Avagy külföldi munkavállalás bennfentes szemmel VIII.

Előző havi írásomban azzal az ígérettel búcsúztam, hogy folytatom munkakeresési tippjeimet arra vonatkozóan, hogyan biztosítható tudatos felkészüléssel a külföldi BOLDOGulás hosszútávon. íme tehát néhány egyszerűnek tűnő ötlet, melyek folyamatos alkalmazása a külföldi munkakeresés során néha mégis komoly tudatosságot igényel.

1. Merni segítséget kérni hiteles forrásból. Alapvető fontosságú, hogy amint elszánjuk magunkat arra, hogy egy idegen országban próbálunk szerencsét, mielőbb szerezzünk be olyan megbízható információkat, melyek birtokában elkezdhetünk felkészülni az adott országra jellemző sajátosságok alapján a mielőbbi sikeres kinti elhelyezkedésre. Mit értek pontosan ez alatt? Találjunk olyan személyt, akinek már hosszabb távú tapasztalata van erre vonatkozóan és örömmel kész megosztani velünk ezeket. Manapság az internet korában már számtalan blog, youtube csatorna, podcast foglalkozik a külföldi munkával, országok szerinti lebontásban is, ezek közül érdemes első körben válogatni. Facebook-os csoportokban javaslom, hogy óvatosan keresgéljünk ez ügyben, mert az ilyen közösségek összetétele meglehetősen vegyes és sok esetben nem fogadják kifejezetten boldogan azokat, akik „zöldfülűként” csöppennek közéjük. Persze itt is akad mindig kivétel. Aki azonban többnyire csak a szabályt erősíti, és még ha meg is találjuk esetleg az illetőt, a keresgélés közben meglehetősen nagyszámú negatív megnyilvánuláson leszünk kénytelenek átverekedni magunkat. Ami pedig igen sok időt és energiát igényel ráadásul a végeredmény szempontjából nem is biztos, hogy mindig megéri ezen befektetést. Az ilyen jellegű kommentek olvasgatása ugyanis még a legtürelmesebb, legbéketűrőbb embert is képes egy idő után kihozni a sodrából. S amint eljutunk odáig, hogy bosszankodva vagy elkeseredve az ellenséges hozzászólásokon egyet is válaszra méltatunk, már le is csúszunk egy olyan szintre, ahonnan kemény munkával tudjuk csak magunkat visszaküzdeni korábbi pozitív attitűdünkbe, ami szükséges ahhoz, hogy sikeresen megtaláljuk a számunkra ideális segítő, hiteles információ forrást.

2. Mindaddig, míg végre magunkénak tudhatjuk az áhított állást a kiszemelt országban, érdemes reggelente úgy indítani a napunkat, hogy ígéretet teszünk arra, ma is kihozzuk magunkból a legjobbat, ami csak tőlünk telik. Ez azért fontos, mert mindenkinek vannak kevésbé sikeres periódusok az életében, amik azonban csak akkor befolyásolják eredményességünket, amennyiben mi engedjük, hogy ezt tegyék. Tudom, van, akinek ez talán furcsán hangozhat, de az egyik legnagyobb tanulság, amit az elmúlt évek során megtapasztaltam (és jó eséllyel már itteni írásaimban is párszor megosztottam Önökkel): bármi is történik velünk, egyedül az számít a végeredmény szempontjából, mi hogyan reagálunk az adott szituációra. Megtehetjük, hogy amikor nem a terveink szerint zajlik az élet, akkor dühösek és csalódottak vagyunk ÁTMENETILEG. Sőt kifejezetten fontos is, hogy merjük megélni negatív érzelmeinket is, hisz ezek elnyomása hosszú távon igen komoly, akár fizikai tünetekben megnyilvánuló elváltozásokat is okozhat rajtunk, bennünk. Ugyanilyen fontos viszont, hogy a lehető legkevesebb ideig „tartózkodjunk a padlón” sebeinket nyalogatva, hisz ezzel csak áldozati szerepbe ragasztjuk magunkat, ahonnan aztán egyre nehezebb kilábalni az idő múlásával. Nekem személy szerint mikor elkap az önsajnálat, az szokott a legnagyobb segítség lenni, ha kisírom magamat, sőt van, hogy közben vagy utána ki is írom magamból a helyzettel kapcsolatos negatív megéléseimet. Ez után mindig valami olyasmit szoktam csinálni, amiről tudom, hogy feltölt és megnyugtat, és ami után egészen más szemmel tudok már tekinteni a mérgemet, elkeseredésemet kiváltó szituációra. Van, hogy alszom egyet, vagy veszek egy illatos, forró fürdőt, máskor elmegyek sétálni, de néha az is elég, ha rövid ideig valami számomra kedves megnyugtató zenét hallgatok. Mindenki tudja és érzi Ő maga mire „kattan” jó értelemben véve – ezekről érdemes is egy rövid listát összeállítani magunknak, amit bármikor amolyan Jolly Jokerként előkaphatunk, amikor szükségét érezzük.

3. Előző ötletemhez kapcsolódva javaslom, legyen legalább egy olyan személy az életünkben, akinek a szavára adunk, akinek tanácsait jó szívvel készek vagyunk minden körülmények közt nyitott szívvel és elmével fogadva megvizsgálni és készen állunk azokat elfogadni és kipróbálni is. Lehet Ő hozzánk közel álló családtag, kedves barát vagy egy olyan segítő, aki eléggé ismer és szeret minket ahhoz, hogy érdemes legyen a minket frusztráló helyzetekre alkalomadtán az Ő szemüvegén át tekintenünk, felismerve sokszor olyan nézőpontot, amire mi magunk egyedül jó eséllyel csak hosszas szenvedés után vagy esetleg egyáltalán nem jutottunk volna el. Én a biztonság kedvéért több ilyen számomra kedves embert is tartok „talonban”, s egy-egy számomra nehezebb szituációban, van, hogy mindegyiküket végigkérdezem, Ők hogy látják az én aktuális helyzetemet, mit tartanak célravezető megoldásnak saját eddigi tapasztalataik alapján. Persze bevallom nem volt ez mindig így, jó Kos módjára sokáig előszeretettel rohantam a falnak kritikus szituációkban, saját káromon megtanulva, hogy előfordulhat, nem biztos, hogy indulattól vezérelve olyan döntést hozok, ami hosszú távon az én javamat szolgálja. Bár persze határozottan tudom, hogy minden egyes megtapasztalás minket szolgál és a saját személyes fejlődésünk érdekében történik, na de ha meg lehet spórolni néhány plusz kört mások kárán tanulva, miért lennénk oly balgák, hogy ezt ne tegyük meg önként és dalolva? A kérdés tulajdonképpen költői, de azért megosztom Önökkel a saját verziómat: azért mert sokáig képtelen voltam belátni, hogy alázattal fogadva mások szívből jövő segítő szándékát sokkal gyorsabban is haladhatok, mintha én magam járok végig minden zsákutcát, pottyanok bele minden gödörbe és kell visszafordulnom az utamon esetleg újratervezni a menetirányt egy-egy „útfelbontás” miatt…

4. Amit még kiemelt fontosságúnak tartok, az a folyamatos tanulás és fejlődés. Külföldi munka esetében leginkább kedvenc vesszőparipa témám, a nyelvtudás szempontjából. Mindazonáltal ugyanilyen lényeges lehet az is, hogy aki egy adott szakmában akar elhelyezkedni és BOLDOGulni, annak kutya kötelessége olyan munkavállalóvá válni, akit leendő munkáltatója örömmel alkalmaz, mert az illető szakmailag felkészült, megbízható és precíz a munkavégzésben. Ha valaki még ráadásul önmaga minél jobb megismerésére és fejlesztendő képességeinek „felturbózására” is szán időt és energiát, az már csak a hab a tortán.

5. S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban hadd hívjam fel kedves külföldön BOLDOGulni kívánó Olvasóim figyelmét arra, hogy mekkora jelentőséggel bír, és milyen kihatással van életünk egészére és ezáltal sikeres munkakeresésünkre is az: milyen környezetben élünk, kik vesznek körül minket és mennyire hagyjuk magunkat ezen emberek és környezeti hatások által befolyásolni bármilyen, minket érintő témában. Mennyire engedjük, hogy mások (mindegy milyen szándék által vezérelve), letörjék ambícióinkat, sárba tiporják álmainkat és kivetítsék ránk saját félelmeiket és frusztrációikat, amiért ők maguk nem hajlandók s ezáltal természetesen képtelenek is változtatni saját életükön… Ellentétben velünk, akik folyamatosan vágyunk jobbá válni, többre vinni és értékesebb életet élni. Mert a Lelkünk mélyén mindennél biztosabban tudjuk, hogy ez az életünk értelme, melyet bárhol és bármikor képesek lehetünk megvalósítani, amennyiben így döntünk és folyamatosan teszünk is érte.

Szívből kívánok Önöknek mielőbbi sikeres külföldi elhelyezkedésükhöz kitartást, hiteles segítőket és azt, hogy egyre több ember számára szolgáljanak Önök is pozitív példaként arra vonatkozóan, mekkora eredménye van a tudatosságnak az életünk bármely területén.