„Mert ha nem mondódhatnak ki a szavak, soha nem részesülhet az ember a gyógyulás kegyelmében.”

Solumination – a solution és communication, azaz a kommunikáció és megoldás szavak játékos házasításából született meg a brand név, ami magába foglalja mind azt a víziót, aminek a szakmai életemet szenteltem, hogy én lehessek az a biztonságos hely, ahol elmondhatóvá válik minden olyan fájdalom, meg nem oldott trauma és krízis, ami megnehezíti az ember életének mindennapjait. Ami gátként zárja el a méltó élet megélésétől az utat.

Mert a csendnél nagyobb kín nem létezik.
Bezárva lenni a saját fájdalmunkkal, a feloldozás, a kíntól való megszabadulás reménye nélkül a legnagyobb büntetés, amit egy ember elszenvedhet.
Mintha egy börtönbe lenne bezárva, ahonnan nincs kiút, ahol tehetetlenül végig kell nézni és meg kell élni minden kínját a megoldatlan problémák mindent elpusztító rombolásának.

Feldmár András ír nagyon szépen ennek a csendnek a súlyáról:
“A trauma tulajdonképpen nem az, ami történt veled, hanem a trauma az, hogy soha senkivel nem lehetett róla beszélni.”

A magány csendjében, összezárva meg nem oldott problémáiddal, fel nem dolgozott kríziseiddel hol fogsz kiutat és megoldást találni?

Hol tudsz egyedül úgy rálátni önmagadra és elakadásaidra, hogy azokra valódi változást hozó megoldásokat találjál?

Egyedül nem megy.

A kérdés már csak az, hogy van olyan ember a közeledben, akinek kezébe mered adni lelkedet, hogy közös munkával feloldozd magadat emésztő problémáid alól?

Te kivel töröd meg a csendet és indulsz el a megoldás felé?

Házi feladat

A brandépítés vagy az endometriózis női téma a tied?
Melyikben fogsz velem együtt gondolkodni egy éven át?

Ez az év a koncepcióváltásról szól nekem a Csak Pozitívan magazinban és egy új tematika szerint kezdem el építeni a tematikus cikksorozataimat.

Még nagyobb fókuszt kap az egész évet felölelő tematika és még nagyobb összhangba hozom írásaimat a saját “Építsd tudatosan önmagadat! Építsd tudatosan pályafutásodat!” brand szlogenemmel, valamint tudatosan beépítem az egyéni konzultációim legkedveltebb eszközét, ami nem más, mint a “házi feladat”.

Az egyéni konzultációk során a folytonosság fenntartására használom a házi feladat eszközét, hiszen a kiadott gondolkodni valók fókuszban tartják a klienseimet, illetve pontos képet kapok arról, hogy az önálló munkára kiadott feladatokban hol történik elakadás.
Az elakadás pedig fontos mérföldkő azon csomópontok megtalálásában, hogy hol vannak a probléma gyökerei.

A kliensem házi feladatot ír, én pedig elolvasom, ami folyamat még hatékonyabbá teszi a közös munkánkat.

Tavaly azért köteleződtem el a tematikus cikksorozatok írásában, hogy az azokban elmesélt témákban – az írásaim által vezetve – olvasóim egy önálló munka által előrébb juthassanak, megoldást találhassanak problémáikra, egy vezetett gondolati struktúra mentén új szemléleti keretet kapva elindulhasson az ember egy új megoldási irány felé.

És ha már ilyen hatékony eszköznek gondolom a házi feladat műfaját, úgy gondoltam, hogy tematikus cikksorozataim állandó részeivé teszem és tematikus kérdések mentén inspirálom együtt gondolkodásra olvasóimat.

Minden hónapban a következő havi cikkem témáját megmutatva teszek fel előre kérdéseket, amivel mindenkinek lehetősége lesz a saját történetén keresztül megérkezni az adott témába, vezetett szempontok alapján átgondolni, hogy hol is tart az ember adott területen.

Ki fog velem tartani ebben az új koncepcióban?