Itt ülök Mexikóban, egy beach bar-ban, a Karib-tengert bámulva, Kygo remixet hallgatva a csodás naplementében… Azért jöttem ide, mert valamitől az élet, amit élek, a definíció, amit magamra használtam, amivel azonosítottam magamat, már nem én vagyok többé. Vagy nem is voltam soha? Csak bevettem?

De akkor ki vagyok? Mi vagyok? Mi van a mélyben? A klisék alatt? A definíciók alatt?

Coach? Mentor? Akadályedző? Író? Vlogger? Digital Nomad? Vagy mind egyszerre? Vagy egyik sem?

Kell definíció? Kell, hogy legyek valaki? Vagy ez az egész csak a világ nézőpontja, hogy be tudjon sorolni valahova? Be tudjon tenni egy címke alá, egy skatulyába? Felnézni rám, vagy lenézni rám?

Igen! Az!

Azért jöttem ide Mexikóba, mert egyszer csak decemberben feltettem egy kérdést magamnak:

Az, akivé válni akarok, ma mit választana? Elkezdett erős érzésként megjelenni bennem, hogy jöjjek el Mexikóba. Az összes kifogás feljött bennem, ami létezik.

Következő kérdés: Ha választom Mexikót, mit teremt nekem?

Elöntött a forróság és az áramlás.

Onnantól kezdve nem volt több kérdésem. Nem számított, ki szerint jó ötlet, ki szerint fognak elrabolni, kirabolni, eladni stb., csak belevágtam. Féltem, de ami hívott, erősebb volt.

Azért jöttem, mert eltorzultan láttam már magamat, elment minden önbizalmam, mások valóságának megfelelve akartam élni és totális disszonancia alakult már ki bennem, döntésképtelenség. Eljöttem, hogy felfedezzem azt, mire vagyok képes. A saját erőmet. A bizalmat. A bátorságot. Eljöttem, hogy letisztítsam magam, és ami marad, ahhoz el tudjak köteleződni.

Itt az új év, új tervek, Fogadalmak. Nektek bejött valaha egy is? Őszintén! Lehet azért nem jöttek be, mert nem a te vágyaid azok? Hanem másoké, ami által azt gondolod, értékesebb leszel szerintük?

Az egyetlen fogadalom, amit érdemes betartani, az az, hogy elköteleződünk Önmagunk mellett. Az Önhűséget választjuk, elkezdünk kérdésekben létezni, elkezdünk leszokni arról, hogy sztorikat mesélünk magunknak és másokhoz mérjük magunkat. Ami pedig a legfontosabb, elkezdünk kapcsolódni ahhoz az élethez, ami élni akar bennünk. Ahhoz a valósághoz, ami nekünk igaz akkor is, ha 0 a realitás alapja, ha mindenki lebeszél róla.

Az elköteleződés az, amikor érzek valamit, ami nekem jó és azon tartom a fókuszomat, akkor is, ha nem megy az elején, akkor is, ha senkit nem érdekel az elején. Csak csinálom agyalás, kifogások nélkül, és soha de soha nem adom fel. Beleállok az Életembe.

Amikor választok valamit és kitartok amellett bármi áron, mert hiszek benne, hiszek magamban. Nem adom fel önmagamat másokért, nem veszítem el az önmagam iránti tiszteletet és hűséget azért, hogy másoknak megfeleljek. Nem azért választok vagy nem választok valamit, mert mások ellen megyek, hanem Önmagamért.

Hogyan kezdjünk neki? Legalábbis én hogyan fogtam hozzá:

1, Először is mi igaz nekem a Jelenben? Ma? Most? és Most? és Most?

Kivé akarok válni az életem során? Hogyan akarom érezni magam az életemben?

Ha ezt választom, az teremt nekem? Ez még mindig igaz nekem? Vagy igaz volt valaha?

Mi az, amit ha választok, teremtem azt az életet, amit élni szeretnék?

Ez a munka / Élet / Ország / Társ még mindig teremt nekem? Ma is választom őket?

Mi az, ami ma élni akar bennem? Most van itt az idő, hogy ezt vagy azt válasszam / megvalósítsam?

Hogyan lehetne ez életem legboldogabb napja?

Hol választhatom a lelkesedést ma?

Hányan vagyunk elköteleződve ahhoz, hogy mindent újra meg újra elölről kell kezdeni, és le kell rombolni az előző életünket? Hányan vagyunk a problémák megoldásához elköteleződve, ezért állandóan teremtjük őket, mert akkor élünk, ha meg kell oldani valamit?

Hajlandó vagy ezt itt és most feladni?

Tehát az első és legfontosabb, hogy minden nap kérdésekkel menni, és merni választani azt, ami jön. Apró lépésekben! Nem azt jelenti, hogy holnap el kell hogy válj, csak azt, hogy kezd el figyelni a belső hangodat és pici dolgoknál kezd el választani azt. Ahogy erősödik a magabiztosságod, úgy fogod nagyobb dolgoknál is elhinni, hogy működik a belső vezetésed.

Válaszd, ami megmutatkozik. Higgyétek el, tudom, hogy sokszor nehéz. Nem az a válasz jön esetleg, amit megszoktunk, hanem már az jön, hogy az a lakás, az a társ, az a munka nem teremt már nekem. De akkor mit csináljak? Hagyjam el? De már annyi munkám / időm / évem van benne… Meg a gyerek… meg a ház… meg a pénz… meg mit fognak szólni mások? Az anyóst imádom, akkor többet nem találkozhatok vele? Mi lesz velem? És ha megbánom? És ha elrontom?

Puff, elveszett az a mély bölcsesség, ami benned van, elveszett a jelen. Elveszett a kapcsolatod Önmagaddal és a Mestereddel, ami vezetne téged. Helyette megnyerted az Elmét, az agyalást, a taktikázást, a játszmákat, amik átveszik az intuíciód helyét mostantól. Megkezdődik az Önpusztítás.

Ezeknél a pillanatoknál adjuk fel magunkat.

Ilyenkor maradj kérdésben. Lélegezz mélyeket, és engedd, ami meg akar mutatkozni. Emlékezz a régi apró bizonyosságaidra.

Engedd, hogy a te mély intuíciód vezessenek. Akkor is, ha mindenki szerint elment az eszed. Bízz magadban, hisz ez a te életed, senki nem fogja helyetted élni, csak jó tanácsokat adni.

A legtöbb ember rühelli a változásokat, ezért azt fogják tanácsolni neked, hogy maradj a megszokottban. Rettegnek attól, hogy megváltozik az életük, ha te megváltozol és nem lesz már semmi ugyanolyan. Ezért elbizonytalanítanak. No meg azért, mert nekik az a valóságuk. A tied meg a tied. Felelősséggel tartozol az életedért, jobban mondva te felelsz az elvesztegetett éveidért, boldogtalanságodért. Nem mások. Hogy válaszd magadból a nagyobbat.

Valójában egyik ember sem érti meg a másikat, mert mindannyiunknak más a valósága. Csak próbálkozunk. Senkinek nincs igaza, csak nézőpontjai. A te igazad a tied.

A saját jelenedhez, a saját folyamatodhoz legyél hű! Akiknek nagyon működik a teremtés és az életük, nekik sincs mindig könnyű választásuk, sőt! Viszont egy dolgot csinálnak rendületlenül:

Azzal mennek, ami ma ÉLŐ számukra, ami ma Igaz, ami ma VAN. Akkor is, ha az elengedésekkel jár. Hajlandóak választani azt, ami nekik jó és az Ő valóságuk és nekik Teremt. Elköteleződtek a Jelenhez és Önmagukhoz. Bíznak a saját belső vezetőjükben. Jobban, mint a szomszédban.

2. Add fel a kontrollt, az ellenállást és a stresszelést! Add fel a definíciókat!

Tudom, hogy sokszor ez furán hangzik. Én nagyon kontrollmániás vagyok, meg ellenállás mester. Ugyanis ha nem kontrollálok, akkor tehetetlennek érzem magam. Ragaszkodok, irányítani akarok, mert félek. Biztos jó lesz? De tudni akarom mi lesz! Hogy lesz? Miből fogok élni? Nem akarok alkalmazott / vállalkozó… akármi lenni.

Néha engedni kell, hogy szétessenek a dolgok ahhoz, hogy a felesleges darabok nélkül, csak a lényeg tudjon összeállni újra. Az esszencia. Ami te vagy valójában. A világ valóságának lemásolása nélkül. Más emberek valóságának a lemásolása nélkül. Anélkül, hogy kitalálnád magad és az újabb dobozkádat, amibe belepakolod magad.

Úgyhogy ne próbáld erőből tartani azt, ami szét akar esni. Tudom, hogy félsz, de hidd el, a Felhők felett mindig kék az ég. Sokkal magasabbra tudsz szárnyalni Önmagadként, ha nem cipeled a terheket, amik már nem szolgálnak. Ha nem cipeled a definíciókat Önmagadról, amikkel azonosítottad magad és közben “Its not me anymore!”

Itt Mexikóban, nagyon sok mindent nem tudok kontrollálni, kezdve az időjárás szeszélyességét, folytatva azzal, hogy sokszor a szállások, amiket megvettem valójában már tele voltak és meg kellett az adott szigeten oldani a helyzetet, hogy legyen hol laknom. Amiből végül az lett, hogy még klasszabb helyre kerültem, pont azokkal az emberekkel, akik tanítottak valami fontosat. Állandóan mosolyognak, mindent meg tudunk oldani, segítőkészek és ami a legfontosabb, hogy én mindent meg tudok oldani. Itt térnék rá a következő pontra:

3. Kérj és Ismerd el magad.

Tehát minden nap vidd a fókuszodat arra, hogy mit szeretnél kapni. Merd leírni a kéréseidet, merd leírni a vágyaidat és rájuk fókuszálni minden nap. Sokkal több dolog válik valóra, ha leírod és kéred, mintha nem. Ha leírod, elköteleződsz, kiírod magadból, amivel nyomatékosítod. Nagyon nagy ereje van. Ne félj, hogy nem teljesül. Akkor teljesül, amikor a legjobb az időzítés nekünk. Ha valamire többet kell várni, akkor ott sok a nézőpontunk arról a dologról, vagy az érdemességünkről és ezért még egy kis idő, míg megérkezik. Míg kitisztul minden.

Sose feledd, hogy maradj türelmes és szeretetteljes, magabiztos saját magaddal szemben. A világot úgy kell átrendezni, ahogy te megrendeled, ehhez pedig néha több idő kell, mint amit mi gondolunk.

A keményebb dió pedig elismerni Önmagadat. Nagyon sokat és jót teremt, ha befejezed azt, hogy mikor lett volna elég jó, amit csinálsz és “áh ez semmiség” amit csináltam. Majd ha ez meg az lesz, akkor… Állj!

Minden nap dicsérd meg magad és nézd meg a lehető legapróbb dolgot is, amit megoldottál, amit megcsináltál, amit elértél, amit észrevettél és örömöt okozott és ismerd el magadnak. Ismerd el magadat. Mire lehetsz ma büszke? Nem számít, másokhoz képest hol tartasz. Az számít, hogyha elkezded elismerni Önmagadat, elkezded felépíteni a magabiztosságodat, elkezded a fény felé fordítani az arcodat és nem a sötétséget látni állandóan. Sokkal könnyebben köteleződsz el egy győztes ember mellett, mint egy áldozat mellett, nem? Rajtad múlik, hogy győztesnek látod-e magad, vagy állandóan lemaradt vesztesnek. Dobd le a szemüvegeket a fejedről, amik nem engedik, hogy azt lásd, ami van valójában.

Its not me anymore!

4. Hajlandó lennél-e feladni a Fix nézőpontokat és sztorikat, amiket mesélsz magadnak?

Illetve a szavakat, amiket használsz?

Hajlandó lennél-e megkérdőjelezni mindent, amit gondolsz magadról?

Mit értek fix nézőpontok alatt?

“40 évesen állást találni kizárt” “Gyerekkel utazni nehéz” “Á, miért pont én kellenék neki?”

Fix nézőpontok azok a hitrendszerek, amik szerint éljük az életünket. 90% nem is a te gondolatod, csak kaptuk őket, illetve bevettük a világ gondolatait dolgokról és betettük a saját világunkba örök érvényű igazságként. Fix pontként, amit onnantól kezdve tutinak gondolunk, és sosem kérdőjelezzük meg: Kihez tartozik ez? Kié ez a gondolat? Igaz nekem ez a gondolat? Ha nyomasztó számodra egy gondolat, akkor az nem igaz neked, akkor az nem a te gondolatod. Hajlandó lennél-e minden magadról alkotott fix nézőpontodat – legyen szó a külsődről, belsődről, értékeidről, fizikumodról, képességeidről stb. megkérdőjelezni, hogy az a nézőpont, amit eddig éltél és összementél tőle, valójában igaz-e? Igaz volt-e egyáltalán? Teremt-e neked? Mi más lehetséges még itt?

A szavak és sztorik, amiket mesélünk magunknak illetve használunk, hasonlóak a fix nézőpontokhoz. Én is itt Mexikóban lettem figyelmes arra, hogy szörnyű szavakat / sztorikat hittem el magamról, amiket azóta is mesélek és nyomatékosítok. Erősítem magamban a saját sztorimat, amit elmesélek másoknak is és még jobban nyomatékosítom az igazamat. Amit aztán ők is elhisznek majd rólam és nyomatékosítanak.

Majd még magamban is mesélem, alátámasztom, bizonyítani tudom, hogy az úgy van, hisz számtalan esetet fel tudok sorolni, amivel meg tudom magyarázni, hogy márpedig az úgy van, ahogy gondolom. Egy egész iparágat felhúztam a fejemben erre. Minél többet beszélsz róla, annál jobban erősíted a sztoridat. Erősíted, aztán pedig az újra és újra megtörténik és igazzá válik. Amit aztán újra mesélhetsz, mint bizonyítékot és sosincs vége.

Akkor van vége, amikor többet nem mondod azt, hogy nehéz pénzt meg klienseket találni. Nem mondod többet, hogy “nem tudom… nem értem”, „Nekem nem működik”, „Nem vagyok rá képes”, „béna vagyok”, „kókler vagyok”, „másoló vagyok”, „ez nekem nehéz”

Akkor lesz vége, amikor abbahagyod ezek ismételgetését!

Akkor lesz vége, amikor abbahagyod, hogy az önmagad ellen felhozott kifogásaidat meséled. Meg a szégyent, amit érzel, meg hogy nem mered. Meg, hogy fáradt vagy, nincs más esélyed… nincs kedved… meg, hogy milyen béna vagy… bocs, ha hülyeségeket kérdezek… ha hülye vagyok… stb.

Its not me anymore!

Egyszerűen fejezd be! Amikor rázendít az agyad, akkor azt mondod, hogy Állj! Csend! és Mi más lehetséges itt? Milyen más gondolatot választhatok itt? Milyen gondolattól érezhetem magam nagyszerűnek most?

Mi máshoz köteleződhetek el? Köteleződj el a fejlődés mellett, és hogy minden nap egy jobb emberré akarj válni, jobbá, mint a tegnapi önmagad.

5. Önszeretet Játék

Az Önszeretetről már sok mindenki beszélt, mi is érintettük a cikkben feljebb, mégis egy fontos tényezője az Elköteleződésnek Önmagunkhoz, hiszen szeretned kell azt, aki mellé elköteleződsz. Játssz velem. Kezd eljátszani, mint egy szerepet, minden egyes nap, azt a magabiztos embert, akinek könnyedén működik az élete, aki belép valahova és figyelem övezi, akit körülzsongnak, mert olyan kisugárzása van, ami nagyon vonzó. Neked milyen az az ember, akivé válni szeretnél? Az már most ott van benned. Ha magabiztos lennél már most, az milyen érzés lenne? Az, aki szereti magát, magyarázkodik? Na ugye, hogy nem. Csak fogadja a dicséretet és tudja, hogy értékes, tudja, hogy szép, tudja, hogy amit csinál az jó. Te már most ez az ember vagy. Az elején eljátszod, de aztán elhiszed és éled. Amikor eljátszod, lesznek sikerélményeid, ami magabiztosságot ad, így válik igazzá, ami az elején játéknak indult. Ezt a sztorit kezded el mesélni magadnak. Menj azzal, ami igaz neked. Ami nap, mint nap a Jelened.

Mindig választhatod a könnyű és biztonságos utat, ami megfelel másoknak és a társadalmi nyomásnak, meg választhatod azt, ami neked igaz, akkor is, ha ez szembemegy minden realitással. Az utat, ami bátorrá tesz, az utat, ami elengedésekkel jár és nem mindig egyszerű, de tanítani fog, az utat, amiben te önmagad lehetsz, tapasztalhatsz, nyílhatsz, kapcsolódhatsz és ezen az úton igazán szeretni fogod magad.

Épp ezeket gyakorolom én is Jelenleg.

I am Original, I am Valuable.I am alive. I am, who I am and I choose myself forever!