/Aztro társadalom IX./

A bibliai elbeszélés és a tényleges történelmi események kapcsolata összetett tudományterület, amely mind az egyetemeken belül, mind azon kívül, sokakban kelti fel az érdeklődést.

A kutatás is sokrétű, kezdve a hívő történésztől vagy csillagásztól; aki be akarja bizonyítani, hogy van kapcsolat, egészen a nem hívő emberig, aki meg akarja cáfolni azt.
Középen vannak, akik a bibliai említést megalapozó jelenségek vagy események alapján szeretnék kutatni a történelmi és gyakran a csillagászati hátteret,​ és adatokat. Az ilyen események közül kiemelkedő jelentőségű a Máté evangéliumában említett betlehemi csillag megjelenése, amely megvilágítja az eget Jézus születésének idejében, és a Három Bölcset irányítja keletről Betlehem felé.

Nemrégiben megjelent egy könyv Peter Barthel csillagász és George van Kooten teológus szerkesztésében, amely a Betlehemi csillag és a mágusok interdiszciplináris perspektíváit gyűjti össze az ősi Közel-Kelet, a görög-római világ és a modern csillagászat szakértői oldaláról.
Ezt a könyvet egy nemzetközi konferencia követte, amelyre 2014-ben került sor a hollandiai Groningeni Egyetemen.

Barthel és Kooten négy kérdésre összegzik konferenciájuk eredményeit:
Milyen jelenségek? (csillagászati);
Mikor? (az események időrendje);
Hogyan? (a csillagászat és az asztrológia szerepe);
Miért? (az evangélisták motivációja).
A csillagászati ​​jelenségek természetét illetően minősített egyetértés alakult ki.
A „mikor” kérdéssel kapcsolatban, legtöbben egyetértettek abban, hogy Jézus születése Kr. E. 7. és 5. között lehetett.  
A „hogyan” kérdésben többnyire nézeteltérés volt a Közel-Kelet és más különböző régióból származó asztrológusok értelmezéseivel és szándékaival kapcsolatban.

Bár a vélemények nagyon eltérnek egymástól, úgy tűnik, hogy Jézus születése körül valós égi események történtek. A probléma az, hogy gyakran összefolyik a mítoszépítés a valós tények bizonyítékaival, melyek a vallási narratívának kontextust nyújtanak.
Így alakult ki az is hogy a karácsonyt világszerte december 25–26-án ünnepli a keresztény világ. Ennek első momentumát egy római évkönyvben találták meg 336-ban.  

A keresztény kultúrkör legelső igazán fontos ünnepe a húsvét volt, a vallás térnyerésével azonban az egyházvezetők felismerték, hogy komoly vetélytársat jelentenek a pogány ünnepek. A kutatók többsége úgy véli, a római katolikus egyház választása azért esett december végére, mert ez közel állt a téli napfordulóhoz, illetve a rómaiak körében népszerű, a Szaturnusz isten tiszteletére jellemzően december 17.–25. között megrendezett szaturnáliához.

A döntéssel az egyház képes volt beépíteni a pogány vallások ünnepi hagyományaiba a karácsonyt.

Az ünnep létrehozására I. Constantinus császár (306–337) keresztényekkel megengedő politikája adott alkalmat. Az egyházvezetők többek közt azzal érveltek, hogy ha a világ állítólag tavasszal jött létre, úgy Jézus is ekkor foganhatott, tehát a téli születés racionális.

Téli napforduló és a 2020-as év

2020 kihívásokkal teli rendkívül megpróbáltatásokkal teletűzdelt év volt a legtöbbünknek.
Akik nem érezték igazán megpróbáltatónak, azok is átélhették a járvány okozta transzformáció erejét, ugyanakkor rendkívüli fejlődési lehetőségekkel tarkított időszakot tudhatunk magunk mögött.
Az év elején még nem volt egyértelmű melyik irányba fog alakulni a változás az emberiség kollektív szintjein, a fejlődés vagy inkább a hanyatlás irányába.

Sokan szeretnék hallani a választ erre a kérdésre, de valószínű, hogy egyelőre még egy darabig nem fogjuk tudni megadni azt. Minden változáshoz idő kell és ahhoz is idő kell, hogy a bekövetkező változásokat felismerjük ezért sokkal lényegesebb az, hogy mi magunk egyéni szinten tudunk-e erre a kérdésre válaszolni!?
A lehetőség adott volt, vajon éltünk-e vele…

Betlehemi csillag

 
Idén sok rendkívül csillagállás volt, de egy, a legkülönlegesebb még hátra van.
Ezt a különleges csillagállást szabad szemmel is meg lehet figyelni majd, ha szerencsés az időjárás december 21-én 16.00 óra után a horizont alatt.

Többen kollégáim közül azt mondjak, december 21-én a betlehemi csillag ragyog fel újra.
Ezt sem megcáfolni sem megerősíteni nem szeretném, hiszen Jézus születését senki nem tanúsíthatja ma már, ahogy ezt a fenti adatokból is láthatjuk.

Bárhogy is történt ez több mint 2000 évvel ezelőtt, az biztos, hogy olyan hasonlóan nagy és jelentőségteljes konstellációnak lehetünk szemtanúi, ami a Messiás születése körül volt tapasztalható.

Az én számításaim szerint az a bizonyos (ha és amennyiben ezt tekintjük az égi jelnek) Szaturnusz-Jupiter (betlehemi csillag) időszámításunk előtt 7.-ben állt együtt.
Ehhez egy égbolt-képet is kapcsolok, ahol egyértelműen látszik az esemény. Az időpont i.e 7 december 12.

Új időket élünk, új korszak van születőben ezért tudnod kell, hogy merre vezet az utad, kinek hiszel, milyen forrásból értesülsz mi az a hitrendszer, amit életed fókuszába helyezel.

Ide tettem a 2020. december 21-i napfordulón bepontosuló Szaturnusz-Jupiter együttállás képét és a Nap-Merkúr konstellációját a Tejúton.

Ebből a visszatekintésből megtudhattuk, hogy konkrét bizonyíték semmire sincs.
Illetve hogy bármilyen elméletre található valamilyen magyarázat.
Nagy szükség van a mostanság a belső erőnkre és a józan eszünkre, amely megtört ezekben az időkben, amikor elharapózik a téves információk és félrevezetések áradata.
Úgy tűnik mindenkit a saját önös érdeke és érdekei vezérlik, ezért bizalmat szavazni ma valaminek nagyon nehéz. Legfontosabb a belső hang meghallása, ennek feltétele viszont az, hogy befelé figyelj és meghalld azt a tiszta hangot, amit a felsőbb éned az igazi önvalód súgni szeretne.

Hangsúlyoznom kell itt a belső munka fontosságát, mert ha vannak feldolgozatlan események, történetek, elfojtások az életedben, akkor sajnos a megértéseidet és a döntéseidet is a fájdalmaid és félelmeid vezérlik.
Minél inkább mentes vagy az elfojtásoktól, félelmektől, akkor tudsz tisztán látni, hallani.

Ha mást nem is tudhattunk meg ebből a történetből, de azt mindenképpen átélhetjük, hogy a Betlehemi Csillag mesél nekünk egy olyan időszakról, amikor még az ember félve tekintett az égre, és a rácsodálkozás az emberek életének része volt.
Erre manapság nagyon kevesen képesek, pedig ezen képességünk nélkül nem lehet igazán boldog az életünk.
Az idei karácsony tökéletes kontextust kínál számunkra, hogy felélesszük ezt az ősi kapcsolatot és közelebb kerüljünk önmagunkhoz, a csodához.

Legyen az idei egy igazi Fényünnep!

Légy fáklya a sötétben, világíts, s gyújtsd meg a környezetedben élők szívének lángját! Egy szikra talán elég s a pillanat, amikor a szív összeér.