Mindannyian céllal érkezünk erre a világra. Róka Beáta feladata, hogy segítsen másokon. Segítsen azokon, akik ők maguk is segítenek. Beszélgettünk többek között életfeladatokról, a spiritualitásról és fényünk megőrzéséről.
Hogyan lettél Bea, a segítők segítője?
Gyerekkoromtól kezdve egy nagyon erős lélekszintű hívásnak éreztem azt, hogy másoknak segíteni szeretnék. Az én utam nem úgy indult, hogy olyan személyeknek fogok segíteni, akik másoknak segítenek. Az én terveimben az szerepelt, hogy különböző testkezelésekkel fogok segíteni az embereken, a hétköznapi kihívásaikat könnyebbé teszem, például azáltal, hogy a stresszkezelésben támogatom őket. Viszont a segítők segítőjévé igazán a pandémia alatt váltam. Akkor döntöttem úgy, hogy a bezárások ellenére folytatni szeretném a vállalkozásom. Ekkor felismertem, hogy a megváltozott életkörülmények és az online tér kihívásokat jelentett a segítő kollégáim számára. Így történt, hogy az a hívás, ami bennem volt, hogy segíteni szeretnék másoknak, az átalakult egy mélyebb munkává, mert nem csak a fizikai jól létre fókuszáltam ezután, hanem a saját önismereti utamat járva tisztán láttam, hogy abban tudok mások legnagyobb segítségére lenni, hogy hogyan ismerjék fel a saját életükben a blokkoknak, korlátoknak a gyökerét és hogyan oldják fel ezeket.
Kik a fénymunkások és mit lehet tudni a fénymunkáról?
A fénymunkások olyan emberek, akik azért vannak itt a bolygón, hogy segítsenek emelni a rezgésszintet, a tudatossági szintet és pontosan úgy teszik ezt, hogy segítenek másoknak. Itt nem csak gyógyítói tevékenységet végző személyekre kell gondolni, mert nagyon sokan vannak például, akik művészként a művészetük által hatnak másokra. A lényeg, hogy ezek az emberek elkötelezettek abban, hogy azzal, amit csinálnak meg szeretnék változtatni a világot és egy jobb hellyé szeretnék tenni azt. Véleményem szerint mindenkinek van egy egyedi fényfrekvenciája, ebben benne van az, hogy ő mitől egyedi, hogyan tud adni, hogyan tud másokra hatni és ezáltal segíteni. Amikor az egyediségünket éljük és ebből át tudunk adni másoknak is, nem csak a munkánkban, hanem a mindennapi életünkben is, gyakorlatilag ezt nevezzük fénymunkának.
Miért lehet, hogy néha nem tiszta számunka, hogy mi a küldetésünk?
Nagyon sokszor a kondicionálásunk – családi, társadalmi – ezt erősen befolyásolja és utat téveszthetünk. Most eleve annak a korát éljük, amikor a generációs traumák csúcsosodnak és kiütköznek. Nagyon észrevehető, hogy melyek azok a generációs minták, amiket már anyukánk, nagymamánk, dédnagymamánk és így tovább ugyanúgy csinált, mint mi. A jelen korunk annak az időszaka, hogy ezekkel foglalkozzunk és fel is oldjuk őket. A fénymunkásokra az is jellemző, hogy gyermekként el voltak nyomva a képességeik, és a közös munka során kiemelten ügyelünk arra, hogy ezeket a traumákat feloldjuk és a fénymunka elinduljon a maga útjára. Olyan ez, mint mikor a kígyó a bőrét levedli, megszabadulunk a sérelmektől, traumáktól és azoktól a mintáktól, melyek sosem mi voltunk, csak tanult szokásaink közé tartoznak.
Miért fontos, hogy a küldetésünk útján haladjunk, mi történik akkor, ha letérünk róla?
Szerintem mindig azon az úton haladunk, mert abban hiszek, hogy mindent olyan szándékkal választunk meg, hogy kikkel szeretnénk találkozni, milyen szülőkhöz szeretnénk születni, ezt mind egy univerzális intelligenciával választjuk, mert van egy tervünk erre az életre, hogy a lelkünk mit szeretne megtanulni, milyen tapasztalatokkal szeretne gazdagodni, így az élet, a döntéseink – olykor észrevétlenül – de mindig efelé terel bennünket. Ha ismerjük a küldetésünket, a tervünket és megtanuljuk értelmezni mindezt a Belső Vezérlő Rendszerünk által, akkor önmagunk vezetőjévé válunk. Ez a valódi megerősítés és én ebben vagyok itt segíteni másoknak.
