Apró gyermekkoromtól közösségekben szocializálódtam. Napjaim legnagyobb részében sokan voltak körülöttem, akik lényükkel, energiájukkal, kisugárzásukkal formáltak, vagy megpróbáltak átalakítani legtöbbször a saját képmásukra.
Ezekben a nem általam választott közösségekben velem együtt levők nem töltötték be energetikai és fiziológiai hiányaimat, amelyeket a családomban sem kaptam meg, nem pótolták az elmaradt öleléseket, az el nem mesélt meséket, a meg nem történt odabújásokat, ezért gyermekként, és fejlődésem folyamatában önmagam teremtettem olyan világot, amelyben nagyjából jól el tudtam helyezkedni.
Belém égett az a kép, ahogy ülök a WC-n, – mely egy függönnyel volt elválasztva a fürdőtől, – és azt zsolozsmázom, hogy milyen jó lenne varázsolni. S bár volt saját szobám, mégis a fürdő eme függönnyel leválasztott része volt vágyaim megfogalmazásának helye, sokáig.
Arra már nem emlékszem, miket szerettem volna varázslattal megteremteni, mivel az igények lényegesen mások voltak, mint manapság. Egy bizonyos, hogy tudtam teremteni, főleg, – amikor abszolút azt éreztem, még annál is kevesebb figyelmet kapok, mint egyébként, – betegséget, rosszullétet, amellyel manipulálhattam a környezetemet.
Igaz, nem történt meg sokszor, hogy beírást, vagy rossz jegyet kaptam, de ilyenkor először a magam által, és a lelkifurdalás által generált rosszullétemet említettem szüleimnek, és csak azután az ellenőrzőben megtalálható bejegyzést. Sőt, volt, amikor “saját belsőm kívánságára” meg is betegedtem. Nem alkalmaztam ezt sokszor, rájöttem, nem kapok több szeretetet ezáltal sem, – hiába van otthon velem anyu, nem babusgat, – és csak magamnak ártok.
Ma már sok évtizedes tapasztalatom, és rengeteg önmunka eredményeképpen abban is biztos vagyok, igaz, – ilyen emlékeim nem maradtak, – hogy a pozitív kívánságaim is valóra váltak, hiszen gyermeki fantáziámmal megtűzdeltem, kiterjedt olvasási élményeim alapján pontosan elképzeltem, hogy aztán a WC-n ülve a levegőbe suttogjam, s ezáltal lehetőséget teremtsek a megvalósulására.
Bármit képesek vagyunk megteremteni. Minden, ami körülvesz, energia, s magunk is azok vagyunk. Energiák hatnak ránk mindenfelől, élőlények, a természet, a tárgyak irányából. Mindennek van rezgése, „csak” az a kérdés, hogyan kerülünk rezgésmegegyezésbe mindazzal, ami velünk együtt létezik és körbevesz minket.
Bizonyára jártál már úgy, hogy égre-földre kerestél valamit, tudtad, hogy nem sokkal azelőtt látható helyen volt, mégse találtad. Aztán amikor elengedted, megláttad ott, ahol emlékeztél rá. A fókuszodat áthelyezted a rezgésedet megváltoztattad, és megláttad, amit kerestél. Abban az esetben is ez történik, ha valaki eszedbe jut, és az illető pár percen belül felhív, vagy összetalálkozol vele az utcán, pedig évek óta nem láttad. A teremtés is így működik. A darázs azt csípi meg, aki fél, csapkod, és gondolatban elképzeli, milyen lenne az, ha megcsípné.
Megvalósult pozitív teremtéseinkre utólag emlékszünk, akkor fel sem tűnik, amikor az általunk megálmodott ruha ott van abban a boltban, ahova betértünk, akkor érkezik meg kedvenc sütink a cukiba, amikor odaérkezünk, vagy történik valami váratlan jó, csak attól, hogy reggel óta körbeér a szánk, rámosolygunk mindenre, mindenkire. Az már egy fokkal magasabb szint, amikor megnyerünk valamilyen nyereményjátékot, mert láttuk magunkat a nyertesek közt. Megkapjuk a fizetésemelést, mert elképzeltük a boldogságot, ahogy a főnökünk szavaira reagálunk, ahogy felsorol minket a listáról. Vagy a mi pályázatunkat fogadják el, miénk az álomállás, mindig győztesek lehetünk, ha tudjuk előre manifesztálni azt az örömöt, amit akkor élünk át, amikor felolvassák a nevünket, és felhívnak az emelvényre.
A boldogság belülről fakad, olyan ez, mint az a mesebeli fa, amely örömből fakadó boldogság-gyümölcsöt terem. Még a tárgyainknak is lelke van, meg tudnak sértődni, és elromlanak, ha egy újabbra vágyunk, megalapozatlanul. Ugyanez történik velünk, bennünk, az életünkkel, egészségünkkel, kapcsolatainkkal, pénzügyeinkkel, munkahelyi kollégáinkkal, a szomszéddal való viszonyunkkal, ha nem figyelünk arra, mit teremthetünk gondolatainkkal, s ha nem a szeretetenergia irányít minket, ha az elképzelhető rosszabb forgatókönyv jár folyton a fejünkben. Szólj rá a gyerekre, hogyha így viselkedik, el fog esni, és puff, már el is esett, aztán szidhatod, hogy nem tud vigyázni, pedig csak teremtettél egy szituációt, elképzelted, és megvalósult.
A szocializációnk a családi minták sok esetben arra építenek, hogy a rosszabb eshetőséget lássuk meg, ezáltal, mondhatjuk, hogy minket senki sem szeret, hogy pechesek vagyunk, vagy mindenki minket bánt. Lehet panaszkodni, és folyton másokra mutogatni, amikor mindent mi idézünk elő, bármilyen furcsa is ezt leírnom, és visszahallanom a saját régi énem hárításait, amelyben, sokszor láttam a körülményeimet a legnagyobb oknak, azért, mert nem sikerült valami, holott, nem adtam meg magamnak az esélyt arra, hogy változtassak, manifesztáljak, próbálkozzak a teremtéssel.
Az már egy másik élethelyzet volt, amikor lehetőség nyílt, hogy nyerjek színházjegyeket, amelyekkel az unokáimat és magamat szerettem volna megörvendeztetni a közös élmény kapcsán, egy hónapon át egy magam által költött verset mantráztam az utcán haladtamban, arra a ritmusra jártam, és aztán meg is nyertem a három darab jegyet. Az első sokk után nemsokára eldöntöttem, hogy a daganatos betegségemből meg fogok gyógyulni, azzal a plusz feladattal, hogy a gyógyulási folyamatomban is lehetőség szerint a legkevesebbet szenvedjek, folyamatosan énekeltem magamnak, arról egy saját magam által költött dalocskát, hogy én igenis meggyógyulok. Ezt danolásztam a zuhany alatt, a BKV-n, az utcán haladtamban, ezáltal a folyamat nem zajlott olyan vészesen, és meggyógyultam.
A teremtés egy csodálatos folyamat. Ahogy a Teremtőnknek, nekünk is lehetőségünk van, életünk minden pillanatában, sőt a pillanat bármilyen kicsi, tört részében is csodálatos dolgokat létrehozni. Az energia és a teremtés hatalmas erő, s ez az erő a mienk.
Mindegy, hogy hívjuk, a teremtés ugyanabból az energiából, és ugyanabból az isteni lehetőségből táplálkozik, amely születésünk által megadatott nekünk. Az Univerzum, a Teremtő, a Szellem energiája, mindenkiben megtalálható.
A dolgok mind készen állnak, hogy “behívjuk őket” az életünkbe. Úgy, ahogy a feltalálók, tervezőmérnökök, szakácsok, esztergályosok, cukrászok, kézművesek, festők, orvosok megteremthetik, megalkothatják, mindazt, ami a fantáziájukban megszületett, úgy teremthetünk az életünkben bármit, amit a tudatunk és a szívünk segítségével megformálunk.
