A nyugdíjrendszer tervezett átalakítása elkerülhetetlen, a hogyan egyelőre bizonytalan.
Az előző írásomban vázoltam, hogyan fog átalakulni a társadalmunk demográfiája a következő években vagy évtizedben. Ne legyen illúziónk arról, hogy ez javulni fog. Hogy érzékelhetőbb legyen, egy pár tényszerű adat…
2021 júliusi foglalkoztatási adat szerint hazánkban 4.704.000 ember dolgozott. Ugyanakkor ebben a nyugdíjas munkavállalók száma kérdéses, nincs pontos adat. Van 2,6 millió nyugdíjasunk. Ehhez hozzá kell gondolni a gyermekeket, a gyermekkel otthonlévő szülőket, a beteg, fogyatékos embereket és mindazokat, akik nem a termelő szférában dolgoznak. Ők ugyanis nem befizetők a költségvetésbe.
A kormány asztalán több javaslat is van a jelenlegi nyugdíjrendszer átalakítására, nevezetesen:
- A jelenlegi nyugdíjkorhatár emelése
- a nyugdíjak csökkentése
- a fizetendő járulékok emelése
- vagy a teljes nyugdíjrendszer átalakítása
Van példa már arra, hogy pl. Dániában 2030-ra 68 évre, Németországban 65 év 10 hónapra emelik 2029-re az 1961-ben születettek nyugdíjkorhatárát, és 67 év lesz. Majd, mert 2024-től felgyorsul a folyamat… Ha a csökkenésben gondolkodunk, akkor egy most 30 éves állampolgár, aki jelenleg nettó 250 ezer forintot keres és visz haza havonta, kb. 113 ezer forintot kaphat kézhez nyugdíjas korában a jelenlegi számítás alapján. Itt álljunk meg egy kicsit. Matek.

Ha valakinek az életszínvonala egy tervezhető bevételhez alakult ki, akkor ebben a példában a 250 ezer-113 ezer forint különbsége, azaz 137 ezer forint hiányzik havonta a megszokott életvitel fenntartásához 1991 óta a várható élettartam 10-15 évvel nőtt attól függően, hogy férfi vagy nő az érintett. Ha a mai rendszerből indulunk ki – 65 év a nyugdíjkorhatár, akkor ennek a hiányzó 137 ezer forintnak a pótlására 10 évre 16.440.000, 15 évre 24.660.000 forintot kell összegyűjteni, hogy ugyanaz a bevétel legyen. A kérdés az, hogy mi van akkor, ha a földi lét hosszabb időt tervezett az egyén számára, mint a statisztikai szám? Más szóval a biztonság érdekében ennél többet kell(ene) félre tenni egy megszokott életszínvonal megtartásához a nyugdíjas évekre.
A fizetendő nyugdíjjárulék emelésének kérdését egy egyénre meghatározott, a felnevelt gyermekek számától függő pontrendszer alapján határoznák meg. Nem irigylem a jogalkotót…
A gondolat logikája viszont érthető. Egy gyermek felnevelése a születésétől az egyetemi tanulmányok befejezéséig, annak végső finanszírozásáig 30-50 millió forintba kerül egy családnak. Ebben az összegben nincs benne az extra juttatás (lakás vásárlás, autó vagy hasonló luxusnak nevezhető többlet juttatás). Igaz, hogy ez a becslés 5-10 évvel ezelőtt készült időszak áraira vonatkozik és arra számították ki, a mai helyzetben ez nagyságrenddel több lehet.
A teljes átalakításról nincs információm. Bármi elképzelhető, hiszen jelenleg a kormány a GDP 8,3 százalékát fordítja nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások kifizetésére. Ha ehhez csak az idei kifizetés többletét is figyelembe vesszük (nyugdíjprémium, nyugdíjkorrekció, korrekciós kifizetés), akkor ez akár a 10%-ot is elérheti. Ez az idei év kiugró gazdasági teljesítésének eredménye. Kérdés, hogy megismétlődik-e ez a teljesítmény. Vélhetően nem. Mint minden az életben, egyszer fent, egyszer lent. Ha gyengébb lesz a jövőben a gazdaság teljesítménye, akkor a százalékos arány megugrik. És eljutottunk megint arra a pontra, hogy a nyugdíjak reálértéke folyamatosan csökken. Ennek egyik oka, hogy az úgynevezett svájci indexálási rendszert a csak inflációkövető módszer váltotta fel, és ez nem veszi figyelembe a piaci béremelkedések mértékét. A nyugdíjak a folyamatos béremelések miatt egyre távolabb kerülnek a dolgozók átlagbérétől, a két tábor közti különbség tovább nő.

A tudatos pénzügyi tervezés, különösen a ma 20-30 éves korosztálynak szinte kötelező. Lehet mást gondolni természetesen…
Olyan nincs, hogy nem lesznek váratlan helyzetek, amik pénzbe kerülnek. Valami meghibásodik, tönkre megy, „erre nem számítottam”, és sorolhatnánk. Ezek az azonnali pénzbe kerülő kiadások, „örömök“. Aztán vannak a középtávú tervek (autó, lakás…) és a hosszútávú tervek (gyermek, család, karrier és a nyugdíj).
És akkor az egészségről nem is beszéltünk, pedig erről lehetne.
A legnagyobb forgatókönyvíró az élet.
A jó hír, hogy minden élethelyzetre van megoldás.
Ez lesz a következő írás témája…