Mitől kaland egy utazás? Nem attól, hogy hány híres helyszínt látunk, hanem attól, mennyi valódi pillanat ér utol útközben. Bikfalvi Móni Ír Kalandjai épp erre építenek: kevesebb kötelező kör, több spontán megálló és egy jó adag ír valóság.
Mitől válik egy Írországba szervezett utazás igazán kalanddá?
Amikor harmadszor tértem vissza Írországba – abba az országba, amely már az első pillanatban elrabolta a szívemet –, tudtam, hogy ezt az élményt nem tarthatom meg csak magamnak. Kíváncsian kezdtem körülnézni, mit kínálnak az utazási irodák, milyen arcát mutatják meg a szigetnek. A kínálat mindenhol ugyanaz volt: a kötelező látnivalók, a jól ismert állomások, a „pipáld ki” típusú programok. De a valódi Írország ennél sokkal mélyebb, vadabb és izgalmasabb. Nőiesen bevallom, a híres Blarney-kastélyhoz például több mint két évig el sem mentem – végül egy lelkes csoport vett rá, hogy megnézzük. Szép, persze, de számomra messze nem ez az ország legnagyobb kincse. Ahogy Dublin látképe sem a Gravity Bar tetejéről mesél igazán a városról: onnan inkább egy középkori mag köré nőtt modern forgatag tárul elénk, nem az a lélek, ami az utcákban, a tengerparti falvakban vagy a ködös hegyoldalakban él. Éppen ezek a „turistacsapdák” inspiráltak arra, hogy másfajta utakat álmodjak meg, olyanokat, amelyek valódi találkozást kínálnak Írországgal. Az évek során keresztül-kasul bejártam a szigetet, és tavaly döbbentem rá: összesen már közel 365 napot töltöttem ott, mintha egy egész évet éltem volna ír földön. Az Ír Kaland utazásain kis létszámú csoportokat kísérek, mikrobusszal barangoljuk be az országot. Így bármikor megállhatunk egy váratlanul elénk táruló kilátónál, betérhetünk egy eldugott faluba, vagy követhetünk egy helyiek által ajánlott ösvényt. Ettől válik minden út személyessé, szabadabbá és igazán élménydússá, olyanná, amilyenre valójában minden utazó vágyik.
Írország tele van legendákkal, mitikus történetekkel és misztikus helyszínekkel — van olyan személyes történeted vagy helyszín, amely nélkül nincs Ír Kaland utazás?
Írország valóban tele van legendákkal, és számomra az Ír Kaland elképzelhetetlen Finn története nélkül. Úgy mesélik, élt egyszer egy Finn nevű legény, akit gyermekkorában egy druida magához vett. Ő nevelte és tanította a fiút. Az írek ősidők óta mély tisztelettel fordulnak a természet, különösen a fák felé. A hét bölcs fa egyike a tölgy, amelyhez számtalan monda kapcsolódik.
A druida a Boyne folyó partján élt Finnel, egy hatalmas tölgy árnyékában. A fa makkjai gyakran belehullottak a vízbe, ahol egy lazac élt, amely ezekkel táplálkozott. A történet szerint ettől vált ő „A Tudás Lazacává”, mert a tölgy minden bölcsessége belé költözött. Mitikus lény volt, aki a világ összes tudását hordozta magában. A jóslat úgy szólt, hogy aki kifogja és megeszi ezt a halat, abba is beleszáll minden tudás.
A druida évekig horgászott, remélve, hogy egyszer sikerrel jár. Egy napon Finn is vele tartott, és végre horogra akadt a lazac. A mester azt mondta: „Süsd meg, de jól vigyázz, ne egyél belőle!” Finnre bízta a halat, ő pedig engedelmesen elkészítette. Amikor lehúzta a nyársról, megégette az ujját, és ösztönösen a szájába vette a kezét, hogy enyhítse a fájdalmát. Abban a pillanatban a lazac minden tudása belészállt.
A fiú, gyermeki mivolta okán még nem értette, mi történt vele, de amikor a druida visszatért, azonnal látta rajta a változást: tekintete érettebb, mélyebb és bölcsebb lett. Az évek múltával Finn híres emberré cseperedett, akihez a falu népe mindenféle ügyben tanácsért fordult. Azt mesélték, hogy mielőtt válaszolt volna, hüvelykujját a szájába vette – és ekkor megvilágosodott előtte a helyes válasz.
És talán érdemes erre gondolni akkor is, amikor azt mondjuk: „Nem tudom kiszívni a kisujjamból.” Mi van, ha mégis ott rejtőzik bennünk a válasz?
Hogyan építed fel az utakat úgy, hogy a lenyűgöző ír táj ne puszta díszlet legyen, hanem élő élménnyé váljon az utazók számára?
Mindig figyelek arra, hogy az utazók ne legyenek túlterhelve élményekkel. Ezért alakítottam ki többféle utazási formát: vannak körutazások, amelyek az egész sziget hangulatát megmutatják, és olyan túrák, amelyek egy-egy tájegységre fókuszálnak, ahol több napot töltünk el, hogy igazán bele tudjunk lassulni a helyi ritmusba. Az útvonalakat szándékosan úgy állítom össze, hogy elkerüljük az autópályákat, és az ír vidéken keresztül utazzunk. Útközben mindig mesélek: legendákat, történeteket, személyes tapasztalatokat, mindazt, ami közelebb hozza az országot. Fontos számomra, hogy az íreket ne a felszínen ismerjük meg – nem attól lesz hiteles az élmény, hogy este beülünk egy kocsmába, hanem attól, hogy bepillantunk a mindennapjaikba. Elmegyünk kutyás birkaterelés bemutatóra, találkozunk az ír szövőmesterség hagyományaival, végigkövetjük a whisky készítésének teljes folyamatát egy lepárlóban, farmokat látogatunk, és olyan programokon veszünk részt, amelyek az igazi, élő Írországot mutatják meg. Az Ír Kaland végén az utazók nem csak fotókat visznek haza, hanem egy darabot abból az Írországból, amit a térképek nem tudnak megmutatni.
