Szeghy Karolina meseíró és családja kalandozásai kisgyerekkel, lakóautóval

Dédanyáink, nagyanyáink életében az anyaság még nem egy választható opció volt, hanem egy természetszerűleg bekövetkező lépcsőfok a nők életében. A „mikor” sem volt kérdés, mert mindennek „megvolt az ideje”. Mindenki tudta, mikor „illik” férjhez menni, gyereket szülni. A hagyományoknak, a közösségnek való megfelelés kora volt ez, amelynek megvoltak a maga hátrányai, de az előnyei is.

Az egyik előnye, hogy mivel sokkal természetesebb folyamat volt a gyermekvállalás, nem kellett gondolkodni rajta, időzíteni a baba-projektet, ezért sokkal kevesebb szorongás tapadt hozzá, és lényegesen könnyebben érkeztek a babák. Az anyaság nem egy félelmet keltő, lemondásokkal teli állapotként jelent meg a nők számára, hanem a párkapcsolat házasság utáni következő állomásaként.

Manapság nagyon sok hozzám forduló fogalmazza meg ugyanazt a félelmet: lehet, hogy tönkremegy az életem, ha gyermeket vállalok?! A kérdést jobban kibontva kiderül, hogy ilyenkor általában a hétköznapi, megszokott rutinjaik elvesztésétől félnek, amelyek a megnyugvás, kikapcsolódás érzését nyújtják nekik. Az egyik ilyen tevékenység az életünkben a nyaralás, amiről manapság már senki sem szívesen mondana le.

„A gyerekes ismerősök folyton riogatnak, hogy innentől vége lesz az utazgatásainknak. A babának napirend kell, otthon kell aludnia a kiságyban, megviseli az utazás. Természetesen elengedjük ezeket pár évig, ha kell, de nem hiszem el, hogy ezt nem lehet másképpen csinálni.”

De lehet. Erre a legjobb példa a húgom és a párja, akik a gyerekek egészen pici korától kezdve lakóautóval járják nyaranta Európát. Rendhagyó módon kicsit könnyedebb nyári témaként, de mégis a termékenységi problémák egy „méregfogát kihúzva” ezúttal őket szeretném bemutatni: így IS lehet akár csinálni.

Sokaknak hajmeresztő ötletnek tűnhet lakókocsival elindulni Korzikára, vagy Szardíniára, két pici gyerekkel. Néhányan még a klasszikus, szállodás nyaralási formát is inkább az országhatáron belülre időzítik, amíg pici a gyerek.

Lehet, hogy sokan nem értenek majd egyet velem, de szerintem a gyereknek kell alkalmazkodnia a családhoz, ahova születik. Egy percig sem merült fel bennünk, hogy azért, mert gyermeket vállalunk, nem megyünk majd nyaralni. Csenge még nem volt egy éves, mikor közöltem a védőnővel, hogy elmegyünk Korzikára lakóautóval egy hónapra. Hát nem szépítem a dolgot: picit elkerekedett a szeme.

Hogyan készültetek az utazásra a picivel?

Ugyanúgy, mint máskor. A nagyobbik lányunkkal is rendszeresen utaztunk. Akkor még nem volt lakóautónk, csupán egy ágyazható Transporterünk. Ezzel is óriási szabadságot és számtalan kalandot éltünk meg, de tény, hogy a lakóautó komfortosabb.

Egy anyatejes babánál a legfontosabb kellék maga az anyuka, ezt kipipáltuk. A másik fontos kellék a pelenka, későbbiekben a bili. A többi dolog másodlagos. Hamar rájöttem, hogy tengerparti nyaraláshoz a bepakolt ruhák felére nincs szükség, így ezek száma is évről-évre csökken.

Általában az anyák rettegnek attól, hogy egy idegen országban lesz beteg a gyerek, hogyan oldják meg majd az orvosi ellátást. Bennetek nem volt félelem?

Csenge fulladós gyerek. Bronchitises kicsi kora óta, ezért már megtanultuk, hogy hogyan kell őt kezelni. Azt is tudjuk, hogy amennyiben nem boldogulunk, gyorsan orvosi segítségre van szüksége. Szardínián sajnos ebbe bele is futottunk. Egészséges volt, amikor elindultunk, de a nyaralás közben köhögni kezdett. Bevittük őt a kórházba, ahol a nyelvi nehézségek ellenére is sikerült megoldani a problémát. Szerintem teljesen mindegy, hogy hol lesz valaki beteg. Európán belül mindenhol megkaphatjuk a megfelelő ellátást. Fontos ugyanakkor, hogy az egészségügyi ellátáshoz legyen Európa kártyája a család minden tagjának. Tény, hogy az alapgyógyszereket mindig visszük magunkkal.

Mi a történt a gyerekek napirendjével a nyaralás során?

Ugyanúgy ment minden, mint itthon. A napi kétszeri alvást is megoldottuk. Ha kellett, sátrat építettünk botokból és pólókból, soha semmilyen nehézséget nem okozott a napirend betartása. Szerintem ez csak szoktatás és szülői hozzáállás kérdése. Az én gyerekeim mellett sosem jártunk lábujjhegyen alvás közben, így ha énekeltem nekik és ringattam őket, ugyanúgy elaludtak a tengerparti zsivajban is.

Az első hosszú nyaralásunkkor még én is stresszeltem indulás előtt. Féltem, hogy mi marad itthon, amire esetleg a későbbiekben szükségünk lehetne, mi lesz, ha a gyerekek esetleg betegek lesznek. Attól is tartottam, hogyan viseljük majd, ha egy autóban hosszú időre összezsúfolódik a család. Később rájöttem, hogy minden félelmem alaptalan volt. A legfontosabb tapasztalat, hogy minél kisebb a gyerek, annál többször meg kell vele állni utazás közben. Ha picit megállunk és sétálunk egyet, például bemegyünk egy bevásárlóközpontba, vagy fagyizunk egyet a városban, akkor elfáradnak, és nyugodtan folytathatjuk tovább az utazást.

Sokan arra hivatkozva kritizálják a szülőket, akik külföldre viszik nyaralni a kisebb gyerekeket, hogy felesleges kínlódás, mert a gyerek úgysem fog rá emlékezni.

Semmi szenvedés nincs benne, egyikünk számára sem. A gyerek a szüleivel érzi magát a legjobban, és szülőként állítom, hogy ez fordítva is igaz. Soha nem merült fel bennem, hogy a gyerekeim nélkül menjek nyaralni. Nem az a közös nyaralás célja, hogy emlékeket gyártsunk a gyereknek. Hanem anya is, apa is leenged kicsit a hétköznapokból, teljes mértékben egymásra koncentrálunk, és a gyerek azt kapja meg, ami a legfontosabb neki: mindkét szülő teljes figyelmét és szeretetét. Igen, ezt akár itthon is meg lehetne tenni. De szülőként mi nem szeretnénk lemondani a más országok, kultúrák megismerése iránti szenvedélyünkről, és úgy látjuk, hogy ezt a gyerekek is teljes mértékben élvezik. A lakóautós nyaralás nagy előnye, hogy ha a gyerekek elunják magukat, akkor tovább állunk egy új helyszínre, ahol újabb érdekes felfedezni valók várnak ránk.

„A nyaralásban az a legjobb, hogy élményeket szerzünk, látunk új helyeket. Apa és anya ilyenkor mókásak, nincs fegyelmezés, csak felhőtlen szórakozás. A lakókocsi pozitívuma, hogy van benne WC. Reggel a tengerparton ébredve croissant-t eszünk, és élvezzük a napfelkeltét. Apa közben úszik az idős bácsikkal a frissítő tengerben. Látunk egy csomó állatot, amit itthon nem. Kagylót, csigát, tengeri csillagot. Imádunk új ételeket megkóstolni. Nagyon szeretjük már az illatukat is.”

Jázmin

„A lakókocsiban aludni jó móka. Esténként lezuhanyozunk a lakókocsiban, TV-t nézünk, olvasunk. Minden olyan, mint itthon, csak jobb. Grillezni is szoktunk.”

Csenge

A lakóautós nyaralás mennyire terheli meg a családi kasszát?

Egy lakóautós nyaralás töredéke egy szállodás vagy akár apartmanos nyaralásnak. Tény, hogy ha bérelni kell az autót, akkor ez már nem igaz. De abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van saját lakóautónk. Nem kell előre lefoglalni a szállást, csak bemegyünk egy kempingbe, ha éppen megtetszik, ahol járunk. Egyedül a saját szabadságunkkal kell kalkulálnunk, ha valamelyik gyerek beteg lesz váratlanul, nem kell elbuknunk egy befizetett nyaralás árát.

Mit csinálnak a gyerekek az utazás hosszú órái alatt?

Mesét néznek, tableteznek, karkötőt fonnak, társasjátékoznak, kártyáznak vagy alszanak. Mindig találnak valami elfoglaltságot maguknak. Míg kisebbek voltak, az utazások alatt többet aludtak. Szeretjük az esti indulásokat, mert akkor a fele út megtehető úgy, hogy a gyerekek alszanak.

Mit nyer a család ezekkel a lakóautós nyaralásokkal?

Mivel össze vagyunk zárva, így a gyerekek megkapják a legfontosabb dolgot, amire szükségük van, a szüleik szeretetét és figyelmét. Megtapasztalják a szabadság élményét, a szabad döntés lehetőségét. Nagyon kiegyensúlyozottak. Egy ilyen nyaralás közelebb hozza egymáshoz a családot és hosszú távon is feltölt minket a hétköznapokra.

Egy baba érkezésével mindig három új ember születik: a baba, az anya és az apa. A megváltozott szerepkörök mellett egy új életformát is elkezdünk teremteni: családként kezdünk funkcionálni. Fontos, hogy a családban ne csak a baba, hanem az anya és az apa is jól tudja érezni magát. Olyan valóságot teremtsünk a magunk számára, amelyben amellett, hogy kielégítjük a baba igényeit, mindannyian jól tudunk működni. Nem szabad túlgondolkodni a szülőséget, nem kell tökéletes szülőknek lennünk, nem tökéletes gyermekkort kell teremtenünk. Hanem meg kell tanítanunk a gyermekeinket is arra, hogy tudjanak és akarjanak boldognak lenni. A gyermekeink úgy működnek, mint egy szivacs, mindent magukba szívnak, amelyet a saját életünkkel példaként mutatunk nekik. Szülőként és szakemberként is hiszem: a boldog gyerekkor kulcsa a kiegyensúlyozott, boldog szülő.