A XX. és XXI. század világszintű változásokat hozott az emberiség életébe. A globalizáció, a határok lebontása, kontinensekre kiterjedő gazdasági és kereskedelmi együttműködések, szövetségek kialakulása automatikusan maga után vonta az ún. világcsaládok létrejöttét. Világcsaládnak az olyan családokat nevezzük, melyek tagjai minden korábban kialakult konvenciótól, elvárástól, vagy hagyománytól függetlenül (nemzeti, vallási, kulturális, etnikai stb.) határokat átlépve élnek együtt. E folyamat számos pozitív hozadéka mellett rendkívül bonyolult helyzeteket is eredményezhet.

Ameddig egy családot a szeretet, vagy akár más érdekek összetartanak, általában nem merülnek fel a „hagyományos családoktól” nagymértékben eltérő problémák. A kötelékek felbomlását követően azonban számos – korábban ismeretlen – komplikációval kell számolnunk, mely komplikációk közül cikkemben a gyermekek jogellenes külföldre vitelét vizsgálom meg közelebbről.

Ha egy család felbomlik, azonos nemzetiségű és lakóhelyű szülők között is felmerül a gyermek(ek) feletti felügyeleti jog gyakorlás, valamint a gyermekekkel való kapcsolattartás kérdése.

Mind a szülők, mind a gyermekek érdekében természetesen a legjobb, s mindenki számára legkevésbé megterhelő megoldás a közös megegyezés, melyre azonban vitás helyzetekben nem mindig van lehetőség.

Ügyvédi praxisomban szerzett gyakorlati tapasztalataim alapján, sajnálatos módon a szülők sértettsége, a konfliktusok elmélyülése számos alkalommal oda vezet, hogy a szülők a gyermek érdekeit hangoztatva – ám azt valójában figyelmen kívül hagyva – hatalmi harcot kreálnak a felügyeleti jog és kapcsolattartás kérdéseiben, tovább mérgesítve ezzel a már egyébként is igen megterhelő helyzetet.

Könnyű elképzelni, hogy milyen további nehézségeket okoz, ha az érintett szülők eltérő országokból származnak, eltérő kultúrkörben nevelkedtek, s a párkapcsolat megszakadását követően mindketten saját hazájukban kívánják megvalósítani a gyermek további nevelését.

Az ilyen helyzetek fajulhatnak el – szélsőséges esetekben – odáig, hogy az egyik szülő jogellenesen, a másik szülő engedélye (esetleg tudomása) nélkül magával viszi a gyermeket saját szülőhazájába.

Tekintettel a fenti esetek elszaporodására, a gyermekek jogellenes külföldre viteléből és ott tartásából származó jogviták rendezéséről ma már specifikus Uniós jogszabályok rendelkeznek, melyek hazánkra is kötelező jellegű szabályozást tartalmaznak.

A vonatkozó szabályozás szerint a gyermek jogellenes külföldre vitele két konjunktív feltétel fennállása esetén valósul meg: egyrészt, ha a gyermek elvitele sérti a gyermek szokásos tartózkodási helyéül szolgáló állam jogrendszere szerinti felügyeleti jogot; másrészt, ha ezen jog gyakorlását az elvitel időpontjában a hátramaradt szülő egyedül, vagy a másik szülővel együttesen gyakorolta, (vagy a gyakorlásban éppen az elvitel akadályozta meg).

Igen fontos tényező, hogy a szabályozás csak a 16. életévüket még be nem töltött gyermekek vonatkozásában alkalmazható.

Kiemelendő tehát, hogy a megfelelő eljárás lefolytatásához első sorban meg kell állapítani a gyermek szokásos tartózkodási helyét, melynek behatárolása első hallásra egyszerűnek tűnő kérdés, azonban valójában koránt sem az. Hiszen a már említett világcsaládok eltérő állampolgárságú tagjai több állam területén is folytathatnak életvitelszerű tevékenységet, s így a gyermek aktuális tartózkodási helye is folyamatosan változhat. Így a szokásos tartózkodási hely fogalmát egyetlen jogszabály sem jelöli, jelölheti meg egzakt módon.

A gyermek szokásos tartózkodási helyének meghatározása vonatkozásában az Európai Bíróság a gyermeknek a szociális és családi környezetbe való beilleszkedését tekinti meghatározónak, amelyben számos tényezőnek (a gyermek életkorának, a tagállam területén való tartózkodás időtartamának, rendszerességének, a költözés körülményeinek és indokainak, a földrajzi és családi gyökereknek) van jelentősége.

A szokásos tartózkodási hely bonyolult problematikájának vizsgálatát követően a bíróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy az ilyen módon megállapított állam jogrendje szerint a gyermek elvitele ezen államból jogellenesnek számít-e, ennek hiányában ugyanis az eljárás nem folytatható le. Fenti két feltétel teljesülésének megállapítását követően szükséges továbbá annak vizsgálata, hogy a kérelmező az elvitelt megelőzően a felügyeleti jogát ténylegesen gyakorolta-e.

Amennyiben minden felhívott feltétel teljesül, az adott állam bírájának – ahová a gyermeket a jogellenesen eljáró szülő magával vitte – vizsgálnia kell azt is, hogy nem áll-e fenn a vonatkozó jogszabályok szerint valamely kizáró ok, mely az elvitel jogellenessége ellenére lehetővé teszi a visszavitel elrendelésének megtagadását. Nem kötelező ugyanis a visszavitel elrendelése, pl. ha a gyermek már több mint egy éve az adott országban él, s ott már beilleszkedett új környezetébe; ha a hátrahagyó szülő előzetesen vagy utólag hozzájárult az elvitelhez, ha a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára.

Amennyiben a fenti feltételek teljesülnek, s egyetlen kizáró ok sem áll fenn, a megkeresett ország bíróságának haladéktalanul el kell járnia a gyermek visszavitelére való kötelezés végett.

Fontos kiemelni, hogy a hazai bíróság (ezen ügyek esetén a Pesti Központi Kerületi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel) azon esetekben köteles eljárni a jogellenes gyermekelviteli ügyek estén, ha a gyermeket jogellenesen hozták Magyarországra. 

Azon esetekben, ha a gyermeket Magyarországról vitték jogellenesen másik állam területére, hazánk Központi Hatósága jogsegély teljesítésével segíti a külföldön lefolytatott eljárást.

Szintén kiemelendő, hogy a bíróság a fentiekben tárgyalt kérdéseken kívül mást nem vizsgálhat, ugyanis a gyermek felügyeleti jogáról csak a joghatósággal rendelkező állam dönthet, s amennyiben bizonyítható, hogy a gyermeket jogellenesen hozták el szokásos tartózkodási helyét képező országból, akkor a joghatóság ezen országot illeti meg. 

A gyakorlatban, hazánkban akár jogellenesen Magyarországra hozott, akár innen jogellenesen elvitt gyermekről van szó, a sértett szülő segítséget kap a Központi Hatóságtól /mely aktuálisan az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztálya/.

A jogellenesen Magyarországra hozott gyermekek esetén a Hatóság a hozzá érkezett jelzések alapján haladéktalanul intézkedik a jogellenesen eljáró szülő felkutatása, értesítése (gyermek önkéntes visszaadására felszólítása), valamint a bírósági eljárás megindítása iránt, Míg a Magyarországról jogellenesen külföldre vitt gyermekek esetén a Hatóság segítséget nyújt a hozzá fordulóknak a külföldi hatóságok megkeresésében, az eljárás megindításában; így tehát minden estben e Hatósághoz érdemes fordulnunk.