Hé, te! Igen, te ott! Állj meg kérlek egy pillanatra! Szeretnék valami nagyon fontosat mondani.
Említettem már, milyen fantasztikus vagy? Le a kalappal mindaz előtt, amit véghez vittél!
Megannyiszor dönthettél volna úgy, hogy feladod: “Ott egye meg a fene!”- nem csinálom tovább. De te nem ilyen vagy. Mindig felálltál.
Bármilyen kényelmes volt is a padlón feküdni, te mindannyiszor vállaltad a kellemetlenségeket, s akár azt is, hogy napokba telik felegyenesedni, míg ismét képes vagy kihúzott gerinccel járni.
Vagy, hogy háromszor, négyszer, ötször, tízszer is visszahúzott az a fránya padló, mert azt hitte, nem tud nélküled élni. Hisz olyan jól összebarátkoztatok már! De te erőt gyűjtöttél, búcsúcsókot nyomtál szálkás homlokára, s felálltál.
Tudod miért?
Nem, nem a családodért, nem a gyerekekért, nem a párodért, vagy a kutyádért, macskádért, legjobb barátaidért, hanem egyes egyedül önmagadért.
Hogy a tükörbe nézve elmondhasd, nem voltál gyáva. Bátor voltál. Tőled telhetően a legbátrabb. Az pont elég. Épp annyi kell csak.
Hogy elmondhasd, érdemes vagy az életre. Megérdemled azt. Mert ha úgy kell, akkor a sarat is állod. Hibázol, tanulsz, hibázol, fejlődsz, átugrod, beelőzöd, legyőzöd, s végül átöleled önmagad.
De cserben*, soha nem hagyod!
Mikor már kellő rutint szereztél a próbatételekben, elkezdheted végre kívülről nézni, csodálni azt, aki vagy.
Hogy megannyiszor fölülmúltad önmagaddal szembeni várakozásaidat, s meg tudtad tenni mindazt, amiről korábban azt hitted, képtelen vagy.
Felemelő érzés, nemde?
Érezni, hogy ha eddig ennyi mindenre képes voltál, akkor talán bármire képes vagy. Hátborzongató!
Valóban megállíthatatlan lennél?
Nagyon úgy fest!
Kigondolod, s teszed a dolgod, miközben félreállsz saját utadból:
“A célja vonzza magához, mert semmit sem enged be a lelkébe, ami ellenállna céljának.”**
S végül ráeszmélsz, milyen könnyű.
Épp, mint szappanbuborékot fújni.
Majd egyszer csak pont ott találod magad, ahol, amikor, ahogyan és akikkel akartad.
S te csak fújod rendületlen lelkesedéssel a szappanbuborékot.

* [cserben hagy < ómagyar: csérben hagy < csér(sár)]- WikiSzótár.hu
** Herman Hesse: Sziddhárta