A szeptember csak egy ugyanolyan hónap, mint bármelyik másik, de nekem a legkedvesebb, hiszen ebben a szép hónapban születtem.

A napokban töltöttem be a 19-dik születésnapomat, az utolsót, mielőtt a 20-as éveimbe lépnék. Egy év újra eltelt, rekord sebesség alatt, nemrég még a nagy vízválasztó 18-at ünnepeltem. Megelőzvén a félreértéseket nem egy létösszegző cikket készülök írni, hiszen valljuk be, most vagyok életem elején, a fiatal felnőtt lét kapujában állok és várok a soromra, hogy végre én is VIP tag lehessek.

Elgondolkoztam azon miért is várjuk, vagy éppen nem várjuk a nagy napot, ami minden évben megismétlődik, mégis mindig másképpen.

Mit is jelentenek valójában a szülinapok mostanság? Mennyire befolyásolja a social media a gondolkodásunkat, életfelfogásunkat?  Mi számít sikeres vagy éppen sikertelen születésnapnak? Hogyan éljük át mi saját magunk? Mik az elvárásaink és mennyiben más a valóság?

Az alapvető, hogy ünneplünk a családdal, barátokkal, szülinapi tortánkon elfújjuk a minden évben növekvő számú gyertyák sokaságát, elénekeljük a híres dalt, ajándékokat kapunk, fogadjuk a felköszöntéseket és jól érezzük magunkat. Persze sokan nem is kerítenek neki különösebb jelentőséget, ugyanolyan napként kezelik, mint bármelyik másikat. Sokaknak csak egy fránya emlékeztető, hogy egy évvel megint idősebbek lettek, másoknak viszont egy “önző” nap, amikor csak saját magukat helyezik előtérbe.

Én azok közé az emberek közé tartozom, akik szeretik a születésnapjukat és az ünneplést, bár nem kerítek neki nagy habos babos partyt. Alapvetően próbálom mindig kiélvezni és örülni az apró örömöknek nap, mint nap, így nincs ez másképpen ezen a napon sem. Legjobban akkor érezhetjük jól magunkat, ha olyanokkal töltjük az időnket, akik törődnek velünk, fontosak vagyunk a számukra és kölcsönösen szeretjük egymást (persze ez minden más alkalomra igaz).

Természetesen mindenkiben kialakul valami kis elvárás, hogy hogyan is képzeli el a közös ünneplést akár barátokkal, családdal vagy egyedül.

Ezeket az elvárásainkat egy jó ideje nagyban befolyásolja, hogy mit látunk, hallunk minden nap a social média oldalakon. Lehet szó, akár más ismerőseink megosztott tartalmairól vagy a kedvenc hírességeinkről, celebeinkről, illetve külföldi vagy magyar influenszerekről. Általában az efféle tartalmak a nagyzolásról és az adott személy népszerűségéről szólnak. Láthatjuk, hogy a legdrágább outfitben pózolnak egy fullra feldíszített háttér előtt, körülöttük a sok ajándék, a nagy emeletes torta és lufik sokasága. Különféle party helyeken, éttermekben csekkolnak be a megszámlálhatatlan mennyiségű barátaikkal és könnyen elkaphat minket a féltékenység és a vágyakozás, hogy nekünk is hasonlóan teljen a nap, ami csak a miénk. Nyilvánvalóan nem az összes social médiában aktívan szereplő posztol ilyen tartalmakat, sokan épp az ellenkezőjét teszik és egyikkel sincs probléma, hiszen mindenki úgy ünnepel, ahogy jól esik neki.

Viszont sajnos velem ellentétben sokan, főleg a tökéletes életre törekedő, kevés önbizalommal rendelkező kamaszok könnyedén azt hihetik, hogy ez a “normális”, nekik is ily módon kell ünnepelniük és próbálják leutánozni a látottakat. Abba azonban nem is gondolnak bele, hogy mi van az elkészült képek, videók mögött, mert lehet, hogy minden tökéletesnek tűnik, meseszerű és happy, miközben maga a szülinapos lelkileg nem is érzi jól magát vagy csak a követők kedvéért csinálja. Arról nem is beszélve, hogy a kevesebb sokszor több és nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Éppen ezért, ha 2 barátunkkal töltjük el a napot, kevésbé fancy módon, még ugyanúgy tökéletes lehet a napunk. Nem mellesleg, ez egy olyan esemény, amikor saját magunk vagyunk a főszereplők, mi állunk a középpontba és mindenki, aki számít, tesz azért, hogy boldogok legyünk.

Egy másik dolog, ami szintén szorongást okozhat sok mindenkinek, azok a számok. És nem, itt nem az életkorra gondolok, bár akár ez is lehet aggasztó, hanem arra a számra, hogy hányan köszöntenek fel az interneten keresztül, amit nem csak mi magunk látunk, hanem az összes ismerősünk. Sokan tévesen úgy vélik, hogy ettől a számtól függ, hogy mennyire vagyunk népszerűek, mennyien szeretnek, mennyien gondolnak ránk.

Kezdetben, mikor még ismerkedtem a Facebook világával nekem is, ahogy szinte az összes ismerősömnek nagyon is számított, hogy egyáltalán ki, mit és mennyien írnak az idővonalunkra. Aztán ebből adódtak a kínos szituációk, amikor alig ismerjük egymást az illetővel és bele kényszerülünk a szokásos, hogy vagy, rég hallottam felőled beszélgetésbe. Majd jönnek a gondolatok, hogy ő vajon miért nem írt, hiszen nem vagyunk rosszban, talán haragszik rám, én írtam neki, akkor neki is kellene, miért nem teszi, jó ő sem írt, én se fogok, idén több embernek jutottam az eszébe. (Több embernek jelezte ki a Face, hogy ma van xy születésnapja. Küldd el neki jókívánságaidat!)

Aztán persze az üzeneteket felváltotta a közös képek, videók posztolása. Miszerint a sok ember, aki közös képet rakott ki az idővonalra azt jelentette, hogy mindenkivel milyen jó kapcsolatot ápol, hiszen a képeken láthattuk, hogy itt voltak, ott voltak, ezt csinálták, azt csinálták.

Ezek alapján meg van a mérce, ami alapján állíthatjuk, hogy sikeres vagy sikertelen születésnapot éltünk át. Csak viccelek, egyáltalán nem ezen múlik, hogy sikeres vagy sem, csak sajnos a social médiának van ilyesféle negatív hatása az életünkre. Azonban, ha tudatosan tudjuk kezelni és pozitívan állunk a dolgokhoz, nem hálózhatja be a net gondolatainkat. A sikert, sikertelenséget mindenki a saját mércéje alapján mérje és ne a társadalom által felállított standard alapján. Különbözőek vagyunk, más értékrenddel és más tesz minket boldoggá. Teljes mindegy, hogy a nagy habos buli, a szűk légkörű összegyűlés vagy egy saját magunkra koncentrált Metime jelenti a sikeresen zárt születésnapot, a lényeg, hogy mindez örömöt nyújtson és maximálisan tudjuk élvezni minden percét, másoktól teljesen függetlenül.

Sok Boldog Születésnapot Kívánok a hónap szülötteinek!

-Bálint Anita-