Weöres Sándor-A teljesség felé

Weöres Sándor nevének hallatán a legtöbb embernek a gyerekversei jutnak először eszébe, mint a Haragosi („Fut, robog a kicsi kocsi…”), a Tavaszköszöntő („Sándor napján…”) vagy a Tündér (Bóbita, bóbita táncol…”). Ha jobban megfigyeljük ezeket a verseket – melyeket sokunk megzenésítve énekelt gyerekkorában – észrevehetjük, hogy bár fülbemászó rímekkel teli, játékos líráról van szó, mégis mind magában rejti a mélyebb mondanivalót. Innen nézve talán nem is annyira különös, hogy Weöres Sándor számos más értékes alkotása mellett többek között megajándékozott minket egy önismereti kötettel is, mely A teljesség felé címet kapta.

Sokan talán nem tudják, hogy a szinte mindenki által ismert, már-már unalomig idézett „benned a létra” gondolat is tőle származik. A teljes idézet így hangzik:

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.”

Előszavában a költő így tiszteleg mestere előtt:

„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt-következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát.”

S hogy mire is számítson, aki kezébe veszi ezt a nem mindennapi olvasmányt? (Melyről jómagam csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.) Egyfajta buddhizmusra, zenre, egyszerűségre, magasztosságba foglalt hétköznapiságra, triviálisba bújtatott fennköltségre.

Nem mindenkinek való ez a könyv, melyet a költő, író a második világháború utolsó két évében vetett papírra. Meg kell dolgozni a leírtak megértéséért, át kell magadon futtatni. Ha azonban készen állsz erre, akkor Weöres gondolatai akaratlanul is tovább fognak benned munkálkodni, kigyomlálják a gazt, és érlelnek. Nincs más dolgod, csak engedned kell!

Célszerű passzusonként olvasni, nehogy megfeküdje az ember gyomrát. Legjobb felkelés után, utazás közben vagy a természet lágy ölén töltekezve. De akár használhatjuk egyfajta tanácsadóként is: ahol a könyv kinyílik, az a rész fog minket előre lendíteni döntéseinkben, megrekedt élethelyzeteinkben. Persze csak ha hajlandóságot mutatunk – tudatosan vagy öntudatlanul – az írott szó megfejtésére.

A teljesség felé örökérvényű gondolatok tárháza, melyben a költő kortárs szemlélettel ír a múltról és a jövőről a jelennek. Egy sokat tapasztalt ember gondolatai ezek, aki számos előtte és mögötte járó alkotóhoz hasonlóan meghallott valamit a mindannyiunk számára elérhető forrás szavából.

Érdemes leporolni ezt a könyvet. Bár még erre sincs szükség, hisz tavaly ismét megjelent egy új kiadása a Helikon Kiadó gondozásában. A kötetnek öt fejezete van („A forrás”, „A kard”, „A fészek”, „A szárny”, „A kristály”), melyek mind címükben, mind tartalmukban egyfajta fejlődést mutatnak.

Azt gondolom, nem csak a szépirodalmi alkotások kedvelői forgathatják örömmel e lélekemelő, elementáris alkotást, hanem mindazok is, akik önmaguk megismerésének útját járják. S bár szép dolog a filozófia és a vallás, de vajmi keveset ér, ha nincs gyakorlati haszna. Alkalmazzuk hát mindazt, amit igaznak érzünk, tegyük élővé a tudást, hogy saját, s végső soron az emberiség épülésére váljék! Nem is tudnék elképzelni ennél szebb tisztelgést Weöres Sándor emléke előtt.

Búcsúzóul álljék itt egy aktuális gondolat az írótól a rossz létjogáról:

„Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha menny felé
növekszik.”

Útravaló gyanánt pedig ezt hagyta ránk a mester:

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz
azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a
sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük
nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van
olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni
bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.