (közösségi gazdaság) fiatalok adoptálták, de kiterjedt mindenik nemzedékre. A kutatásaimból az derül ki, hogy nincsenek egységes generációk, hanem sok pici alcsoportjuk van, amelyeket különböző faktorok alapján szoktam besorolni: lakhatás (főváros vagy kis település, saját lakás vagy albérlet), anyagi körülmények, családi állapot és fogyasztási szokások (mennyit utazik?). Könnyen lehet, hogy egy korosztályba tartozó két ember között sokkal nagyobb különbség lesz, mint különböző generációba tartozó két ember között, pusztán azért, mert ők ugyanabba a szegmensbe esnek, és jobban megértik egymást.”

Sztereotípiák fogságában

A generációs mítoszoknak van valóságalapja, csak majd hozzáteszünk új információkat. Nemes Orsolya szerint két dolog érdekes: az egyik, hogy a tanulmányokat idősebbek szokták írni a fiatalabbakról is, külső szemlélőként, mintha egy speciális fajról írnának: ilyen a természetük, ezt eszik, így szaporodnak stb. Gyakran nem is kérdezik meg az embereket, csak bepipáltatják a választ, így elmaradnak az olyan körítések, ami egy beszélgetésből kiderülne: például azért lakom mama hotelben, mert elszálltak az ingatlanárak és nem tudom megfizetni az albérletet. A másik, hogy sokszor beüt a nosztalgia, ami megszépíti az emlékeket, ma már a fiatalok is sopánkodnak a még fiatalabbakra, egy gimnazistának is megvan a véleménye egy kisiskolásról. Egy kutatásban megkérdeztek egyetemistákat, hogy milyen tanácsokat adna az idősebb generációnak, amire az volt a válaszuk, hogy tanulják meg a social média használatát, értsék meg őket, tanítsák őket, és fogadják el, hogy a digitális világ nem olyan rossz. Amikor pedig a fiatalabb generációnak kellett tanácsokat adjanak, akkor azt adták, hogy tegyék le a telefont, azon kívül is van élet, menjenek kirándulni. Ugyanazok az emberek teljesen mást mondtak más-más generációnak.

A generációs mítoszok szerint az Y, Z és alfa generációk „gyökértelenek”, mert nincs szükségük saját tárgyakra. „Kutatásainkból az jött le, hogy van egy alap, amit mindenki szeretne birtokolni. Magyarországon inkább kényszerből szoktunk bérelni lakást, és ha már sikerült megvásárolnunk, azt nem szívesen osztjuk meg, de a kisebb tárgyakat igen.” Igaz korábban is volt igény a sharing ecnomy-ra, csak a piac nem tudta lekövetni, de ma már a digitális világban alkalmazásokon keresztül megoldható. Az, hogy milyen korban vagyunk, behatárolja a lehetőségeinket is, csak nem követhetjük el azt a hibát, hogy ezt egy végleges állapotnak tekintjük. Ha megnézzük az Y generációt 10 évvel ezelőtt, akkor a „play hard, work hard” (dolgozz és játssz keményen) igaz volt, mert akkor 20 évesek voltak, de ma már a legidősebbek 37 évesek, nekik már nem az a prioritás, hogy 12 órákat dolgozzanak meg bulizzanak, mert valószínűleg van otthon egy családjuk. „Változnak a lehetőségek és preferenciák a korral. Emellett mindenki azt kezeli kiindulási pontnak, amit ő ismer, amibe beleszületett. Emiatt nem is korrekt elvárni azt, hogy egyes generációk megértsék azt, amit nem tapasztaltak.”

A változások a digitális világgal függnek össze

A digitalizáció egybeesett a világgazdasági válsággal és annak hatásaival, illetve a nyugati világ biztonságának a megborulásával, és ez egy olyan kontextus, ami lecsapódott az Y generáción. „Hirtelen elkezdett változni, amit a biztonságról, a munkahelyekről, az információmegosztásról, magánszféráról gondolunk, és ezt szépen rátolták a fiatalokra, pedig a világ változott meg. Ráadásul a digitalizációval nem jött egy kézikönyv, hogy azt hogy kell jól használni, nincs egy vezető, aki megmutassa a helyes utat, hanem az embereknek maguknak kell kitalálni. Azok a minták, amik korábban működtek, ma már nem biztos, hogy fognak működni” – magyarázza a generációkutató. Úgy véli, nagyon nehéz a fiataloknak kitapasztalni, mire kell kulcsstratégiát építeniük. Régen a változások több generáción keresztül történtek és nagyon lassan, arról nem is beszélve, hogy mivel az átlag életkor feleannyi volt, így nehezebben alakult volna ki nagyobb feszültség.
A robotizáció és az algoritmusok átalakítják a munkaerőpiacot, szerencsére azt már látjuk, hogy a robotok a dobozon belüli gondolkodásban jók, mi pedig a dobozon kívüliben.

„Minket nagyon sokszor keresnek meg generációs feszültségekkel, mert mi tanácsadással is foglalkozunk és kutatásokat is végzünk. A felállított diagnózisunk alapján a generációs feszültség csak egy felszíni jelenség, és a valódi feszültség a szervezeti kultúrában gyökerezik.

Ma már jóval rövidebb idő alatt lehet magasabb pozíciót betölteni. Ez összefügg a globalizációval meg azzal a jelenséggel, hogy információátadás nagyon sokáig lineáris volt, föntről lefele terjedt. Ma már új iparágak épülnek, új szakmák születnek, ahova fiatalokat vesznek fel, mert könnyebb őket betanítani, mint az idősebbeket átképezni. Ez egy nagy feszültséget tud kelteni az idősebbekben és a fiatalokban is, erre nagyon jó program lehet a fordított mentorálás. A tapasztalat, a rutin, a network nagyon sokat számít még ma is a munkaerőpiacon, és a fiatalabb is sok mindent meg tud az idősebbnek tanítani, vagy akár aktualizálni annak tudását.”