A mediáció – avagy a hazai jogszabályok szövegében: közvetítői eljárás – egy alternatív vitarendezési lehetőség, mely a felek között felmerülő konfliktusok hatékony, mindkét fél érdekeire figyelemmel történő feloldását, lezárását célozza.
Bár nemzetközi viszonylatokban a mediáció több évtizedes múltra tekint vissza, s a közvetítői tevékenységről szóló hazai jogszabály is 2002 óta létezik, mégis kijelenthető, hogy a magyarországi jogalkalmazásban ezen jogintézmény még gyerekcipőben jár, s a köztudatban sem honosodott meg igazán.
Praktizáló – első sorban családjogi ügyekre szakosodott – ügyvédként és képesített mediátorként szemlélve a hazai vitarendezés metódusát, megállapítható, hogy a vitás felek általában vagy önerőből jutnak el a számukra megfelelő megoldáshoz, vagy a köztük feszülő konfliktus olyannyira elmérgesedik, s a kommunikáció annyira parttalanná válik, hogy csak hatóság/bíróság bevonásával tartják azt lezárhatónak. Köztes megoldást – mediációt, terápiát – idő, vagy ismeretek hiányában a felek jóval kisebb arányban vesznek igénybe, annak ellenére, hogy az egyik érv a mediáció mellett éppen az időmegtakarítás lehet.
Igen fontos kiemelni, hogy a mediáció túlnyomó többségben csak akkor vezet eredményre, ha mindkét félnek őszinte, befolyásmentes szándéka, hogy a vitát – egy harmadik pártatlan fél segítségét igénybe véve – közösen rendezze.
Ha ez eljárás egyik résztvevője kényszer hatására, vagy valamiféle játszma részeként vesz részt a mediációban, a megoldás sem lehet őszinte, célravezető. Ilyen esetben, ha létrejön is megállapodás a felek között, azt a későbbiekben nagy valószínűséggel nem fogják betartani, s ilyen formán visszakerülnek a kiindulási ponthoz, vagy egy – a sikertelenség érzetével tetézett – még rosszabb helyzetbe.
Abban az esetben, ha mindkét fél bízik az eljárás sikerében, hajlandó arra, hogy ne csak saját érdekeit vegye figyelembe, illetve korábbi – bemerevedett – nézőpontját felülvizsgálja, a mediáció igen eredményes lehet.
Hogyan néz ki egy közvetítői eljárás a gyakorlatban?
A mediáció lefolytatható önkéntes, illetőleg hatósághoz/bírósághoz kapcsolódó eljárásként is.
Tekintsük át elsőként az önkéntes alapon történő eljárást.
A szándék megszületését követő első lépés a mediátor személyének kiválasztása. Elmérgesedett viták esetén már ez a pont is nehézségekbe ütközhet, felmerülhet ugyanis gyanakvás arra nézve, hogy az egyik fél által javasolt szakember valamiképpen kötődik az őt javasló személyhez, azonban, ha a folyamat már itt megakad, akkor nagy valószínűséggel a későbbiekben sem vezetne eredményre. A békés megoldás érdekében a feleknek muszáj bizalmat szavazniuk egymás iránt, nem is beszélve arról, hogy a mediátoroknak mind a jogszabályok, mind az etikai elvárások alapján kötelező pártatlannak lenniük.
Amennyiben feleknek nem áll rendelkezésére egy más által ajánlott, s mindkettejük által elfogadott mediátor, tájékozódhatnak az Igazságügy minisztérium honlapján közzétett közvetítői névjegyzékből (https://inyr.im.gov.hu/), mely a keresést szakterület alapján is lehetővé teszi. Szintén lehet szűkíteni a keresést nemzetközi ügyekben eljáró, illetőleg alávetési nyilatkozatot tett (azaz hatósági/bírósági ügyekben felkérhető) mediátorokra, sőt nyelvismeret szerint is.
Ha sikerült mediátort választani, s felvenni vele a kapcsolatot, a mediátor a vitás feleket egy előzetes ülésen külön-külön meghallgatja, hogy fel tudja térképezni a problémát, a felek hozzáállását, igényeit.
Fontos, hogy nem csak két vitás félről beszélhetünk, hiszen az eljárás lehetővé teszi több személy vitarendezését is.
Az előzetes ülést követően felek már együtt jelennek meg a mediátor előtt, ahol közösen megkezdhetik a vitás helyzet átbeszélését.
Hogyan érkezzünk az első alkalommal?
Ahogy korábban már kiemeltem, az eljárás viszonylag szűk körben ismert, így egy kolléga praxisában előfordult az is, hogy az első ülésre felek jógamatraccal érkeztek, abban a hiszemben, hogy „mediTáció”-ra fog sor kerülni.
Praktikus tanácsként elmondható tehát, hogy jógamatracra nem lesz szükségünk. Szükségünk lesz viszont arra, hogy nyitottan és kompromisszumkészen érkezzünk, felkészülve arra, hogy egy későbbi cél érdekében el tudjunk vonatkoztatni korábbi sérelmeinktől és álláspontunktól. Különösen igaz ez, ha nem csak saját érdekeinket, de másokat is tekintetbe kell venni az eljárás során, családjogi ügyekben pl. a szülőknek első sorban a gyermekek érdekeire kell tekintettel lenniük.
Természetesen ez a hozzáállás korántsem egyszerű, hiszen mediációra alapvetően azon feleknek van szüksége, akik között a kapcsolat már megromlott, kommunikációjuk elmérgesedett, rosszabb esetben megszűnt, mégis – saját érdekünkben – érdemes lehet élni e lehetőséggel, mielőtt egy olyan eljárást indítunk meg, ami tovább rontja az addig sem kedvező helyzetet.
Sokak előtt kérdéses lehet, hogy mi a mediátor szerepe az eljárás során, hiszen az teljesen önkéntes, mindenfajta kényszertől mentes, így a vitás felek akár saját maguk is leülhetnének egyeztetni. A mediátor az eljárás során abban segít, hogy igyekszik oldani a felek közti feszültséget, rávilágítani arra, ha egyik vagy másik fél egyáltalán nem tud elvonatkoztatni a saját álláspontjától, s kérdéseivel igyekszik előre vinni az ügyet. A mediátor tehát moderálja a felek vitáját, s megkísérli nyugvópontra juttatni azt, függetlenségéből adódóan azonban nem tehet javaslatokat, nem befolyásolhatja feleket semmilyen irányba.
Nagy előnye a mediációnak, – a hatósági eljárásokkal szemben – hogy felek saját maguk határozzák meg az eljárás kereteit, témáját, időtartamát, s résztvevőként is bevonhatnak több érintett személyt is.
Amennyiben a szükséges hozzáállás minden vitás fél részéről adott, a mediáció során – a mediátor segítő kérdései alapján – felszínre kerülhetnek az egyes sérelmek, megoldandó kérdések, s rendezhetővé válnak az esetleges félreértések, s az eljárás egy írásbeli megállapodás megkötésével zárulhat, mely hosszútávra rendezheti a felek közötti viszonyokat, s akár teljes egészében ki is válthat további költséges és hosszadalmas vitarendezési eljárásokat.
Kiemelendő, hogy a megállapodáshoz jogilag is kikényszeríthető kötőerő kapcsolható, amennyiben a bíróság azt jóváhagyta. Ezen eljárással cikkünk következő részében – a hatósági/bírósági mediáció áttekintése keretében – foglalkozunk.
