3, spirituális függőség

A spirituális függőség egyik változata az ide-oda ugrálás, amikor tudást szeretnénk, hogy minél több eszköz legyen a kezünkben, amivel segíthetünk másoknak vagy önmagunknak, akár megélhetés céljából. Ez kifelé irányul és könnyen elveszhetünk a folyamatban.

Sok embert láttam, aki tanfolyamról tanfolyamra jár, éppen elvégezte az angyaltanfolyamot, megy utána reikire, arolóra, szellemgyógyászatra, pránanadira vagy számmisztikára, asztrológiára. Netán csatlakozik egy közösségbe, amit egy idő után lecserél egy másik klubra, mert úgy érzi nem oda való, nem értik meg, esetleg nem ért egyet azokkal az emberekkel vagy rájön, hogy nem szimpatikus neki mindaz, amit ott tapasztal. Maga a tanulás önfejlesztő lenne, viszont az alkalmazás, gyakorlás helyett az ego falni akarja a tudást. Nem tudnak a megkapott információk, energiák beépülni a befelé figyelés, csend gyakorlása nélkül. Hiszen, ha belső munkát folytatunk, elég akár egyetlen ilyen tanfolyam, hogy rálássunk, minden bennünk van. Önmunkával letisztul az intuíció, nagyobb rálátásunk lesz, melyik tanfolyam mit takar és valójában nem sokban különböznek egymástól. Aki érzékeli az energiákat, az tudja, maga az Univerzális energia van mindenhol, amit használhatunk különböző módokon, egyik kapcsolódik a másikhoz, hisz Egy-ből jön, tehát nem kell engedelmeskedni az ego hívásának. Jártam olyan embereknél, akiknek a fala legalább 10 oklevéllel van tele, alapvető dolgokat mégsem tudtak meglátni vagy megmondani, viszont a spirituális ego csak tolta magát a tanulmányairól és a „mit kellene tennem vagy mit nem” tanácsokkal. Ez a fajta spiri függőség ugyanaz, mint az olvasott és hallott tudást magunkénak tekintve, hitünket és meggyőződésünket ráerőltetni másokra, erősebb véleményeket formálva, kioktatva, akár felháborodásból. Ebbe bizony bele lehet ragadni. Az ego egy hamis énképet ad, hogy mennyire okosak és mindent tudóak vagyunk, melytől több önbizalmat érzünk, amitől határozottabbak leszünk, netán még követőket is szerzünk. Igazán hízelgő, nehéz erről a lóról lemászni, de sok esetben megtörténik egy-egy nagyobb pofon vagy sok kisebb csalódás során. Fegyelem és figyelem, valós szándék nélkül nem történik belső változás, csupán elterelés, identitások cserélgetése.

Érdemes végiggondolni miben fejlődtünk, változtunk és a körülményeink, szituációink változtak-e pozitív irányba. Lehet változtunk és változtattunk életmódot, viselkedést mégis mintha egy helyben toporognánk? Kiégtünk? Ezek jelek, hogy nem a számunkra megfelelő úton haladunk vagy nem megfelelően épültek be az információk, a tudás, amit azt hittük birtoklunk, majd elveszítettük. Érdekes folyamatok ezek, az éberség elengedhetetlen.

Miért akarok másoknak segíteni, gyógyítani? Általában mindig családtagok, szeretett személyek miatt indulnak el emberek ezen az úton. Amint megkapták a tanultakat, azt ráerőltetni kívánják a célszemélyre. Miért? Fáj a szenvedése, fáj a hülyesége, nehezen viselik el? Mi is a valódi cél a segíteni akarok szándékkal? Egyszerű; megváltoztatni a többi embert és több figyelmet, elismerést szeretnénk bezsebelni. A folyamataink megismerése helyett, önismeretünk, magunk megváltoztatása helyett másokkal foglalkozunk, őket próbáljuk irányítani, megváltoztatni. Emiatt előbb-utóbb összetörik a tükör.

Vannak, akik úgy érzik nincs szükségük tanfolyamra, hitközösségre, mesterre vagy tanítóra. Én is ide tartozom/tartoztam. Önmaguk mesterének hiszik magukat, ami valahol meg is állja a helyét, mert aki így gondolja az intuitívebb az átlagnál, de vannak, akik tagadásból, elszeparálódásból választják ezt. Utóbbiak biztosak benne, hogy mindent tudnak és felette állnak az embereknek. Ez az érzés sok emberben jelen van függetlenül a spiritualitástól, tanfolyamtól, bármitől. Visszatérve az első gondolatfonálhoz, néha az ilyen intuitív ember is elmegy tanátadásra, mikor az iránytűje határozottan vezeti valahová, viszont mindent magában akar megoldani, segítséget nehezen kér, vagy egyáltalán nem kér, csak önmagában bízva igyekszik fejlődni. Alaposan szemügyre véve itt is egy felsőbbrendűség, spiri ego húzódik a háttérben. Egyedül nem vagyunk képesek a mélyebb blokkjainkat, legmélyebb mintáinkat feloldani. Sok-sok évig én is egyedül oldottam magam, rengeteg gyakorlattal, meditációval, az a kevés komolyabb tanfolyam pont az önmunkában adott segítséget. Nagyon ritkán kértem segítséget. Sok dolog letisztult bennem, a legmélyebb blokkokkal senkivel, sehogy nem tudtunk hathatósan, tartósan oldani. Belefáradtam az egészbe, elengedtem, együtt éltem a tudattal, ha valóban itt az ideje és kell, megtalálom a megfelelő segítséget, ha meg nem, tudnom kell ezekkel együtt élni. 2 vagy 3 évig gyakoroltam elfogadni és együtt élni azokkal a belső feszítésekkel, melyek gyerekkori traumákból, elnyomásból épült be, mire megtaláltam a számomra megfelelőt. Hihetetlen, de már az első oldás is annyira erős és érezhető volt, hogy több év belső munka után se tapasztaltam hasonlót. Pár alkalom után nyitott lettem a hitközösségre, melynél rendszeresen tartanak tisztító napokat, így szívesen veszek benne részt. Előtte viszont semmilyen közösség, klub soha szóba nem jöhetett, legfőképpen amiatt, hogy az emberek itt is magukat előtérbe helyezve szeretik a spiri egot megmutatni, a kivagyiság határozottan jelen van. Szerencsére, amit találtam, ott esély sincs erre, megadva a sok gyakorlat és szertartás mellett senkinek eszébe se jut.

A gondolat csapdája, amin mindenki keresztül megy valamilyen formában, az pedig a „megvilágosodott vagyok, felemelkedett vagyok”. Rengeteg forrás áll rendelkezésre, mely a tudatszinteket taglalja – méregeti, például a felemelkedés tünetei, képességek kifejlődése adott szinteken, tudattérképek számokkal kifejezve. Kíváncsiság és önigazolás miatt keresik és szeretik ezt sokan, amiből arra a következtetésre jutnak, hogy ők már az ötödik vagy hatodik dimenzióban vannak, felemelkedtek, megvilágosodtak. Naivan elfogadják, és nem mérlegelik, nem gondolják át józanul, mi hogyan is működik, valamint ha valóban azok lennének, akkor szükségük lenne-e ilyeneket olvasni és önmagukat címkézve berakni egy skatulyába. Felemelkedetten reagálnának-e úgy helyzetekre, ahogy? Lennének-e anyagi problémái? Folytatna-e olyan kommunikációt, ami energia leszívással vagy veszítéssel jár? Van-e belső párbeszéd és ez mennyire visz el? Hosszú lehetne ez a felébresztést serkentő lista a spiri ego kizökkentésére. Az ilyenfajta írások útbaigazítások, ismeret terjesztőek, nem arra valók, hogy besoroljuk magunkat valamilyen szintre. Elmennek megvilágosodás táborba és onnan hazatérve azt hiszik megvilágosodtak. Ez azért nagyon durva. Aki ilyen gondolatokkal táplálja magát, az garantáltan nincs egyik állapotban sem, aminek hiszi önmagát, inkább az önmagától eltávolodást segíti. Hasonló lehet egy aurafotózás is, melyet hozzá nem értő szakember készít, csupán ért valamennyire hozzá. Azzal, hogy minden csakra töltöttségre pl. 80%-ot kap és spirituális színek találhatók az aurában; nem jelent harmóniát vagy megvilágosodást. Az aura a belső folyamatokkal együtt változik. Aki pedig nem foglalkozik a csakrák színeivel, formájával és a fotón kimutatott csakra méretekkel, az nem hozzáértő szakember. Mindenkinek jólesik a hízelgés, de nem szabad hagyni, hogy átgondolás, mélyére nézés, kérdések nélkül tápláljuk a hamis részt, ami tündökölni szeretne. Láthatjuk tehát, hogy az ego nagyon csalafinta játékokat űz velünk, ha nem figyelünk oda és nem nézünk őszintén magunkba.