Gyerekkoromban sokat gondolkoztam azon, hogy egyszer majd elmegyek, és megkeresem a világ végét. Életem első könyve (amit már egyedül olvastam) az „Ég és Föld (Kérdések könyve)” volt. És valóban tele volt egy 9 éves gyerek tudásszomját enyhítő válaszokkal.

Azt hiszem, ez a felismerés okozta életem első traumáját.

9 évesen megtudni, hogy a Föld gömbölyű?! Teljes megsemmisülés! Minden álmom összetört!

Először nem is akartam elhinni. Becsuktam a könyvet és jól eldugtam, hogy soha többé ne találjam meg. Nem akartam szembenézni a ténnyel, hogy le kell mondanom életem legnagyobb céljáról, hogy egy nap eljutok a Föld pereméhez, ahol a csillagokat bámulva, lelógathatom a lábam a végtelen űrbe. Csak hosszú évek múlva mertem újra elővenni azt a könyvet. Addigra az iskola még több kiábrándító ténnyel tömte meg a fejem, úgyhogy a Föld gömbölyűsége azokhoz képest már semmiség volt!

A gyerekkor totál szívás. A világról kiderül, hogy marhára nem olyan, mint amilyennek hitted. Minden nap mutatnak valamit, amit nem tudsz beilleszteni a te ártatlan világképedbe, de ők bele tuszkolják, hogy sose felejthesd azt el. És ekkor még azt hiszed, hogy ennél rosszabb már sosem lehet. Hiszen megfosztottak minden álmodtól. Egy fenét! Ez még csak a bevezetés volt, és ezután jött a valódi kezdet.

Minden a gólyákkal kezdődött, majd jött a Mikulás, azután Isten…

Mindannyiunkkal megpróbálják elhitetni, hogy a gólya hozott minket. Micsoda hülyeség! A gólya nem egy idióta, sosem kockáztatná, hogy leejtsen egy csecsemőt olyan magasról! Ilyen eszement dolog csak egy embernek juthat eszébe. De a gólya nem ember. Ő okosabb. Nem vállal ekkora kockázatot. És már elege van abból, hogy az emberek mindig rá hárítják a felelősséget, amikor képtelenek elmagyarázni a gyerekeknek egy olyan egyszerű dolgot, mint Isten. De a gólya nem szól bele, hagyja, hogy az ember azt higgye, becsaphatja a gyerekét. És az embernek ez a mese annyira tetszik, hogy később is, amikor nem tud valamit megmagyarázni a gyerekének, akkor újabb meséket talál ki! Oh, ne érts félre semmi bajom a mesékkel, valójában nagyon szeretem őket. Amit nem szeretek, az az emberi hülyeség.

Ilyen a Mikulás is a repülő rénszarvasokkal. Baromság! Melyik az a hülye, aki komolyan elhiszi, hogy a Mikulás rénszarvasokkal repüli körbe a Földet?! Ahhoz egy marha nagy állatkínzónak kéne lennie. De nem, a Mikulás nem állatkínzó, ellenkezőleg, ő a Föld legnagyobb állatvédője. Hiszen az emberekre is vigyáz. Mi lenne velünk, ha elárulná a titkát, hagy valójában magángéppel repül?! Milliónyi gyerek álmát törné össze! Úgyhogy megőrzi a titkunkat. De nem ez a legnagyobb titok, mert az, Isten. És a legnagyobb emberi hülyeség is Őhozzá kapcsolódik…

Nagyon-nagyon régen kezdődött. Nem is tudok elszámolni addig, szóval meg sem próbálom. Élt akkor a Földön egy nagy spirituális tanító. Tudod, azok olyanok, akik beszélgetnek Istennel azután tolmácsolják az embereknek, amit Ő mondott nekik.

Na, ő is ilyen volt.

Az embereknek annyira tetszett, amiket mondott, hogy képesek voltak feltalálni a papírt csak hogy leírhassák minden szavát. Szóval nagy példakép lett. Egy igazi világsztár. De egyszer még egy világsztár is meghal. Vele is ez történt. És elég szörnyű halála volt. Nem akarod tudni!

Az emberek közül néhányan, akik olvasták a szavait, és szintén tanítani akarták az embereket, úgy gondolták, hogy Jézus tanításai nagyszerűek. Gondolták ha átvennék egy ilyen híres ember szavait és ugyanazt tanítanák amit ő, akkor ők is híressé válhatnának és az emberek őket is olyan hűségesen követnék, mint Jézust. Bármit mondanának, az emberek megtennék, hiszen Jézus mondta és az emberek imádták őt, még a halála után is. Így ezek a tanítók összeültek és átgondolták a dolgot. Nekik nem volt elég a hírnév, ők hatalmat is akartak. Nagyobb hatalmat mint ami Jézusnak volt, és ezért úgy döntöttek, hogy bár megtartják a tanításainak szövegét, de átírják azt, és úgy adják tovább, mintha Jézus mondta volna. Így azok tökéletesen szolgálni fogják az ő érdekeiket és céljaikat. Így biztosítva volt a hatalmuk és irányításuk az emberek fölött. Mert egyedül csak ők ismerték Jézus tanításait. Persze, hiszen ők írták. Na mindegy, Szóval, ezt jól kifundálták.

A hazugságaik terjesztéséhez még vállalkozásokat is alapítottak. Akkoriban úgy hívták őket, egyházak. És ezek az egyházak még ma is szilárdan állnak és terjesztik a hazugságaikat, amelyekkel befolyásolják az egész emberiséget.

Jézus nevében olyan vallási törvények betartását követelik, amelyeket Jézus sosem kért volna az emberektől! Más egyházakról meg nem is beszélve, akik szerint az ő Istenük azt várja tőlük, hogy az Ő igazsága érdekében lemészároljanak másokat!

Az egyház nyilvánvalóan elérte célját, a világuralmat. De minden tervben vannak hibák. Ez is ilyen volt. Vagy csak ezt a látszatot kelti… Mert a nemzetek a vallásháborúkkal csak megkönnyítik a hatalmon lévők munkáját. Helyettük dolgoznak. Így ők mossák kezeiket, és tiszta lelkiismerettel nézhetik végig, ahogy egymás ellen fordulunk, ők meg eközben – jóságukat jelezvén – békét hirdethetnek. Talán nem számoltak előre a vérontással, de az okos emberek (és a pszichopaták között vannak zsenik!) tudják, hogyan fordítsanak bármit a saját hasznukra.

Jézus – a szeretet mellett – csak egyetlen dolgot tanított: “Az Atya és én egyek vagyunk!” De a papok ezt nem értették. És még egy csomó dolgot nem értettek Jézus szavaiból, így hát a tanításainak ez a része érintetlenül maradt a szent könyvekben, mert nem is tudták, hogy ezeket is ki kellene venni azokból! Szóval Jézus tanítása – hogy ő, nem más, mint Isten – fennmaradt. De ami fennmaradt az sokkal kevesebb volt, és nem volt olyan könnyen érthető, mint mondjuk a tízparancsolat, ami egyértelmű, és az egyházaknak máig is nagyon megfelelő ahhoz, hogy irányítsák az embereket. Aki a vallásgyakorlásra kötelezi el magát, annak számára ez a parancsolat az élete alapja lesz. Függetlenül attól, hogy érti vagy félreérti! És így van ez az összes vallással. Mindegyikben van valami, amit kötelező követni, különben gonosz ember vagy és a pokolra fogsz jutni, vagy valami ilyesmi „fájdalmas” helyre, ahol az örökkévalóságig bűnhődhetsz.

Szóval, ez az egyházbiznisz olyan jól bejött, hogy egész társadalmak épültek rá és határozták meg civilizációnk egészének működését. A parancsolatok bekerültek a DNS-ünkbe, a vérkeringésünkbe, és az agyunk külön idegpályákat hozott létre a vallásos ideológiák rendszerének.

Így hát, ha igaz, ha nem, ha akarjuk, ha nem, hinni fogunk abban, amiben a szüleink hittek, és az ő szüleik, generációkra visszamenőleg. Mert belénk van kódolva. Amikor megszületünk már meg van pecsételve a sorsunk attól függően, hogy melyik társadalomba és vallási körbe születtünk. Mert ennek hatásai között fogunk felnőni és azzá az emberré válni, akik ma vagyunk. Ez a környezeti behatás, amely folyamatosan szőnyegbombáz minket, ez fogja meghatározni, hogy miben hiszünk, milyennek látjuk magunkat, az embereket, Istent, és a világot.

A gólya meg a Mikulás lesz a legkisebb gondunk, amikor azzal kell szembesülnünk, hogy nincs elég önbizalmunk kiállni magunkért, amikor megsértik a törékeny önérzetünket, mert a szüleink azt tanították: “Annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik orcádat is.” Csakhogy elfelejtették hozzátenni a legfontosabb kiegészítést: ahhoz, hogy megértsük ezt a hozzáállást, először meg kell értenünk az adott kor kultúráját és az ebben használt viselkedés-és szokásrendszer szociál-pszichológiai hátterét.

A „gonosz” nem kívül van, hanem belül. A tudattalanul belénk ültetett ideák és elvek téves értelmezéséből születik. Az egyházzal együtt született, és az újra meg újra átírt szövegekkel erősítették bennünk Isten kiforgatott üzeneteit, korok, kultúrák, politikai és társadalmi igényeinek megfeleltetve azokat. És mi kérdések nélkül elhittük, hiszen Jézus szavai voltak. Ráadásul nekünk azok tanították ezeket, akik a legközelebb állnak hozzánk, és ezért feltétel nélkül megbízunk bennük; a szüleink és tanáraink. Nem tudhattuk, hogy az ő agyukat is kimosták. És ez az agymosás olyan jól sikerült, hogy a többségük még ma is annyira hisz benne, hogy aki mást mond, azt ők csupán egy összeesküvés elmélet gyártónak tekintik.

Így a szüleink és tanáraink már gyerekkorunk óta hülyítenek minket, mi meg minden marhaságot elhiszünk nekik, csak mert ők régebb óta vannak játékban. Jobban kell, hogy ismerjék a szabályokat. Dehogy! Ez volt az első dolog, amiben hazudtak nekünk. Valójában csak egyetlen dolgot tanultak meg egész életükben. Csak egyet. Bújócskázni. Hogy hogyan rejtsék el valódi önmagukat. És ez olyan jól sikerült, hogy még ők maguk sem találják magukat. Mert nem is keresik. Már másik játékba kezdtek. Felnőtteset játszanak. Rájuk nézel és nem is gondolnád, milyen elveszettek, gyengék, félénkek, bizonytalanok, és mennyire félnek. De ők sem tudják. Mert nem akarják tudni. És nekünk is azt tanítják, hogy ne is akarjuk tudni, hogy kik vagyunk valójában. Mert szerepben kell maradnunk, nehogy megtaláljuk magukban az elrejtőzött gyereket és rájöjjünk, hogy az semmit sem változott az évtizedek alatt. El kell hitetnünk mindenkivel – magukat is beleértve – hogy mi bölcsebbek vagyunk, mint más, mert azt gondoljuk, hogy csak így őrizhetjük meg az élethez szükséges erőnket, bátorságunkat, és kitartásukat. De a valódi bölcsesség nem az élet ismerete, hanem önmagunk ismerete! És az emberek többsége nem ismeri önmagát. Hogy ismerhetné hát Istent, aki egy vele („Az Atya és én egyek vagyunk.”)? Szóval… „Homo, nosce te ipsum.” azaz, „Ember, Ismerd meg önmagad.”