Kérlek engedd meg, hogy szóba elegyedjünk egymással! Szavaink, gondolataink összeelegyedjenek, mint hidrogén az oxigénnel, melyek mindketten támogatják a másikat. Egymást kölcsönösen felemelve létrehoznak egy új minőséget, a kristálytiszta víz formájában. Mi lenne, ha mi is kizárólag így elegyednénk szóba egymással? Ha lényünk legjavát adva vennénk részt beszélgetéseinkben. Mindig, újra és újra emelve a másikat. Lelkesítve, biztatva, segítve, támogatva, dicsérve.

Persze megtehetjük ezt úgy is, hogy panaszkodunk, kétségeket ébresztünk, megkérdőjelezünk, elbizonytalanítunk, kritizálunk. Akkor is létrehozunk egy új minőséget. Kölcsönösen megerősítjük egymást a lehúzó gondolatokban. Közösen konzerváljuk, majd feltesszük őket a polcra, hogy a legközelebbi találkozásunk alkalmával újabb konzerveket pakolhassunk melléjük.

Atombiztos konzervek. Nem romlanak meg, nem változnak. Rendületlenül ott sorakoznak a polcon. Mindig előkaphatóak.

A víz az változik. Folytonos áramlásban van. Még a halmazállapotát is változtatja. Mégis mindig képes önmaga maradni.

Mi lenne, ha ilyen gondolatokat teremtenénk, amikor legközelebb szóba elegyedünk egymással?

Újra, és újra emelve a másikat. Lelkesítve, biztatva, megerősítve, segítve, támogatva, dicsérve.

A kép forrása: Poetry Foundation