Ügyfeleim gyakorta fordulnak hozzám azzal a kérdéssel, hogy vitás ügyeikben „érdemes-e” peres eljárást indítani, mik ennek a feltételei, milyen esélyeik vannak a per kedvező végkimenetelére, kötelező-e a perindítás bizonyos esetekben, vagy peren kívül is rendezhető a jogvita, illetve, ha mégis a pereskedés mellett döntenek, ez hogyan történik a gyakorlatban.

Ebben a cikkben a fenti kérdésekre keressük a válaszokat.

Elsőként természetesen mindig meg kell vizsgálnunk a jogvita természetét, hiszen vannak olyan esetek, melyeket peres eljárás nélkül is megoldhatunk, ha mindkét fél részéről fennáll a szándék a gyorsabb, hatékonyabb vitarendezésre. Számos probléma rendezhető peren kívüli megállapodás, szerződés útján is, akár ügyvéd által készített okiratban (ami pl. ingatlanok tulajdonjogának rendezése esetén kötelező formai feltétel) vagy akár a felek által létrehozott ’teljes bizonyító erejű magánokiratban’ (mely ügyvédkényszer hiányában, felek és két tanú aláírása mellett válik bizonyító erejűvé).

Egy korábbi cikkemben már részletesen körbejártam a peres eljárás egyik alternatíváját vagy előkészítését, könnyítését eredményező mediációs eljárást, így erre a lehetőségre jelen cikk keretei között nem térünk ki újra.

A jogvita bíróság elé vitelét megelőzően, magam részéről, mindig javaslom ügyfeleimnek, hogy előzetesen akár közvetlenül, akár jogi képviselő útján keressék meg az ellenérdekű felet, s kíséreljék meg a peren kívüli megegyezést, ez azonban (finoman szólva) nem minden esetben vezet eredményre.

Amennyiben az alternatív lehetőségek nem vezettek eredményre, a perindításhoz első sorban szükséges megvizsgálnunk, hogy a hatályos jogszabályok alapján az eljáráshoz szükséges-e a kötelező jogi képviselet.

A hatályos Polgári perrendtartás alapszabályként rögzíti a kötelező jogi képviseletet, azonban rögtön a fő szabály lefektetését követően rögtön megtaláljuk a kivételeket is.

A perrendtartás rögzíti tehát, hogy a peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Külön kiemelésre kerül, hogynem kötelező a jogi képviselet a járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy családjogi és kisebb pertárgyértékű ügyekben nem szükséges (persze lehetséges) a jogi képviselet.

Természetesen akkor sincs probléma, ha megfelelő ismeretek hiányában nem vettük igénybe a jogi képviseletet olyan ügyben, ahol ez kötelező lenne, hiszen ilyen esetben a bíróság tájékoztatja az érintett felet, aki határidőt kap a megfelelő képviselet bejelentésére, ugyanakkor, ha ezt elmulasztja, beadványai, nyilatkozatai hatálytalanná válnak, s a bíróság az eljárást (felperesi jogi képviselet hiánya esetén) megszünteti.

Amennyiben jövedelmi, vagyoni viszonyai valakit nem tesznek képessé ügyvédi megbízás létesítésére, lehetősége adódik pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételére is. Ebben az esetben a jogi képviselet díját az állam téríti meg.

Amennyiben valaki jogi képviselővel kíván eljárni, a választott ügyvéd meghatalmazás és megbízása után az eljárás során minden kommunikáció a bírósággal képviselőn keresztül történik. A peres eljárásokban az ügyvédek immár elektronikusan tartják a kapcsolatot a bírósággal, minden beadványt ilyen formában küldenek be a bíróságra, s ugyanilyen módon is kapják meg a bírósági végzéseket.

A saját magát képviselő fél számára a Polgári perrendtartás bevezette az eljárást segítő nyomtatványokat, melyek azonban – sajnálatos módon – olyan bonyolultra sikeredtek, hogy azokat a jogban járatlan felek túlnyomó többségében nem tudták hibátlanul kitölteni.

A kötelező nyomtatványokkal kapcsolatos anomáliák, valamint a világszinten folyamatban lévő pandémia miatt a jogalkotó célszerűbbnek látta a jogkereső közönség dolgának megkönnyítését, így aktuálisan akár nyomtatványon, akár saját szavakkal, s szerkezetben megfogalmazva is benyújthatóak a jogi képviselő nélkül eljáró felek beadványai a bíróság felé.

A Polgári perrendtartás – mint ahogy arra korábban is utaltam – az egész eljárás során kötelezővé teszi a bírák számára az ügyfelek folyamatos tájékoztatását, segítését, így az esetlegesen hiányosan, hibásan benyújtott periratok esetén is van lehetőség annak kiegészítésére, javítására, a bíróság hiánypótlásra történő felhívása alapján.

Kiemelendő ugyanakkor, hogy amennyiben valamely fél már a jogi képviselővel történő eljárást választotta, csupán egy alkalommal térhet át a jogi képviselő nélküli eljárásra. Ezen szabály törvénybe iktatásának indoka az volt, hogy korábban az eljárások elhúzódását eredményezte, ha pl. egy fél rosszhiszeműen azért jelentette be a jogi képviselet megszűnését, hogy az adott helyzetben időt nyerhessen egy új jogi képviselő bejelentéséig, majd az új képviselő további halasztást kérhetett arra való tekintettel, hogy megbízása friss, s az ügyet tanulmányoznia szükséges. Érdemes tehát alaposan megfontolni, hogy hogyan indítjuk meg az eljárást, illetőleg a későbbiekben kívánunk-e változtatni a képviseleti formán.

Az eljárás megindításának módját követően az ahhoz szükséges tartalmi elemeket, valamint az eljárás menetét későbbi cikkemben fogom tárgyalni.