Az előző számban az ötletek és a siker kapcsolatáról írtam. Ennek a gondolatnak egy nagyon érdekes, másik aspektusa a tehetség jelentősége. Mint ahogy az ötletek sem oldanak meg problémákat, megvalósítás nélkül, önmagában a tehetség megléte sem elegendő a sikerhez.
A tehetség valamely képességünk kiváló szintre fejleszthetőségének lehetősége. Egy feltételes módban kifejezhető nagyszerű tulajdonságunk. Fantasztikus adottság, amelyről azt gondoljuk, hogy megfelelő feltételek mellett nagyszerű eredményekre, kiváló teljesítményekre teszi képessé a hordozóját. Ez nem is kétséges, hogy bizonyos emberek esetében így is történik, megfelelő fejlesztés mellett.
Hiszek benne, hogy a tehetség, az említett megfelelő fejlesztés és a céltudatos és kitartó gyakorlás nélkül gyakorlatilag elenyésző előnyt biztosít azokkal szemben, akik szorgalommal és kitartással rendelkeznek, de az adott témában különösebb tehetséggel nem. Ha a gyerekem zenei hallása kiváló, de sosem járt zenei oktatásra, logikus, hogy bárki, aki akárcsak közepes képességekkel is rendelkezik a témában, bármikor jobb teljesítményt fog nyújtani, mint az, aki sosem gyakorolta.
Itt gyakorlatilag el is jutottunk addig, hogy a tehetség, miért is egy lehetőség. Ha jól meggondoljuk, mindenkiben megtalálhatjuk azt, amiben tehetséges. Lehet, hogy gyermekünk matekból nem remekel, gyönyörűen rajzol. Az óvodában, vagy az általános iskolában egy kiváló tanár mindenkiről tudja, hogy miben jobbak a képességei. A tudatos nevelés, a szülői figyelem támogathatja a tehetség kifejlődését, kiteljesedését. Ennek hiánya pedig sajnos egy nagyszerű lehetőség elmulasztása. A legnagyobb kihívás ezért a lehetőségek és képességek fejlesztésében lakozik. A tehetség kitartó gyakorlással változtatható kiváló teljesítménnyé.
Az olimpikonok élete folyamatos gyakorlás, a híres zenészek is mindennap gyakorolnak, sőt még a menő rockzenészek is próbákon fejlesztik a képességeiket. Egy szép énekhang képzést igényel, mint ahogy a versmondáshoz is sokat kell gyakorolni.
Ahhoz, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat, amelyben kiválóak lehetünk, ki kell próbálnunk a számunkra érdekesnek látszó kihívásokat. A versmondó versenyeket, a szavaló versenyeket, a matekversenyeket, vagy a különböző sport versenyeket ugyanúgy, mint a szobrász, vagy robotépítő szakkört. Ezeken a tapasztalatokon keresztül mutatkozik meg, ha kicsit is tehetségesek vagyunk valamiben.
Az iskolának és a szülőnek egyaránt felelőssége van a tehetségek felismerésében, a fiatalok ugyanis az alapvető mintákat otthon, vagy az iskolában ismerik meg. Az iskola sokszínű lehetőséget biztosíthat a képességek feltérképezésére, de sajnos a felismert tehetség letörésében is lehet szerepe egy rosszul megfogalmazott kritikának. A dicséret és a különböző elismerések alapvetően segíthetik a kiváló képességek kialakulását.
A tehetség nem egyértelműen okoz azonnali sikerélményt a versenyeken, szakkörökön, sportban. Vannak területek, ahol évekig kitartóan kell gyakorolnunk, hogy elérjünk a legjobbak közé. Az edzés, a gyakorlás, a téma alapos megismerése, a megfelelő példakép, mester, edző kiválasztása, mind egy lépés a siker felé. Kitartás és szorgalom nélkül azonban senki sem ért még el a célig.
A tehetség azonban lehet nyomasztó kényszer is, a szülők saját álmaik megvalósítójaként sokat árthatnak gyermeküknek azzal, hogy belekényszerítik őket valamely tehetségük fejlesztésébe úgy, hogy ez a gyermek számára nyűg, felesleges vagy időrabló.
A tehetség-fejlesztés nehéz és bonyolult feladat, a szakemberek számára is folyamatos kihívás, hiszen a túlzásba vitt edzés, gyakorlás, vagy a különórák a családi időből vehetnek el órákat, megismételhetetlen pillanatokat. A tehetség így könnyedén fordulhat át szenvedéssé is akár.
A tehetségről egyébként a mai napig vita dúl világszerte, vannak országok, ahol a kreativitást tartják különlegesnek, máshol a hagyományos tudások mesterfokra fejlesztését. Egy harcművész ismerősöm egyszer azt mondta, hogy a harcművészetek többsége régmúlt hagyományokra alapozódik, a benne megtanulható technikákat évszázadok alatt tökéletesítették a mesterek. Az, hogy egy technika nem működik, azt jelenti, hogy nem gyakoroltál eleget.
A tehetség nem elég, állapítottuk meg már az első sorokban, s látható, hogy a kitartás, a szorgalom és az elkötelezettség mellett az alázat és némi szerencse is szükséges a vágyott sikerhez. Manapság, amikor a Youtube, a Tic-Toc szállítja a követendő példaképeket, érdemes végiggondolni, hogy mennyi munka van egy jól elkészített videóban, mennyi felkészülés kell az érdekes filmajánlóhoz, vagy a kedvenc online zenészünk mennyit gyakorolt, hogy 100.000 rajongója legyen világszerte.
Az internet egyébként nagyszerű lehetőséget biztosíthat a tehetségünk fejlesztéséhez is. Bárki bármikor megtanulhat a segítségével zenélni, festeni, barkácsolni, vagy akár filmet készíteni. A tanulás így nem csak kiegészíti a tehetséget, hanem ki is teljesítheti azokat, akik az önfejlesztésben találják meg az útjukat. A tehetség kiteljesítése ráadásul egyáltalán nem korlátozódik a fiatal korra, számos nagyszerű művészt ismerünk, aki középkorúan vagy még később ismerte fel a saját lehetőségeit. A Lifelong learning korában bármikor belevághatunk a sikerhez vezető képességeink fejlesztésébe.
-Turcsán Tamás Péter-