A legutóbb említettem néhány gyakorlatiasabb példát, melyben jobban megfigyelhetjük mennyire is vagyunk tudatában cselekedeteinknek és hogyan figyelhetünk jobban önmagunkra. Most ezt folytatjuk, ami segíthet abban is, hogyan menedzseljük jól az időnket.
Gondolok itt olyan megszokott tényezőkre, akár függőségekre, melyek észrevétlenül veszik el az időt teljesen feleslegesen.

Ide tartozik a telefonálás. A tervezett 1-2 hívásból, 20 percből könnyen lehetnek több óráig elnyúló beszélgetések, viták a semmiről vagy sok rövid hívás figyelmetlenség, feledékenység miatt. Akivel teszik, az ennek áldozatául esve belemegy a játékba. Legelőször itt a Miért lesz a kérdés. Miért lehet probléma ez? Mitől alakul ki? Nem mondok újat azzal, hogy az emberek többsége nem tud helyesen kommunikálni. Lényegre törően, egyértelműen, egyenesen, röviden, tömören, tiszteletbe tartva a másik embert. A legtöbben rizsáznak, kifogásokat, ürügyeket találnak ki, miért telefonál vagy zaklat másokat rendszeresen üzenetekkel. Egyik okból jön a másik, tehát ezt mindenkinek jobb megfigyelnie és határokat szabni mind önmaga, mind mások ilyen viselkedéséhez. Az alap fő okokat felsorolom, mert ezek egyike vagy akár mindegyike megjelenik, viszont ami mindig jelen van, Bizalomhiány és a Vetítés. Akik nem tudnak magukban elleni, mert jobb másokkal foglalkozni, mint egyedül lenni zajmentesen, ott a legelterjedtebb ez. A Bizalomhiányból következik az ellenőrizgetés, féltékenykedés, túlzott óvás, szabadkozás, túlzott segíteni akarás, csüngeni valakin a figyelemért vagy beszerezni egy kis önbizalmat a túlzott okoskodással. Mivel sajnos ezek „természetesek” a legtöbb embernél, így észre sem veszik és meg is sértődhetnek rajta. Rengeteg időt képes elvenni, ha tennéd a dolgod és valaki rendszeresen – akár naponta többször is – hívogat és ír fontosnak beállított, de valójában nem fontos, nem időszerű dolgokkal, melyek alatt hosszú percek, órák telnek el. Ez bosszantó tud lenni. A figyelmetlenség egy fél órás vásárlás során is több hívást eredményezhet.

Mit lehet ezzel kezdeni? Az érem mindkét oldalát alaposan megfigyelni. A saját beszélgetéseink, kommunikációnk, mennyire egyenes, világos, lényegre törő sallangmentes? Minél inkább, annál rövidebb ennek a kommunikációnak az ideje és kevesebb a bele fektetett energia is, mivel esély sincs a félreértéshez. A sok magyarázkodásba és részletes beszámolóba is el lehet veszni, végül azt is elfelejtik sokan mi volt a hívás lényege, célja. Akár, ha tanácsadást is végez valaki, keretek között kell tartani az ügyfelet, hogy az 1 órából ne 2-3 óra legyen – ez nem jelenti azt, hogy percre pontosan figyeljük az órát.

A legapróbb dologgal jó kezdeni. Ha nem tudunk mindent észben tartani, írjuk le. Ismerek olyan embert, aki minden nap megteszi ezt. A vásárlásnál listát írni, azt is mekkorát és milyen fajtát, ha az nincs, ahelyett mi legyen, így elkerüljük a hívogatásokat vagy az esetleges feledékenységünket. Szokjunk le a felesleges traccsolásról, pletykálásról, mások életében való vájkálásról, beszámolóról, hogy éppen mivel telik a napunk. Ugyanígy az állandó panaszkodásról, problémák ecseteléséről; vannak, akik ezzel is rendszeresen fárasztanak másokat. Persze a problémákat is meg kell beszélni, de csak azzal, akire tartozik vagy időnként egy barátunkkal, terapeutával. A lényeg ,hogy a csap időnként legyen elzárva, mert ezzel magunkat és másokat is lehangolunk. Igyekezzünk a célratörő kommunikációra, amit egyes embereknél irányítani is lehet. Az ismerőseinkkel is meg kell beszélni mik a határaink, meddig hívhatnak és mikor, számonkéréses, érzelmi manipulációs beszélgetésekből igyekezzünk kimaradni, rövidre zárni vagy világosan kinyilatkozni az ezzel kapcsolatos érzéseinket. Amint mi odafigyelünk, a környezetünk is visszább fogja venni az értelmetlen kommunikációt és még fejlődhet is.

Néhány mondat, amiket alkalmazni szoktam bizonyos személyiségtípusoknál, hogy ne egy rágógumi effektus alakuljon ki, hiszen 10 perc alatt sokszor nem derül ki a lényeg a körítés miatt: Mi a Lényeg? Miért hívott? Ez most nem időszerű, maximum x hét múlva, most nem szeretnék/tudok ezzel foglalkozni. Kérem, csak a lényeget. Ne haragudjon, most nem aktuális, nincs időm/ kedvem. Fontos, amiért hívott, sürgős vagy várhat pár órát/napot?

A határozott, célzott kommunikáció mindig hatékonyabb és rövidebb, ami nem csak a telefonálásra értendő, hanem a személyes találkozásoknál, interneten, chat-en eltöltött időnk minőségét is befolyásolja. Sokszor érdemes lehalkítani a telefont, kikapcsolni az értesítéseket vagy az internetet, ha a függőség jelei mutatkoznak. Pittyeg a telefon és rögtön ránéz? Azonnal válaszkényszere van? Emiatt nem tud normálisan részt venni egy ebéden, foglalkozáson, beszélgetésben, házimunkában? Ez függőség, holott az üzenetek, értesítések nagy része bőven várhatna még, vagy figyelmen kívül lehetne őket hagyni, mert nem fontosak. Csupán egy részének fontos, melynek elterelésre, táplálékra van szüksége. A magyarázkodás, érvelés, vita az egónak jó táplálék, mert a negatív dolgok, a feszültség élteti, még ha szépen be is van csomagolva mézes köntösbe. Aki képes bevallani magának, hogy függő, az tud változtatni rajta, egészségesebb mederbe terelni ezeket a mintákat. Az interneten lógás egész nap szintén ugyan ez; ha lenne célja, az bekorlátozható egy időintervallumba és nem szóródunk szanaszét, hogy a többi tevékenység kimaradjon, tolódjon és feltornyosuljon. Aztán csodálkoznak legtöbben, hogy elszaladt az idő. Tudatosan gyakorolni, menedzselni az időt, kommunikációnk minőségét, Önfegyelmet és Figyelmet igényel, viszont sokkal több pozitívumot hoz maga után, mint az elején beletett erőfeszítés.