Avagy külföldi munkavállalás bennfentes szemmel V.

Az elmúlt másfél évtizedben sokszor sokan megkerestek már azzal, hogy segítsek munkát találni nekik Ausztriában. Ki követelődzőbben, ki udvariasan és kedvesen, ki szorongva és bizonytalanul. Stílusra, korra, nemre és szakmára való tekintet nélkül egyetlen dologban hasonlított egymásra a nekik adott válaszom. Pár mondatban összefoglaltam, miben tudok segíteni, amennyiben megfelelő nyelvtudás birtokában vannak ahhoz, hogy munkát merhessenek vállalni egy idegen országban – és ezen a ponton „vérzett el” úgymond az érdeklődőknek sajnos körülbelül 90 százaléka…

Nem is kifejezetten azért, mert MÉG nem beszéltek németül.

Hanem mert szent meggyőződésük volt, hogy így is remekül elboldogulnak majd odakint.

Mindezt olyan határozottsággal állítva, hogy hamar beláttam: meggyőzni őket az ellenkezőjéről totális szélmalomharcnak bizonyulna. Mindegyik ismert ugyanis egy „Jóskapistát”, akinek a nagybátyja volt feleségének az unokatestvére szerzett állást odakint, pedig egy kukkot nem beszélt semmilyen más nyelven a magyaron kívül, de azóta is él és virul odakint, mint Marci Hevesen. Ha neki sikerült, én is megcsinálom – hangzott a fenti mondat valamilyen variációja számos alkalommal.

És ez volt az a pont számomra, ahol igyekeztem minél kedvesebben megfogalmazni, hogy itt és most a mi útjaink akkor elválnak. Többnyire gyors és fájdalommentes volt a búcsú. Ugyanakkor mindenképpen szükséges is. Hiszen addigra rég kinőttem már abból a korból, mikor az igazam bizonygatásával igyekeztem eredményeket elérni és fontos volt számomra, hogy igenis mások is olyannak lássanak bizonyos dolgokat, ahogy én teszem.

Ehelyett inkább elkezdtem arra figyelni, hogy valamilyen formában azokhoz a nyitott szívvel élő és nyitott elmével gondolkodó, az adott témában érintett emberekhez jussak el, akik az általam megosztani tudott információ értékével pontosan tisztában vannak.

Az Önhöz hasonló, tudatosan gondolkodó kedves olvasókhoz például.

Egy külföldi ugyanis munkát

-megtalálni

-megpályázni

-elnyerni

-és az adott állást hosszú távon sikerrel be is tölteni

 jó adag tudatosságot (IS) igényel. Erről egyébként részletesen mesélek következő havi írásomban. De addig is maradjunk a nyelvtudásnál és annak fontosságánál.

Erre ugyanis igen nagy szükség van már a kezdet kezdetétől, hiszen a választott célország nyelvén fogunk tudni csak kommunikálni az előttünk álló időszakban hosszú hónapokig, vagy évekig is akár. Boltban, postán, orvosnál, hivatali ügyintézés folyamán és még számos egyéb helyzetben, amire most még talán álmunkban sem gondolnánk.

Tény, hogy ennek a nyelvtudásnak a megszerzéséhez idő és energia szükséges. És természetesen némi pénz is, hisz stabil alapokat megfelelő tanár segítségét igénybe véve tudunk elsajátítani. E tudás csiszolgatása-tökéletesítése aztán a későbbiek folyamán már lehetséges rengeteg ingyenesen elérhető anyaggal is persze. A kezdeti nehézségek áthidalásában azonban, főleg, ha a nulláról indulunk és még időt is szeretnénk spórolni, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.

10 év ausztriai tapasztalat alapján határozottan merem állítani, hogy egy jól fizető kinti munka megszerzése egy nagyon egyszerű, ugyanakkor idő- és energiabefektetéssel járó folyamat eredménye. Szándékosan ismétlem meg a fent írtakat, mert alapvető fontosságúnak tartom, hogy aki ilyen komoly döntésre szánja el magát, tisztában legyen vele, mi vár rá a kivitelezés során.

Érdemes átgondolni, hogy az életben ingyen ritkán juthat az ember igazán értékes dolgokhoz – úgy értem olyasmihez, ami valóban segíti őt a boldogulásban mondjuk egy külföldi munkahely megszerzése kapcsán. Persze, tudom, egyre „spiribb” világban élünk és nagy divat olyasmikkel dobálózni mikor a pénz értékét forszírozzuk, hogy itt van ugye a szeretet, az ölelés és társai, mint ingyenes, csodálatos értéket képviselő fogalmak… Rendben, értem és magam is vallom a fentieket értelmes keretek közt.

DE!!!!!

Ezek birtokában azért még sajnos simán “elvérezhet” a jelölt egy idegen nyelvű állásinterjún például.

Mert:

-nem érti meg a leendő munkáltatóját

-nem  tudja megértetni magát

-nem képes tisztázni már a munkába állás előtt számára lényeges dolgokat

Fentiek átgondolása után hadd tegyem fel a logikus kérdést: aki nyelvtudás nélkül vág tehát bele a határon túli munkavállalásba, vajon mennyire lehet eredményes és sikeres hosszútávon?

Vajon hogyan óhajt boldogulni a külföldi munkavállalás során napi szinten, aki:

-nem képes folyékonyan kommunikálni a környezetével

-képtelen elintézni a legapróbb hivatalos ügyeket is

-minduntalan segítségre szorul munkában és magánéletben egyaránt

Kezd körvonalazódni, miről beszélek, ugye?

Száz szónak is egy a vége tehát: megfelelő előkészületek, leginkább pedig nyelvtudás nélkül nekiindulva vajmi kevés esély van tartós külföldi boldogulásra. (Persze mindig vannak kivételek, de ezek ritkák, mint a fehér holló és általában inkább csak a szabályt erősítik…)

Érdemes tehát minél alaposabban felkészülni nyelvi szempontból (IS) a külföldi munkavállalásra. Sok leendő kellemetlenségtől tudja megkímélni magát az, aki önállóan képes belevágni az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzésébe. Kezdve az idegen nyelvű önéletrajz és a hozzá tartozó kísérőlevél választékos megfogalmazásától, a sikeres online interjún át egészen a kinti munkába állásig. Ahol a kihívások java még csak aztán kezdődik majd…

A jó hír viszont az, hogy azokra vonatkozóan is lehetséges a tudatos felkészülés, melyről jövő havi számunkban írok részletesen. Addig is kívánom a megfelelő nyelvtanár mielőbbi sikeres megtalálását és örömteli tanulást,szeretettel: Blogi