X álmosan ment be reggeli kávéjáért a benzinkútra. A kutas lány egy derűs „szép jó reggelt”-tel, és egy széles mosollyal fogadta. Önkéntelenül megjelent X arcán az a bizonyos két kis gödröcske. Már fele annyira se volt rosszkedvű. Napjának következő állomása a munkahelye portája volt. X a szokásostól eltérően viccelődve lépett oda a pulthoz, és vette fel az aznapi postát. A portásnak még egy végeláthatatlannak tűnő órája volt hátra a műszakból, hirtelen azonban, dalolászva fogott hozzá az aznapi jelentéséhez, és egy energikus ‘jó reggelt’-tel köszöntötte N munkatársat. N erre meggondolta magát, és lépcsőn ment fel lift helyett, ahol találkozott a nyugdíjas takarítónővel, akinek megdicsérte a frizuráját. A takarítónő rég nem kapott ilyen szép bókot, így sugárzó arccal indult a metróaluljáróhoz, és kedvesen mutatta fel az ellenőrnek bérletét. Az ellenőr savanyú képe felderült, és G-re már egy kisimult arc tekintett, mikor a jegyét kérte. G a szokásostól eltérően, a metrón segített egy babakocsis anyukának a kocsit beemelni. Az anyuka gyűrött vonásai hálával teltek meg, és ugyanígy tekintett később a vidéki mogorva doktorra is. Az orvos megfásult ráncai ellazultak, és R már ezzel az „új” doktor úrral találkozott. R kedélye ennek hatására csillapodni látszott, s belátta, hogy a kígyózó pácienssor miatt feleslegesen hergeli magát az ember. Ráadásul a váróba bekukkantó harmadunokatestvér még egy ‘szép napot komám’-ot is kapott tőle, kedélyes vállveregetés kíséretében, aki végül jobbnak látta később visszatérni. “Addig is megiszok egy kávét” – gondolta. Épp jókor érkezett a közeli csehóba, hogy segítsen a pultos lánynak, aki egy szerencsétlenül járt pohár maradványait próbálta eltüntetni. A váratlan jószándék megnyugtatta a lány pattanásig feszült idegeit, és a következő szendvicset, D ebédjét, már fülig érő szájjal szolgálta fel. D-nek nem volt túl sok ideje, mert rohannia kellett egy megbeszélésre, viszont jól esett neki nem csak az étel, de a különös kedvesség is. A csoportvezető fapofája oldódni látszott, amint D tréfálkozva köszöntötte. Így a megbeszélés jól sült el, és a csoportvezető nyugodt, barátságos arckifejezéssel érkezett a szülői értekezletre. Ami ugyan elég sokáig elhúzódott, de hála a csoportvezető leleményességének, és humorérzékének, mellyel egy kényes szituációban rukkolt elő, megmentette a helyzetet. Később ezzel a vidám hangulattal fogadta a tanítónő a fáradtan hazaérkező férjét, aki még szívesen kezdett játékba a kisfiával, majd olvasott neki esti mesét, hogy az elégedett mosoly békésen megpihenhessen a fiú arcán.

Ez egy szép nap volt – gondolta, és incselkedve egy leheletnyivel még szélesebbre húzta Peti száját álmában – mert így hívták a kis rosszcsontot.