Köszöntöm Kedves Olvasó!
Talán a legfontosabb tapasztalatunk az idei évből:
A világ, amelyben élünk, egyre gyorsabb, zajosabb és sokszor kiszámíthatatlanabb. Ebben a környezetben különösen fontossá váltak azok a belső tartóoszlopok, amelyek nem függnek gazdasági mutatóktól, technológiai fejlődéstől vagy divathullámoktól. Ilyen tartóoszlop az adott szó is. Az ígéret. Az a belső erkölcsi iránytű, amely nemcsak másokhoz, de önmagunkhoz is kapcsol bennünket.
A „szavamat adom” kifejezés régen egyenértékű volt az aláírt szerződéssel. Egy kézfogás, egy kimondott ígéret elegendő volt ahhoz, hogy bizalmi kapcsolat épüljön két ember, két vállalkozás, vagy akár két közösség között. A szó becsülete az ember becsületét jelentette. És bármilyen meglepő, ez ma sincs másképp – csupán ritkábban emlegetjük.