A legtöbbször a jószándékkal, önzetlenséggel azonosítjuk. Ennek megfelelően azonban, amikor lelkiismeretesen cselekszünk, sokszor külső minták, szabályok, szokásrendek vezérelnek bennünket.
Ez jelentené a lelki- ismeretet, a lélek ismeretét? Önmagunk ismeretét?
„Nem hagyja a lelkiismerete.”
Ha ismerem a lelkem, nem teszek olyat, ami ellentmond a lelkem hangjának. Ez a belső hang vezérel, tehát tudom, hogy jó az irány.
„Lelkiismeretesen végzi a munkáját.”
A belső hangom által vezérelve végzem a munkám. Olyat, és úgy, amit könnyű szívvel teszek.
„Lelkiismeretlenül elbánt áldozatával.”
Ha nem ismerem a lelkem, akkor könnyen megteszek bármit, akár olyat is, ami ellentmond a belső hangomnak, hiszen ha nem ismerem, nem hallom, s nem tudok annak megfelelően cselekedni. Csak akkor vagyok képes meghallani ezt a hangot, ha ismerem önmagam, a lelkem.
„Tiszta a lelkiismerete.”
Tiszta az út a lelkemig, nem akadályozza semmi, hogy lássam, halljam, ismerjem, s figyeljek a jelzéseire. Nem zavarják külső elvárások, nem homályosítják megszokások.
„A lelkiismeret ezer tanú.”
Ha ismerem a lelkem, akkor mindig kéznél van egy tükör, melyben valódi önmagamat látom, s benne cselekedeteimet. Ez többet ér ezer tanúnál.
*Az idézőjelbe tett részek régi magyar szólások, közmondások, illetve a lelkiismeret szóval szókapcsolatban gyakran használt kifejezések.
