Az apák szerepe gyermekeik életében

Számos cikket írtam már az anyák meghatározó szerepéről a gyermekeik fejlődésében. A júniusban esedékes Apák napja kapcsán ideje most már az apákról is szót ejtenünk, hiszen mindkét szülőnek megvan a maga szerepe a gyermek személyiségfejlődésében, és ezek a szerepek egymástól nem átvehetőek.

Nem véletlen, hogy amikor nehezen érkezik egy párnál a gyermekáldás, a lelki hátteret kutatva gyakran az bontakozik ki kulcsinformációként, hogy a leendő anyuka szülei gyermekkorában elváltak, és nagyon kevés kapcsolata maradt az édesapjával, vagy egyáltalán nem volt jelen az apja az életében.

Nézzük meg, hogyan változnak egy apa szerepei és feladatai a gyermeke növekedése során, és hogyan tudja pozitívan támogatni abban, hogy sikeresen megbirkózzon az adott életkorra jellemző kihívásokkal.

Kisgyermekkor

A kisgyerekek fejlődésében meghatározó szerepe van az apai minőség jelenlétének.

Az első három évben az apa feladata a határok kijelölése a gyermeke életében. Ő a fegyelmező, míg az anya a biztonságos érzelmi kereteket biztosítja. Ugyanakkor az apa egyúttal tágítja is a gyerek körüli határokat. Bár az anyához hasonló érzékenységgel fogja fel a gyermek jelzéseit, de másképp reagál rájuk.

Ennek az egyik fontos színtere a játék. A gyerekek mást tanulnak meg az apákkal való játékban, mint az anyákkal való együttlétben. Az apával való játékok veszélyesebbek, és érzelemmel telítettebbek, többek között azért is, mert az apák a játék során többet érintik meg a gyermeküket, mint az anyák: csikizik a gyereket, bunyóznak vele, feldobálják a levegőbe. Az anyák a szelídebb játékokat kedvelik: társasoznak, kártyáznak, és játék közben inkább beszélnek, mint érintenek. Mindeközben sokkal inkább tartják a határokat, a velük való játék, és ezért a közben fellépő érzések sem hevesek.

Anya és apa játékhoz való hozzáállását a legtipikusabban az a családi jelenet tükrözi, amikor az apa a levegőbe dobálja a boldogan sikoltozó kétévest, miközben az anya szorongva figyeli, és reménykedik, hogy nem lesz semmi baj. Ez az aprócska játék apa és gyermeke között növeli a gyermek biztonságérzetét, az apjába vetett bizalmát, hogy minden körülmények között vigyáz rá, megtartja, megvédi őt.

Szimbolikában a föld jelképezi az anyát (anyaföld), az életet adót. A legtöbb kultúrában a föld nőnemű, minden élőlény tőle kapja az életét, és ő fogad be mindent a halál után. Amikor az apa játékosan a levegőbe dobja a gyermekét, akkor egy pillanatra a gyerek elszakad a földtől, azaz szimbolikusan a kiszámíthatóságot, a stabilitást nyújtó anyától. A gyermek számára ez egy heves érzésekkel járó, boldog, érintésen alapuló élmény, amely az élmény izgalmassága mellett mégis kiszámítható: apa feldob, de nem enged leesni, elkap.

Az érzelmi fejlesztés szempontjából az apa jelenléte kulcsfontosságú. A gyakran vehemens, féktelen, vidám játékok, csaták során a gyerek megtanulja az apja által megnyugtatni magát, kontrollálni az érzéseit. Az apa ugyanis képes ennek a vad játéknak egy pillanat alatt véget vetni, ha például eljött a fürdés vagy a vacsora ideje. Ki tudja mondani, hogy állj, ez az utolsó kör, vége. Mivel az apa mintaként is szolgál, a gyerek látja, hogy az apa önmagát is képes megállítani ilyenkor, és ezáltal megtanítja a gyereknek is megállítani saját magát.

Óvodás kor

Három éves kor után a gyermek bekerül a család elsődleges szocializációs közegéből a másodlagos szocializációs közegbe: az óvodába. Az oviban a gyerek kénytelen megtapasztalni, hogy már nem ő van a figyelem középpontjában, hanem osztoznia kell az óvónők figyelmén a többi gyerekkel. A gyerekek a közösségben megtanulnak társas kapcsolatokat kiépíteni, és kisebb-nagyobb frusztrációkat szenvednek el, amelyeket megtanulnak kezelni, lereagálni.

A kisfiúnak, kislánynak elkezd kialakulni a nemi identitása is, amelyben lényeges szerepe lesz az apának, aki elkezd példaképpé válni a kisfia számára, és az első férfi mintává a lánya számára.

A kisfiúk az apjuk felé fordulnak, elkezdik utánozni a viselkedését. Azt, hogy a kisfiúkat mennyire meghatározza akár a közösségben való működésük során is az apjuk személye, a vele való kapcsolatuk, jól mutatja, hogy mennyire gyakori vitatéma az oviban a fiúk között, hogy kinek erősebb az apukája.

A kislányok számára szintén jelentős személlyé válik ebben az életkorban az apa. Csillogó szemmel várják haza munka után, puszilgatják, ölelgetik, és apához szeretnének férjhez menni, ha megnőnek, ő lesz számukra is az elsődleges férfiminta.

Alapvető szerepe van az apának abban is, hogy erősítse a gyerekben a kompetencia érzését, képes legyen önállóan, az anyja segítsége, közreműködése nélkül is megtenni dolgokat. Egy olyan apróság, mint a cipőfűző önálló megkötése, erősíti az önbizalmat, ellenben a túlkontrollált, túlféltett gyermek később szorongó felnőtté válhat. 

Fontos, hogy a gyerekek lépésről lépésre szembesüljenek az életkoruknak megfelelő apró kihívásokkal, és ebben az óvodapedagógusok mellett az otthoni közegben az apának lesz elsődleges szerepe. Az ő biztató hozzáállása, a neki való megfelelés igénye, a tőle, mint az első tekintélyszemélytől érkező elismerés motiválja a gyereket arra, hogy bizonyos dolgokban egyre önállóbbá váljon.

Iskoláskor

Az iskoláskorral a gyerek a még felhőtlen, de már keretek között zajló óvodai játékok időszakából átlép a merev szabályok között történő iskolai létezés időszakába. Ahol a szaladgálás helyett sok egyhelyben ülés, a játék helyett odafigyelés, és rengeteg gyakorlás következik.

Az apával való viszony felkészíti a gyereket a tekintély- és törvénytiszteletre, aminek az iskolában lesz először igazán szerepe. Az óvónők által nyújtott – jó esetben – meleg, szeretetteli, még sok testi kontaktuson alapuló, az anyai mintára emlékeztető kapcsolódás helyett az iskolában már csak szabályokon és megfelelésen alapuló tekintélyelvű rendszerben kell a pici gyerekeknek helytállni, ami nem könnyű feladat.