Avagy külföldi munkavállalás bennfentes szemmel IV.

Korábbi ígéretemhez híven ezúttal belecsapok az önismereti lecsóba. Saját kinti tapasztalataimat alapul véve megmutatom, milyen pozitív változások generálódtak körülöttem az Ausztriában töltött 10 év alatt. Leginkább annak köszönhetően, hogy elkezdtem megismerkedni saját magammal úgy, ahogy korábban még nem tettem. Jó hír, hogy ugyan cikksorozatom témája a külföldi munkavállalás, a következő tippek azonban bármelyik országban sikerrel alkalmazhatók.

1. Első és minden bizonnyal egyik legfontosabb felismerésem volt, mindjárt az önismereti út elején a felelősségvállalás és minden ezzel kapcsolatos következmény. Megértettem, hogy a dolgok a világban mindig ok-okozati alapon működnek, így minden egyes döntésemmel én magam teremtem meg jövőbeli életemet. A jó hír ebben pedig az, hogy bármit hoztam létre, ha azzal elégedetlen vagyok, megvan a képességem arra is, hogy mindezeken változtassak.

2. Amint bent, úgy kint – ismerős a mondás bizonyára sokaknak. Ugyancsak komoly megtapasztalás volt számomra, hogy minden változáshoz, amire a környezetemben vágyom, én magam vagyok a kiindulópont. Vagyis amint én változom – gondolkodásban, hozzáállásban, szavakban és tettekben – úgy változik körülöttem lépésről lépésre minden és mindenki. Ezzel kapcsolatban eleinte az egyik legkeményebb lecke volt számomra, mikor elkezdtek átalakulni a kapcsolataim. S akikről sokáig azt gondoltam, örökre részei maradnak az életemnek, tragikus hirtelenséggel tűntek el szinte egyik napról a másikra. A helyettük hamarosan érkezők azonban bőségesen kárpótoltak a korábbi veszteségnek tűnő lemorzsolódásokért. S amint feldolgoztam ezeket a változásokat, egyre több téren tapasztaltam az életemben, hogy a mennyiség helyett a minőségre helyeződött át a hangsúly.

3. „Ha csak a problémát látja, nem leli a megoldást” – hangzik el a Patch Adams című filmben. Amint a fenti mondat igazán tudatosult bennem, elkezdtem minden eseményt más szemmel nézni az életemben. Megoldandó feladatoknak nevezve a korábban akadályként kezelt dolgokat, sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudtam elkezdeni számomra kedvező végkifejletet teremteni munkában és magánéletben egyaránt.

4. Óriási lépés volt számomra a közelmúltban, hogy meghoztam a döntést: egyszer és mindenkorra befejezem a címkézést – ez jó, ez rossz stb. Megtanultam ugyanis, hogy mindennek csakis olyan jelentése van, mellyel én magam ruházom fel az adott történést. Tény, hogy vannak dolgok az életben, amiket nem tudunk megelőzni vagy kiküszöbölni, befolyásunk viszont igenis lehet a további kimenetelre azáltal, hogy megválasztjuk az aktuális eseményre adott reakciónkat. Kitűnő példa erre a jelen állapot és ennek kezelése is például, melyről előző cikkemben kicsit bővebben is írtam már.

5. Hasonló a hasonlót vonzza – sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a mondattal. Aztán mikor végre leesett a tantusz, megértettem, hol csúszik el sokaknál a vonzás törvénye… Ugyanis sokan sokszor nem azt teremtjük meg, amire vágyunk (kövessük bár szóról szóra akár a Titok című film használati utasításait), hanem amik mi magunk vagyunk. Amilyen frekvencián rezgünk, amit saját magunkból kisugárzunk. Naná, hogy egy morcos, folyton panaszkodó pechfógel világa hasonló szerencsétlen flótásokkal van tele. Míg egy, az élethez töretlenül derűs szemlélettel közelítő, megoldás orientált ember csupa hozzá hasonlót lát maga körül. Persze mindenkinek lehet rossz napja és adódhatnak nehezebb periódusok az életében, amikor igenis fontos, hogy merjük megélni az aktuális negatív érzelmeinket is. Azonban ugyanilyen lényeges az is, hogy amint képesnek érezzük rá magunkat, tudatosan tegyünk érte, hogy visszatérjünk abba a kerékvágásba, ahol tudjuk, hogy többségében pozitív kimenetelűek a dolgaink. Mert teszünk érte, hogy így legyen és hiszünk benne, hogy képesek vagyunk megteremteni a jót és szépet.

Rendszeres olvasóink közül talán többeknek feltűnt már, hogy gyakran ismétlem magamat korábbi írásaim egy-egy mondatával, gondolatával. Kérem higgyék el, mindezt teljes tudatossággal teszem!!! Mégpedig azért, mert többször előfordult már, hogy számomra is sokadik alkalommal „jött át” egy-egy kiemelt jelentőségű információ, amivel ki tudja hányszor találkoztam már korábban. Hallhattam egyszer, kétszer, ötször, tízszer legyintve rá: ó, én ezt tudom. Holott hiába, hogy annyiszor hallottam már, mégsem alkalmaztam. Vagyis míg az úgynevezett lexikális tudás nem válik a mindennapi gyakorlati rutinom részévé, olyan, mintha nem is lenne tudomásom az adott dologról…

Igen tudom, ez így elég keményen hangzik. Nem is kérem, hogy első olvasásra mindjárt képes legyen befogadni mindenki. Annyit kérek mindössze, hogy nyitott szívvel és elmével engedjék át magukon az olvasottakat és kezdjenek el barátkozni vele, hogy létezik egy ilyen nézőpont is valahol a világban. Mely nézőpont nem mindig volt az enyém sem. De hosszú évek kitartó önismereti utazása során annyiszor szembesültem vele újra és újra, hogy képtelen voltam többé félresöpörni az utamból. S amint elkezdtem más szemmel tekinteni rá, tudatosult bennem, hogy valóban így van. Mindegy hány könyvet olvastam el korábban, hány előadást hallgattam meg, hány tréningen vettem részt, amíg az ott kapottak nem épültek be az életembe, mintha nem is lettek volna…

Aki eljutott idáig az olvasásban, az előtt most nagy tisztelettel megemelem képzeletbeli kalapomat. Saját tapasztalatból tudom, hogy mások nézőpontját elfogadással kezelni mekkora feladatot tud jelenteni, mindegy mennyi ideje ismerkedünk magunkkal és a világgal. Mert mindig akad egy-egy új információ, ami alkalmas rá, hogy kiverje a biztosítékot a fejünkben. Felkavarva jól megszokott kis világunkat, amiben mindaddig többé-kevésbé komfortosan éreztük magunkat. Nem is beszélve arról, mikor sokadik helyen olvassuk ugyanazt és értetlenül csóváljuk a fejünket: miért mindenhol ezt szajkózzák és miért nem működik ez mégse nálam, holott ezer éve tisztában vagyok vele…?

Bízom benne, hogy többeknek most jött el az idő elfogadni, megérteni, felismerni olyan dolgokat, amiket már eddig is tudtak. Csak nem sejtettek. – Stallone Oscar után szabadon.

Következő írásomban kis késéssel beváltva korábbi ígéretemet, végre már valóban a nyelvtudás fontosságáról írok majd. Úgy éreztem most, hogy a külföldi munkavállalás egy kicsit körülményesebbé vált, érdemes olyasmivel foglalkozni, aminek itthon léte alatt is hasznát veheti bárki az olvasók közül. Jövő hónapban reményeim szerint viszont már újra jóval közelebb kerülünk a határon túli munkavállalás lehetőségéhez. Ahhoz pedig, hogy valóban motiváltan vágjunk bele tudásunk mielőbbi bővítésébe, fontos megérteni mekkora jelentőséggel bír az idegen nyelv ismerete, ha egy másik országban tervezzük a munkavállalást.
Ezzel kapcsolatban készülök pár gondolattal mindazoknak, akik érintettek a témában.
Addig pedig szívből kívánom, hogy az általam most elvetett kis gondolat magocskák mielőbb minél többeknél termékeny talajra hulljanak.