Bevallom, kellemesen csalódtam.

Ma, az internet világában sok mindent fenntartásokkal kezelünk. Itt egy kis filter, ott egy kis retus, és kész is a tökéletes fotó egy tájról, egy arcról, egy tárgyról, lényegében bármiről.

De vajon mi a valóság?

Mykonos kapcsán eléggé szkeptikus voltam. Az Instagramot pörgetve csodálatos képekbe futottam bele; a tökéletességbe, ami számomra gyanús volt. Nem igazán akartam elhinni, hogy valóban nézhet így ki sziget. Amikor volt lehetőségem idén nyáron eljutni Mykonosra, arcon csapott a valóság. Ugyanis ez a sziget mindenféle korrigálás nélkül úgy néz ki, ahogy a fotók is mutatják. Mykonos filter nélkül is lélegzetelállító.

A görög szigetek közül az egyik legfelkapottabb lett az elmúlt években. Pezsgő éjszakai életéről is elhíresült, amely vonzza a kikapcsolódni, bulizni vágyó fiatalokat. Lány- és legénybúcsúk helyszíneként szolgál, ahol a szórakozás szerelmesei garantáltan a paradicsomban érezhetik magukat. Nappal viszont a finom homokos tengerpartoké és a festői szépségű öblöké a főszerep.

Rögtön az elején essünk túl az egyetlen negatívumon, ami mellett nem mehetek el. Értem én, hogy globalizáció van és a nagyvilágban ma már nem tudunk olyan helyre utazni, ahol a designer termékek ne lennének megtalálhatóak, viszont egy pillanatra megtörte az idilli képet a Gucci és a Louis Vuitton kaliberű boltok sokasága. Véleményem szerint az ember egy ilyen szigeten az autentikus hangulatra, élményekre vágyik, nem pedig az említett típusú termékekre. Az elmúlt években, amikor igen komoly figyelem terelődött Mykonosra, nőtt a turisták száma, így sok cég kapva kapott az alkalmon és megvetette lábát a görög szigeten.

Ezt leszámítva Mykonos az a hely, amely tökéletesen lefesti a görög hangulatot, amikor Görögország szóba jön. Fehérre meszelt épületek, jellegzetes kék háztetők és ajtók, kristálytiszta kék víz, közel 300 napsütéses nap az évben, szóval nem csoda, hogy annyira népszerű úti cél az Égei-tengeren.

Ha már Görögország, Mykonos szigete is legendákkal átitatott, ugyanis több történet is kapcsolódik hozzá az ókori görög mitológia szerint. Egy mítosz úgy tartja, hogy Hercules által legyőzött óriások lakták a szigetet, akik teste megkövesedett és a sziklák belőlük alakultak ki. Egy másik legenda szerint pedig Apollón fiát hívták Mykonosnak, aki dicsőséges hős volt, így a tiszteletére róla nevezték el a szigetet. Hogy valójában mi az igazság, azt nem tudhatjuk, de legyen bárhogy, Mykonos napjainkban az egyik top úti cél.

A látnivalók közül a szigeten az egyik legmeghatározóbb a Kis Velence negyed. A nevéből is lehet sejteni, hogy ez a rész Velencéhez nagyon hasonló; szűk utcák, a házak stílusa teljes mértékben megegyezik az olaszországival, és a hangulat is hozza a velencei érzést. A színes házak mellett hullámzik a víz, a kávézók és éttermek a parton találhatók. Az épülteteket a XVI. és a XVII. században gazdag tengeri kereskedők építették. Ez a negyed Chora nyugati szélén, az Alevkantra-tengerpart mellett található. Romantikus hangulata miatt párok kedvenc helye, festői szépségéért pedig művészek százai látogatják, hogy alkothassanak a varázslatos naplementében.

A Kis Velence északi részén, a Kastro környékén a Panaga Paraportiani lenyűgöző temploma fedezhető fel. Ezt a műemléket a XV. és a XVII. század között építették.

A látványosságok közül hiba lenne kihagyni a szélmalmokat, azaz a Kato Mili-t. Ha valaki hajóval érkezik a szigetre, ahogy mi is tettük, az első, amivel szemben találja magát, az a hat fehér szélmalom alkotta sor. A kikötő közelében épültek azzal a céllal, hogy a hajók által szállított gabonát őröljék, megkönnyítve így a szállítást. A malmok, amelyekből összesen 16-ot találunk Mykonoson, a sziget jelképévé váltak. A XVI. században épültek velencei munkások keze által, a XX. század közepétől pedig már csak látványosságként szolgálnak a turisták számára.

A szigetre vezető úton szembesültem a ténnyel, hogy Mykonosnak volt egy saját pelikánja, amelyre a lakosok kabalaként tekintenek. Ez azért is furcsa, mert a pelikánok nem őshonosak ebben a térségben. Petroszt, a fehér pelikánt érte az a megtiszteltetés, hogy a sziget kabalájává váljon, miután 1958-ban egy halász megmentette a sérült madarat. Amikor Petrosz felépült, nem hagyta el a szigetet, hanem ott maradt és élvezte a helyiek szüntelen figyelmét. Görögül a „petro” szó kőre vagy sziklára utal.

A madár 1985. december 2-án meghalt, miután elütötte egy autó, bár halálának körülményei a ma napig nem tisztázottak. Elvesztését a helyiek sokáig gyászolták, mígnem Jackie Kennedy, aki a sziget rendszeres látogatója volt, egy Irene nevű pelikánt adományozott a lakosoknak. A mai napig össze lehet futni a szigeten Irene-nel és két másik társával; mindhárman készségesen pózolnak egy-egy jó fotó erejéig.

Jó volt látni egy olyan görög szigetet, ami tényleg a filtermentességről és a valóságról szól. Hozzáteszem, aki pihenni vágyna, annak ne Mykonos legyen az úti célja. A helyiek már alkalmazkodtak a hangos éjszakai élethez, ami meghatározza a sziget dinamikáját, de inkább a fiatalok és bulizni vágyók utaznak ide. Összességében viszont Mykonost egyszer igenis látni kell!