Legutóbbi két számunkban tippeket adtam arra vonatkozóan, milyen irányba érdemes állítani agyunkat ahhoz, hogy megtanulva hosszabb távú eredményekben gondolkodni, képesek legyünk életünk bármilyen történését ezentúl a magunk javára fordítani.

Volt szó a megoldásfókuszról, a visszajelzések fontosságáról és „szupererőinkről” csakúgy, mint az adok-kapok egyensúly jelentőségéről és a hála szerepéről a mindennapokban. Ezen kívül pedig említettem valami olyat is, amit úgy gondolom érdemes bővebben is kifejteni.  Erről szól mostani és következő írásom: a saját magunk BOLDOGulásának útjába tudattalanul gördített akadályok felismeréséről és azok hatékony elhárításáról.

Leggyakoribb hitrendszereinkről, melyek folyamatosan visszatartanak minket egy-egy célunk megvalósításában, mi pedig egyszerűen nem és nem értjük, miért nem sikerül valami, amiért mindent megteszünk. Ahogy már múltkor is említettem ezek felismerése időt és energiát igénylő feladat, az eredménye viszont mindig kárpótol minket a megtett útért.

SŐT!

Gyakorlatilag az utat megtéve már menet közben felismerjük azt, hogy ennek a haladásnak az eredményeképpen lehetünk majd végre boldogok és elégedettek, amikor el tudjuk érni az oly rég vágyott célunkat.

Az önismeret útja persze lehet madárcsicsergős erdei séta is, melyet néhanapján súlyosbít csak 1-1 komolyabb kihívás. Felfoghatjuk azonban dzsungelharcként is, ahol machetével a kezünkben folyamatos bozótvágó üzemmódban haladunk, miközben szakad rólunk a víz és moszkítók hada keseríti utunkat. A jó hír pedig ezzel kapcsolatban az, hogy e döntés csak és kizárólag rajtunk múlik.

Ami engem illet volt szerencsém mindkettőt kipróbálni és arra jutottam, hogy adott esetben bármelyiknek meglehet a maga létjogosultsága.

Voltak ugyanis olyan megoldandó feladataim saját magam megismerése során, amiket a hátam közepére sem kívántam. Ilyenkor pedig az tűnt számomra kecsegtetőbb megoldásnak, ha minél előbb túljutok az adott szakaszon. Ehhez viszont értelemszerűen sokkal gyorsabb tempót voltam kénytelen diktálni magamnak. S bár a haladás valóban jelentősebb volt, maga az egész menet sokkal inkább hasonlított valamiféle túlélőtúrához, mint kellemes kiránduláshoz úton saját magam felé. Ezek után az etapok után sorra-rendre el is határoztam, hogy egy darabig maradok inkább a kényelmes poroszkálásnál. J Már csak azért is, mert akkor az embernek bőven van ideje és lehetősége megcsodálni a tájat amin végighalad, csak úgy, mint egy igazi kiránduláson. Ahelyett, hogy űzött vadként rohanva hagyná maga mögött a képzeletbeli kilométereket.

Na de ha már a haladás módozatait ilyen alaposan kiveséztem, álljon itt végre pár példa is arra vonatkozóan, mik is lehetnek ezek a fent említett akadályok, belénk kódolt hitek, melyek sorra-rendre közbeszólnak, mikor valamit el akarunk érni. Valószínűleg némelyikkel már találkoztunk is eddigi életünk során, de lehet, hogy nem voltunk vele tisztában, pontosan mivel is állunk szemben. Természetesen jóval több létezik, mint amit én most itt a teljesség igénye nélkül felsorolok, ám saját tapasztalatom alapján, a munka területén ezek képesek leginkább visszafogni minket a haladásban.

1. Nem vagyok elég jó: nagy eséllyel mindegyikünk életének korai szakaszában „sikerült” begyűjteni magunk köré 1-1 olyan személyt, akinek ezen korlátunkat köszönhetjük. Szerencsésebb esetben nem a Szüleink közül került ki a közreműködő, bár az óvónők/tanárok is hasonló kaliberű károkat lehetnek képesek okozni, mint a velünk együtt élő felnőttek.
2. Nem érdemlem meg: sok esetben együtt szerepel az előző hitünkkel, hiszen aki nem elég jó, az nem is érdemli meg, hogy ő maga jó dolgokat kaphasson. És milyen gyakran előfordul, hogy a gyerekekre rányomják sőt gyakorlatilag beleégetik  a „kevés vagy” bélyegét, mely aztán egy életen át elkíséri őket és visszafogja az érvényesülésben az élet bármely területén.
3. Nem olyan családból származom: családja válogatja, hol mit értenek ez alatt, általában leginkább a szerencsére vonatkoztatják és arra, hogy milyen anyagi lehetőségek állnak rendelkezésünkre kiindulásképpen. Elültetve agyunkban ezzel kapcsolatban további korlátokat is a jólét megteremtésének lehetőségére vonatkozóan.
4. Becsületes módon meggazdagodni lehetetlen: ki tudja hány és hány generációra visszamenőleg blokkkolták már magukat ezzel felmenőink továbbadva számunkra is saját erre vonatkozó egyre inkább sziklaszilárd hitüket. Éppen ideje tehát, hogy mi magunk ezt felismerve és átírva a bennünk futó programot, saját csemetéink életét már megkönnyítsük ebből a szempontból – IS a jövőre vonatkozóan.

Hosszan sorolhatnám még a példákat azzal kapcsolatban, mi mindennel fogjuk vissza saját magunkat abban, hogy BOLDOGuljunk a munkánkban (is). Azt hiszem viszont, hogy sikerült a leggyakoribb eseteken bemutatnom, hogy s mint befolyásolnak minket tudat alatt a fenti hiteink.

Érdemes mostantól módszeresen figyelnünk magunkat és akár jegyzetelni is azzal kapcsolatban, hol és mikor bukkannak fel bennünk az említett érzések. Első lépésként ugyanis fontos ezeket felismernünk és beazonosítanunk, hogy aztán a legközelebbi írásomban ajánlott módszerek segítségével felvegyük a kesztyűt és elkezdjük kigyomlálni őket a tudatalattinkból.

Addig is kívánok minél több sikerélményt a felismert helyzetek által és egyre izgatottabb kíváncsiságot arra vonatkozóan, hogyan lehetséges e téren is továbblépni a BOLDOGulás felé.