Hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?
Ez az a történet, ahol pontosan tudom a választ!

A Tojás!

„Egy elemi kis részecske, ami magától értetődő természetességgel tud negatív és pozitív lenni”

Évekkel ezelőtt Tóth Róza grafikussal nagyon sok közös projekten dolgoztam együtt és az ott született karakterek, tervek el is indultak saját útjukra. Egy figura volt csak, ami az íróasztal fiókjának mélyén maradt és várta, hogy megtalálja helyét és projektjét, amiben életre kelhet.

Ő volt Ion, aki most a Dare to be the best! Építsd tudatosan önmagadat! Építsd tudatosan pályafutásodat projekt brand logójaként hirdeti és képviseli azt a víziót, amit ezzel az egész tehetségekre fókuszáló munkásságommal képviselek, építek és a mentor programomon keresztül láthatóvá teszek

Ion Tojásemberke néven látta meg a napvilágot és rögtön nagyon sok Tojásemberke született belőle. Aztán ahogy láttam az elkészült anyagot belőle úgy éreztem, hogy másik név illene jobban rá, más karakter név írná le legjobban a köré épített filozófiát.
Így jutott eszembe az „Ion” név, amire úgy éreztem, hogy ennél hozzá illőbbet nem is találhatnék

Ion – a legkisebb elemi részecske, ami magától értetődő módon tud pozitív és negatív lenni.
Emberi sorsok, emberi történetek, a legkisebb építőkövei egy nagy egésznek.
Egy pici építőköve a nagyvilágnak, de egyben egy teljes világ a maga apró valójában.

Kicsi Ionokkal dolgozok együtt nap, mint nap a munkám során pszichológusként. Elemi építőköveivel egy nagy egész rendszernek, emberi sorsokkal, melyek kis építőkövei egy nagy egész rendszernek, de egy tökéletesen teljes világot képeznek önmagukon belül. Ahol nagy feladat és út integrálni a pozitív és negatív érzéseket, személyiségvonásokat, megélt tapasztalatokat. Ebbe a zárt kis világba megtalálni a helyét úgy a pozitív, mint a negatív tendenciáknak, felismerni, elfogadni és megoldozni a negatív és pozitív mintázatokat – mert természetes része életünknek a pozitív és negatív oldalunk egyaránt. Megélni, kezelni és ezekkel együtt egy jól működő életet felépíteni úgy lehet, ha tudatosan megismerjük énünk úgy pozitív, mint negatív vetületét. Közel merünk menni problémáinkhoz, fel merjük ismerni félelmeinket és rossz mintázatainkat, merünk változtatni rosszul rögződött viselkedési struktúráinkon és határozott magabiztossággal oda tudunk erősségeink, pozitív vonásaink mögé állni, helyén kezelve és értékelve azokat.

Te vagy mindennek az alapja, egy pici egység, pozitív és negatív ellenpólus teljesség, ahol a nagy munka elfogadni a két oldalt, megdolgozni, megszelídíteni és önmagadévá tenni az erősségek és gyengeségek, a magasságok és mélységek végtelen távoli és mégis oly közeli létezését.

A maga természetességével megélni a pozitív és negatív oldalt és vetületet, integrálni és megtalálni ezen vonások helyét abban a zárt világban, ami az ember maga.
Elfogadni, megdolgozni, felismerni és feldolgozni életünk és létünk pozitív és negatív részeit, élményeit, tapasztalatait, feladatait „normál helyzetben” is hatalmas feladat, de egy még bonyolultabb és különlegesebb feladat a tehetséges emberek esetén.

A tehetséges emberekkel való munkát én – mindig – a gyémánt csiszoló feladatához hasonlítom.
Nagy értékű kincsek vannak a kezem között, amikkel finoman és precíziós mozdulatokkal kell bánni, lefejtve a csillogást és tökéletességet elfedő rétegeket, vigyázva, hisz minden mozdulatnak nagy tétje van, egy óvatlan mozdulattal megsérthető és megtörhető a csillogás, a legjobbak közé jutás reménye – ilyen szakemberként a tehetségekkel folyatott közös munka.

Színes és szerteágazó pszichológusi munkám során mindig igazi jutalomjáték számomra, mikor a jóból kell a még jobbat kihozni, mikor a maga területén kiváló eredményekkel rendelkező kliensem mellett lehetek és támogathatom, hogy még magasabbra és magasabbra jusson, még tökéletesebb formát érjen el, még hatékonyabban tudjon céljai felé haladni.
Felismerni a célok elérését akadályozó gátakat, felszabadítani az addig fel nem ismert rejtett – érzelmi, mentális – tartalékokat, elveszni a részletekben és meglelni a legapróbb összefüggéseket, melyekkel egy sokkal teljesebb, hatékonyabban működő egész alakítható ki – így működök együtt a tehetséges emberekkel, pozitív és negatív részeik precíziós megdolgozása által.

Logómban a misszióm – magától értetődő természetességgel megélni úgy pozitív, mint negatív valónkat, ez a folyamat zajlik le a tehetségekkel folytatott közös munkában.

A magától értetődő természetességgel pozitívnak és negatívnak lenni megvalósítása és megélése két nagyon klasszikus gátba szokott ütközni – pozitív dolgokról beszélni nagyképűségnek tűnne, a negatív dolgokat meg jobb eltitkolni. Így foglalható össze röviden a két klasszikus gát, amit nézzünk meg most egy kicsit részletesebben kifejtve.

A pozitív oldal megélése egy szemérmes pironkodással teli, szemlesütős állapot, ahol öntelt és nagyképű hivalkodás lenne erényekről és erősségekről magabiztos határozottsággal vallani

„Egy zárt kis világban, ahol a kiválóság az alap, mit nevezhetek magamban pozitívnak?”

Nagyon nehéz énünk pozitív aspektusait megélni és valódi értékként gondolni és építeni rá egy olyan helyzetben, ahol a különlegesség, a kiválóság a belépési alap.
Nagyon nehéz kiállni és stabil részünkként tekinteni pozitív vonásainkra mindaddig, amíg konkrét eredményekben nem mérhető a tehetségünk területén befektetett munka.
Nagyon nehéz büszkén és nyíltan kimondani és felvállalni a bennünk rejlő pozitív alapértékeket, míg a kiváltságosoknak járó csúcsot el nem értük.

Míg úton van a tehetség a talentumának kibontakoztatásában, míg a napi munka és küzdelem az alapélménye, a mindennapos megmérettetés, hogy a sok tehetség között tudja a tempót tartani és helyt tudjon önmaga számára biztosítani ebben a pici és zárt világban, addig túlzott elbizakodott nagyzolásként tekintenek erényeik tudatos felvállalására.

Ha felvállalni nehéz, hogy mi az erényem, a pozitív bennem, akkor beismerni negatív vonásaimat, felvállalni tökéletlenségemet egy tökéletesek számára fenntartott világban, akkor érezhető, hogy még nagyobb gátakkal van ez övezve.

„Ha nap, mint nap a határaim feszegetése a cél, ahol a korlátokat átlépni és nem, mint akadályt meglátni kell, hogyan mondhatnám ki, hogy láthatnám meg a bennem lakó gyengeséget és negatívumot?”

A negatív oldal megélése kapcsán Réz András esztéta szavai jutnak mindig az eszembe – ennél jobb példát nem is tudnék hozni.
A pszichológia szak mellett a kulturális manager képzést azért végeztem el, mert szerettem, hogy használhatom a kreativitásomat, ami különösen igaz volt Réz András órája esetén, hiszen lenyűgöző esszék írásával lehetett abszolválni kurzusát.
Sose felejtem el a három megírandó esszé közül az egyik címe a „Csúnya és szép betegségek” névre hallgatott, amit Réz András úgy magyarázott el, hogy: „Vannak a szép betegségek, mint például egy bypass műtét, amivel fel lehet vágni egy társaságban, míg vannak a csúnya betegségek, úgy, mint például egy aranyér műtét, amiről mélyen hallgat az ember egy társasági összejövetelen”.

Ha negatív érzelmekről, vonásokról beszélünk nekem rögtön ez az esszé cím jut az eszembe és ezzel párhuzamosan, hogy a negatív érzelmek, vonások nem mások, mint a csúnya betegség, amit mélyen el kell hallgatni – lehetőleg még önmagunk elől is.

Meggyengítene, elterelné a fókuszt és a velük való foglalkozás a széthullás, a – ki tudja milyen áron, de fenntartott – stabilitás meggyengülését, megrendülését hozná magával – egy szóval jobb nem tudomást venni a negatív dolgokról, jobb azokat lezárt kis dobozba, érintetlenül hagyni.

Tehetség – a kiválóságok különleges kis világa, ahol nap, mint nap a határok feszegetése, a lehetetlen valósággá tétele, a csillagok földre hozatala körül forog minden nap, ahol önmagunk – gyengeségének – legyőzése a tét, ahol a negatív csak egy fekvő – határ – vonal, amin át kell lépni, ami felett emelt fővel tovább kell haladni a cél felé.


Beismerni gyengeségemet, teret adni félelmeimnek, negatív tendenciáimnak veszélyes, a sikert megrengetni tudó veszélyes művelet.
Jobb érintetlenül hagyni és nem tudomást venni róla, hiszen egy olyan világban, ahol mindenki erős, tehetséges és különleges, ahol mondhatni szupermanek között él a tehetséges ember, ott a negatív, a gyengeséget, tökéletlenséget jelentő érzések, gondolatok, vonások – akár csak önmaga előtt való – beismerése, felvállalása egyet jelentene azzal a kinyilatkoztatással, hogy nem vagyok ebbe a világba, a tehetséges emberek világába való. Önmagát tenné száműzötté egy ilyen lépéssel a tehetséges ember.

De alaphangon szembesülni a negatív énrésszel már egy veszélyes érzés.
Hiszen nap, mint nap a határok feszegetése zajlik a tehetséges ember életében, tudatosítani, hogy mennyire fáj, mennyire nehéz az a napi több óra, amit a tehetség tökéletesítésével tölt a tehetséges ember. Bevallani, hogy néha jó lenne olyan „egyszerűen átlagos” napokat megélni. Megélni azt az áldozatot és lemondást, amit egy majd valamikor eljövő siker érdekében megtesz a tehetséges ember. Tudatosan hagyni megélni azt a fájdalmat, ami a tehetség kibontakoztatása közben kísérője a mindennapoknak.
Nos mindez veszélyesnek tűnik első pillantásra, hiszen ott van annak az eshetősége, hogy ezen negatív tendenciák megélése megakasztaná, szétzilálná, sőt akár el is tántorítaná a tehetséges embert attól, hogy az egész életét a tehetségének kibontakoztatásának szentelje.

Mert csúnya betegség a tökéletlenség, s erről mélyen hallgatni illik, ott a tökéletesek és különlegesek zárt kis világában

Megélni és tudatosan integrálni énünk pozitív és negatív részét, kicsi Ionnak lenni bátor lépés, de szerintem igazán naggyá válni ezen az úton lehet, hiszen a siker egyik pillére – a pályafutásunk tudatos építése mellett – önmagunk tudatos építése.

Építsd tudatosan önmagadat! Építsd tudatosan pályafutásodat!
Légy magától értetődő természetességgel pozitív és negatív – ezt üzeni Ion, a Dare to be the best! projekt brand karaktere.