Dr. Fazekas Enikő Dianával beszélgettem, aki három diploma tulajdonosaként ma már mediátorként segít másoknak békés megoldást találni a legnehezebb élethelyzetekben. A bizalom és a titoktartás számára alapérték – ezek mentén építi fel azt a támogató légkört, ahol a valódi változás történik.
A bemutatkozásodban olvastam, hogy korábban közigazgatásban dolgoztál, majd jogász-mediátor lettél. Hogyan alakult ez a váltás — mi az a pillanat vagy élmény, ami arra ösztönzött, hogy a konfliktuskezelésre helyezd a fókuszt?
Mindenkinek megvan a maga küldetése – az enyém az, hogy segítsek. Az önismereti utam során ráébredtem, hogy a személyiségemből fakadóan természetes számomra, hogy mások életéhez hozzátegyek. A tanulás mindig is az életem része volt, ma is folyamatosan képzem magam. A jogi diploma megszerzése után azonban úgy éreztem, egy emberközelibb, rugalmasabb közegre vágyom. Így talált rám a mediáció világa, ahol a bizalomra épülő légkörben, megoldásfókusszal dolgozhatok az ügyfeleimmel. A sok pozitív visszacsatolás megerősített abban, hogy ez az én utam. Tudatos útkeresés után most úgy érzem, révbe értem. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan munkát végezhetek, amelyben másokat és önmagamat is boldoggá tehetem.
Az oldalon azt írod, hogy nemcsak a bevett módszereket alkalmazod, hanem követed a legújabb hazai és nemzetközi kutatásokat is, illetve figyelembe veszed a személyiségtípusokat. Hogyan épül be ez a „újítás” a gyakorlatban az ülésekbe?
Azért, hogy minél több ember életéhez valóban értékesen tudjak hozzájárulni, folyamatosan kapcsolatban vagyok orvosokkal, pszichológusokkal és mediátor kollégákkal. Szeretek tanulni tőlük, figyelem, milyen új módszerek, eszközök segíthetnek abban, hogy még hatékonyabban támogathassam a hozzám fordulókat. Számomra az egyén a legfontosabb a folyamatban – hiszen mindig az ügyfél saját valóságából indulunk ki. Hiába rendelkezem sokféle technikával és módszerrel, ha az adott ember éppen nem tudja befogadni azokat. Ezért a mediációk elején arra törekszem, hogy minél jobban megismerjem a klienseim személyiségét, szükségleteit, működését, és ehhez igazítom az egész folyamatot. Nagyon hiszek az egyénre szabott megoldásokban. Fontos számomra, hogy a tanácsaim és javaslataim valóban illeszkedjenek az adott emberhez – ezért tartom elengedhetetlennek, hogy tisztában legyek a különböző személyiségtípusokkal, és jó megfigyelőként mindig észrevegyem a finom jeleket.
Melyek azok a „rejtett” akadályok — kommunikációs hiba, félelem, beidegződés —, amelyet gyakran tapasztalsz, hogy meggátolja a feleket abban, hogy előrelépjenek?
Mindannyian a saját fejlődési folyamatunkban vagyunk – csak épp nem mindig ugyanabban a szakaszban. Gyakran látom ezt például válásoknál: az egyik fél – sok esetben a nő – már érzelmileg és lelkileg is eljutott a lezárásig, míg a férfi még javítani szeretné a kapcsolatot. Ilyenkor szembetűnő, hogy bár évekig együtt éltek, valójában hosszú ideje elbeszéltek egymás mellett, elfojtások között. A férfi gyakran érzelmileg zárkózottabb, lassabban éli meg a folyamatot. Mire odaér, hogy valóban szembenézne a helyzettel és tenne a változásért, a nő már túllépett rajta, lezárta magában. A ki nem mondott szavak, a fel nem oldott feszültségek és a hiányzó kommunikáció idővel szinte mindig megmutatkoznak.
Miért érdemes mediátorhoz fordulni, és mire számíthat az, aki belevág a folyamatba?
Azért javaslom a mediációban való részvételt, mert segít tisztán látni a problémát. A folyamat egy jól felépített struktúrán alapul: a probléma megfogalmazásától fokozatosan, fókuszáltan haladunk a megoldás felé. A mediáció lényege, hogy nem a harcról szól, hanem arról, hogy békés úton találjunk közös nevezőt – még akkor is, ha elsőre megoldhatatlannak tűnik a helyzet.
