Először az ezzel kapcsolatos hiedelmeket célszerű tisztázni. Az emberek túlnyomó része úgy gondolja, egy hiteles spirituális embernek, tanítónak vagy nevezzük bárhogy, Szentnek kell lennie. Ezt el is várják.

A probléma itt kezdődik. A kialakult fejbeli kép szerint mindig kedves, mosolygós, derűs, szeretettől nyúlós, ölelkezős és léleksimogató egy ilyen ember. Nem lehet racionális vagy radikálisan őszinte, nem beszélhet csúnyán, sosem dühös; magyarán egy 2 lábon járó Buddha, aki éppen nem a fa alatt ücsörög, hanem ebben az ingerdús, rohanó, zajos világban létezik. Mivel emberként vagyunk itt, emberi testben és nem elvonultan éljük életünket egy hegyi házikóban, ez nem elvárható és teljesen irreális. Ha volt már elvonuláson, akkor tudja, miről van szó. Minél tovább szakad ki a „társadalomból” befelé figyelve, a meditáció, béke annál erősebb lesz. Sokkal lassabb és nyugodtabb minden, ingere sincs az embernek beszélnie. Azonban, ha visszamegy az életbe, azonnal kizökken és felismeri, hogy pontosan azt a mély, lelassult állapotot nem tudja megtartani. Nem tud dolgozni, nehezére esik kommunikálni, nehéz emberek közé menni, zavarja a zaj és a környezete nem érti, mi van vele. Sok éves gyakorlás után vagyunk képesek az elvonulás alatt megtapasztalt történéseket beintegrálni a hétköznapokba és mivel nem remeteként élünk, ugyanúgy hatással van a külvilág egy segítőre, gyógyítóra, spirituális emberre, mint bárkire. Inkább Sokkal Jobban, így a belső munka is sokkal több. Elvárni, hogy Szent legyen bárki, hatalmas ostobaság.

Mindannyian más személyiségek, egyéniségek vagyunk, emiatt a tanítók, segítők energiája is eltérő. Ha nem eltérő ott érdemes elgondolkodnunk! Vannak lágyabb, nőiesebb energiájú segítők, de találkozhatunk keményebb, férfiasabb közvetítőkkel is. Előbb vagy utóbb mindenki rájön, hozzá melyik áll közelebb, melyik mozdítja ki jobban a komfortzónájából. A hitelesség jelei ettől függetlenül hasonlóak.

Ismertetőjelek

Nem ígér semmit. Sem megváltást, megvilágosodást, azonnali gyógyulást, hanem inkább megkér, hogy ne legyenek elvárások, mert azok akadályként szolgálnak. Nem híreszteli magáról, hogy csak az a jó, amit ő képvisel. Nem ítélkezik senki felett és nem ítél el más vallásokat, hanem mindben meglátja az igazságot a ferdítésekkel együtt. Nem megy bele a kivagyiság játszmájába. Nem akarja, hogy függjenek tőle vagy magasztalják. Nem keres követőket. Nem gyűjti a tanítványokat, pácienseket, nem vadászik senkire. Egy beszélgetés során nem tolja magát és a hitrendszerét az arcába senkinek, nem erőszakoskodik, nem kezdi el reklámozni magát közösségekben, boltban, utcán, randin, haveroknál, komment háborúban. Maximum az e célból létrehozott felületeken. Viszont ezek a hirdetések sem gyakoriak. Ha megtalálja valaki az is jó, ha nincs éppen senki, az is jó. Tudja, hogy csak az fogja megkeresni, akinek dolga van vele. Ellenkező esetben őszintén megmondja, hogy nem tud önnel foglalkozni. Nem kér el csillagászati összeget, de becsüli magát annyira, hogy munkájáért kér hozzájárulást; hiszen sokuknak nincsen melléktevékenysége, ebből élnek meg. Bizonyos esetekben, helyzetekben képes hozzájárulás mentesen is segíteni. Ezt maga a segítő méri fel intuícióval. Nálam is volt sok példa, hogy nem kértem semmit és több segítő barátomnál is hasonlóan tapasztaltam.

Aki hiteles, az Őszinte! Ami fájó is tud lenni. Nem csak simogat, bíztat, hanem arcul is vág az igazsággal, egóromboló is tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Itt nem megalázásról van szó, csupán arról, amit a másik nem akar észrevenni, tudatosítani. Sosem magasztosan beszél, mintha prédikálna vagy könyvet olvasna, hanem van bátorsága a saját életéből vett példákkal utat mutatni, amit a hallgató kisebb sokként élhet meg. Nyíltan, határozottan, célzottan, akár erőteljesebben is kommunikál. Néhány korlátozottabb elme ezt szennyes kiteregetésnek nevezi, mert senkire nem tartozik az, ami benne vagy körülötte van. Bebörtönzik magukat, őszintétlenek önmagukkal és a külvilág felé is, amivel nem éppen a megoldást segítik elő. Sajnos emiatt van még mindig több tabutéma. Többnyire ez a típus az, aki elvárja az első bekezdésben megfogalmazott dolgokat.

A hiteles ember a folyamatos felismerések és azokhoz való hű cselekedeteiben nyilvánul meg. Amit kifelé mond, tanít, aszerint gondolkodik, érez és beszél. Nem mond vagy tesz mást azért, mert a külvilág miként fogja megítélni, miként fog rá reagálni. Megéli a helyzeteket, érzéseit úgy, ahogy azok vannak. Kerüli már azt a kifejezést is, hogy spirituális. Nincs külön spiritualitás és létezés. Nincsenek álarcok. Az van, ami van, nem több és nem kevesebb. Szerintem ezekben a felismerésekben sokan osztozhatunk.