Határozottan igen!
Gyakorlásának jó lesz! Valahogy így hangzik az a legalizált határátlépés, amivel a profi esportoló – aki a ranglétrák előkelő helyén áll – visszamerészkedik az amatőrök számára is látogatható versenyek közé.
Csakhogy ezzel a purgatóriumba ragad profi esportolónk, ami lélektanilag egy nehéz helyzetet teremt.
Mert hogy az edzés, gyakorlás pont arra lenne való, hogy az ember kidolgozza a stratégiákat, kigyakorolja a részleteket és tökéletesítse játékosi skilljeit és tegye mindezt azzal a nyugalommal és biztonsággal, hogy hibázni lehet, hogy nincs elvárás felé és nincsen teljesítménykényszer.
Azzal azonban, hogy belemerül egy ilyen felemás helyzetbe pont ezek az edzésre és annak lélektanára, a teljesítmény alóli kényszertől való feloldozásra adódó pontoktól fosztja meg a profi esportolót.
Mert már úgy mennek bele a helyzetbe, hogy “csak gyakorlás”, de gyorsan elkapja őket a versenyszellem és ezzel a fókusz rögtön el is terelődik önmaguk fejlesztéséről a “győzelemért vívott harcra”.
Ami önmagában sem lenne jó, de a helyzetet fokozza az ellenfél amatőrségéből eredő játékstílusbeli különbség és a szakmai kidolgozottságbeli eltérés.
Azaz a profinak kell elkezdeni – a győzelem érdekében – az amatőrhöz alkalmazkodni ezáltal felülírva profi esportolói identitását.
Mert sokszor az amatőrök világában a kevésbé szakmai megoldások vezetnek sikerhez, ami magától értetődő módon magas szintű feszültséget generál az esporolóban.
Ott lesz a válaszút, ahol igazából jól dönteni nem lehet, vagy fogalmazzunk úgy, hogy bármelyik megoldás melletti elköteleződés érzelmi sérülésekhez vezet.
Mert ha a fókusz a gyakorláson marad, akkor a győzelem kerül veszélybe, aminek ott van a romboló hatása.
“Engem a ranglista előkelő helyén álló esportolót egy noname ember legyőzött” – azaz, oda a versenyzői büszkeségem, amiben még egy plusz megreccsenés lehet, ha mindezt a győzelmet egy szakmailag alacsony szintű játékkal érte el noname emberünk, amihez “kevés volt” a profi sportoló gyakorlásra szánt tudása.
És ha a győzelmen van a hangsúly, ott mi lehet a sportolói meghasonulás?
Egy profi és amatőr szakmai tudása között óriási különbség van – hiszen ez választja el a profit az amatőrtől.
Ha a győzelem a fókusz, akkor a profi sportolónak kell azonosulnia az amatőrhöz, az amatőr játékos játék stílusa lesz a domináns és ehhez kell a profi sportolónak igazodnia a siker érdekben – azaz a farok csóválja a kutyát helyzet áll elő.
Tehát ha a profi esportoló sportolói létébe és pályafutásába próbálja beintegrálni ezeket a győzelmeket, akkor ambivalens kép fog kialakulni.
Mert a szakmai értéke nagyon alacsonyan besorolható lesz ezeknek az amatőrök ellen győzelemre vitt sikereknek.
És ha ez így van, akkor hol a profi sportolói büszkeség?
Hol a megélhető büszkeség, ha amúgy szégyellni kell szakmai szempontból azt?
Sehol!
Ha nem a megfelelő szinten méretteti meg magát az ember, főleg egy profi sportoló annak csak sérülés lesz a vége!
Szép illúzió hinni abban, hogy az edzés méltó partnere lehet egy amatőr egy profi számára, de a valóságban ez nem más, mint egy pontosan látható identitás romboló tett, amit a profi esportoló saját professzionális identitása ellen vét és aminek a következményeit talán nem is érzi.
Kapcsolódó cikkek:
