„A motiváció az az energia, ami a céljaink elérését táplálja”

A motiváció az az energia, ami a céljaink elérését táplálja.
A motiváció mindig valamihez kapcsolódva létezik, mindig valamit táplálva ölt valós formát.
A motiváció a célokban nyer kiteljesedést.
A motiváció és a cél egy szimbiotikus kapcsolatban él – én ezt így fogalmaznám meg.
A cél adja az irányt, az utat, ahova el szeretnénk jutni és ehhez biztosítja a motiváció azt az energiát, lendületet, ami eljuttat odáig

Ha egy igazán szemléletes hasonlattal szeretném leírni a motiváció és a cél kapcsolatát, akkor az üzemanyag és az autó üzemanyag tartályának példáját tudnám hozni, mely példában a motiváció az üzemanyag és a cél az autó üzemanyagtartálya.

A motiváció, az üzemanyag önmagában csak egy lehetőség, egy jó alapanyag arra, hogy lendületet adjon és felhasználása által aktív cselekvés induljon el, hogy erejét felhasználva elinduljanak a dolgok és célt érjenek.
Egy lehetőség, aminek formát és teret kell adni, hogy hasznosulni tudjon, hogy kifejthesse a benne lévő potenciált.

A céloknak pedig, pont egy ilyen éltető erőre van szükségük, azaz az autó tankjának – ahhoz hogy elindulhasson és mozgásban lehessen – pontosan egy dologra van szüksége: üzemanyagra, megfelelő üzemanyagra.

Ha a megfelelő célt megtaláljuk, akkor a bennünk rejlő motiváció megfelelő energiával fogja ahhoz ellátni, hogy haladni tudjunk célunk beteljesítésének útján.

„A motiváció nem perpetuum mobile”

Haladni azon az úton, ami közel sem egy lineáris folyamat, aminek megfelelően maga a motiváció szintje, energiájának ereje és lendülete is egy dinamikusan változó görbét ír le, ami egyben természetes, de egyben egy tudatos munka része is.

A cél és a motiváció szimbiózisban él, azaz a motiváció pont annyira tudja jól támogatni a célt, amennyire az tisztán, világosan látható, amilyen stádiumban éppen az adott cél létezik.
A motiváció milyenségét a célhoz fűződő aktuális érzelmi viszonyulás fogja meghatározni.
Ha a cél tiszta és világos, akkor a motiváció energiája által ez a pozitív és inspiráló erő nyer megtáplálást. Ha nehézség és krízis nehezíti a célt, akkor a motiváció energiája, ezt az érzelmileg nehezített helyzetet táplálja és tartja fent. Ha szárnyalás van felemel, ha mélyrepülés van ugyan olyan erővel húz le a mélybe ugyan azon energia, s a kétségek között az elveszettség érzését tudja csak megtáplálni. Fent tartva a kétely elveszettséget okozó súlyát – így hatnak ezek az önmagukba visszacsatoló dinamikák, a motiváció – cél közötti zárt rendszerű kapcsolatban.

„A célt kell minél stabilabban fókuszban tartani, ahhoz, hogy a motiváció minél pontosabban és minél optimálisabban tudjon hozzá kapcsolódni és ki tudja fejteni energetizáló hatását”

Ezért kell, hogy a célon egy folyamatos és tudatos fókusz és munka legyen, ezzel segítve, hogy a motiváció egy minél termékenyebb talajon fejthesse ki energetizáló hatását.

„Cél à terv – kivitelezés – visszaellenőrzés – módosítás – kivitelezés – visszaellenőrzés – korrekció – kivitelezés – fenntartás – visszaellenőrzés – módosítás – kivitelezés…”

A célon való tudatos munka pedig nem más, mint egy jól látható folyamat, amin keresztül időről – időre tudatosítani lehet és kell, hogy éppen milyen fázisban vagyunk célunk elérésében.

Mert az teljesen természetes, hogy a cél elérésének útja során különböző és akár szélsőséges végpontokat is elér az ember – mind fizikailag, mentálisan és érzelmileg – a lényeg, hogy tudatosítva az aktuális helyzetet minél pontosabb felismerés szülessen, amihez igazítani lehet a megoldáshoz elvezető tervet.
Jó tervet pedig egy jól felépített rendszerhez lehet a leghatékonyabban kapcsolni.
A célhoz már a nullponton érdemes egy tervet kapcsolni, készíteni, amiben a főbb csomópontok és alapelvek lefektetésre kerülnek, amiben a nagy ívű terv mellett világosan láthatóak lesznek az odáig elvezető kisebb lépések.
Ezen kisebb lépések mentén lehet elindítani a nagy terv megvalósítását, kivitelezését, amit rendre – kezdetben szorosabb, később nagyobb időintervallumokban – vissza kell ellenőrizni és módosítani, finomítani amennyiben az szükséges. Ezzel tudjuk a legjobban és leghatékonyabban a célt önmagunkra szabni, ezzel tudjuk a leggyorsabban látni, hogy jó irányba haladunk-e? Amennyiben igen, akkor megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy csak ezen az irányon kell maradni, de ha kiderül, hogy valami miatt rossz nyomvonalra tévedtünk, akkor gyorsan korrigálni tudunk, ezzel elkerülve a teljes kicsúszás veszélyét, időt és energiát spórolunk önmagunk számára a tévúton való eltévelyedés céltól elterelő körútjától.
Egy dinamikusan szerveződő rendszer tud kialakulni a cél körül, ami hatékonyan tud reagálni az aktuális célhoz fűződő helyzetünkre.

De minden pontos tervezés mellett is előadódhatnak krízisek, beállhat a motiváció vesztett állapot helyzete!

„Energia nem vész el, csak átalakul!”

De mi történik egy motiváció vesztett állapotban?
Vajon tényleg az energia szintünk csökken le és a fókuszt oda kell helyezni, hogy többlet energiát, plusz erőforrásokat csoportosítsunk át motivációnk számára, ezzel motiváció szintünk emelkedését remélve vagy valami egészen más lenne a megoldás?
Jót teszünk magunkkal, ha a fentebb említett módon próbáljuk meg eltűnő motivációnkat helyreállítani, vagy egyenesen önmagunk ellen kezdünk el dolgozni és még mélyebbre nyomjuk magunkat ebben a kétségbeesett, motiváció vesztett állapotban?

Környezetünk „jól segít”, mikor arra buzdít, hogy: „Csak jobban kellene akarni! Csak össze kellene magadat szedni! Nem kellene magadat úgy elhagyni, azaz az akaratgyengeség mezejére tereli a fókuszt motiváció vesztett állapot esetén?

Nem!

Gondoljunk csak bele hogyan érezzük magunkat, amikor egy ilyen motiváció vesztett állapotba kerülünk!
Feszültek, frusztráltak leszünk, és alapvetően nem találjuk a helyünket a világban.
A pihenés nem pihentető, hanem inkább kényszeres semmittevés, ahol igyekszünk nem elpazarolt időként tekinteni az üresjáratként elmenő időre.
A tevékenységekbe inkább csak belekapunk, de a fókusz folyamatos elvesztése miatt mindig inkább máshol lennénk, mást csinálnánk, mint amit éppen csinálunk – egyszerűen összefoglalva a „semmi sem jó állapota ez”, ahol hatalmas mennyiségű energia folyik el, ami csak a frusztrációnkat és belső feszültségünket fokozza és gerjeszti egyre nagyobbra.

Ezen elméletemből kiindulva motiváció vesztes esetén nem történik más, mint hogy a célok eltűnnek, elhalványodnak, zavarossá válnak, aminek következményeként motiváció vesztetté, mondhatni céltalanná válunk.

Az a pozitív lendület, fókuszált energia, alázatos és tudatos munka, az akaraterő, ami túl minden nehézségen a célunk iránti elköteleződést erősítette – azaz magával a motivációval mi fog történni pontosabban egy cél vesztett állapotban?
Energia nem vész el csak átalakul!
Motiváció vesztett állapotban az ember meddő energiapazarló, sehova nem vezető utakat kezd el járni, stresszes, enervált, fókusz vesztett lesz – a semmibe veszés értéktelenné válás rémisztő képe lesz a beszűkült fókusz tapasztalat valósága.


Azaz – ahogy én mondanám – nem az energia vész el, motiváció vesztett állapot esetén nem energia veszteségről és annak „pótlásáról”, „feltöltéséről” kell gondoskodni, nem oda kell a fókuszt helyezni és nagy erőfeszítések árán megpróbálni helyreállítani, hanem sokkal inkább kell helyes mederbe terelni ezeket a szétfolyó – és ezáltal frusztrációba forduló – energiákat.

Motiváció vesztett állapot során a célok vesznek el, válnak képlékennyé, láthatatlanná, tűnnek el.
Azaz a célokat kell újra tisztán láthatóvá tenni ezzel újra aktívvá és hasznos energiává visszaforgatni a motivációból származó energiát.

Az üzemanyag és az autó üzemanyag tartálya hasonlathoz visszatérve – csak hogy szemléletessé tegyem a motiváció vesztett állapot képét – nem történik más, mint, hogy eltűnik a tank, amit feltölthetne az üzemanyag – a motiváció – és így jobb híján szétfolyik a földre ezzel egy meddő, de egyben veszélyes helyzetet létrehozva. Szökik a semmibe az üzemanyag, amit, ha egy szikra berobbant, akkor annak pusztítás lesz a vége, akkor abban, mindenki, aki azon a területen van sérülni fog.
Ezért csak olaj a tűzre, ha a környezet – jót akarva, de nem jól kivitelezve – a még nagyobb erőket mozgósítva a motiváció visszaszerzésére buzdítja az éppen motiváció vesztett embert. Ezzel indirekt módon még jobban benne tartva abban az állapotban, abban az elkeseredett küzdelemben, hogy a vélt siker reményében még több energiát fektet be… gyakorlatilag a semmibe, ami még elkeseredettebbé és reményvesztettebbé teszi az embert. Hiszen az az egy alapélménye marad meg, hogy erőn felül próbál kilábalni a motiváció vesztett állapotból, de előre lépés helyett egyre nagyobb mélységek jönnek csak.
Mert az energia „rossz helyre kerül”.
Az eltűnt, zavarossá lett célok gyűjtő tartálya, ami formát adna, és teremtő erővé tenné a motivációt nincsen, így valódi pozitív változás ezen az alapon nem is lehet.

Mi lehet a megoldás motiváció vesztett állapot esetén?

Egyetlen kiutat innen céljaink újraépítése és ezen keresztül motivációs energiánk helyes, minket építő formába öntése jelenti.

Mi történik valójában motiváció vesztése esetén és mi az a 3 lépés, amivel egy ilyen motiváció vesztett állapotot újra a célokra fókuszáló, aktív cselekvésbe tudunk forgatni?

A motiváció visszaszerzéséhez 3 lépés vezet szerintem, ezt én a motiváció szerzés hármasugrásának nevezem, amit a következőképpen fogalmaznék meg

„Motiváció vesztett állapotban céljaink elhalványodnak, zavarossá válnak, aminek következtében a semmibe vesző, sehova nem vezető köröket kezdünk el futni.”

1) Vissza az alapokhoz
Vissza kell szerezni, amit elvesztettünk.

Újra meg kell találni az irányt amerre tartottunk.
Tisztán látni és világosan megfogalmazni, hogy miért vált láthatatlanná, tűnt el, vagy halványodott el a cél, ami felé eddig tartottunk – ez kell hogy az első lépés legyen, hiszen ameddig nem látjuk tisztán a helyzetünket addig nem lehet hatékony újjászervezésben gondolkodni.
Ameddig nem hozzuk vissza a fókuszba, nem látjuk újra tisztán céljainkat, addig motivációnkat sem tudjuk visszanyerni.
Tehát az első lépés nem lehet más, mint a visszatérés az alapokhoz – időben vissza kell lépni ahhoz a nullponthoz, ahol elköteleződtél az adott cél mellett.
Tematikus kérdéseken keresztül nagyon szépen fel lehet építeni és tudatosítani motivációd és célod történetét.
Miért pont ez a cél került a fókuszba?
Mi inspirált ezen cél megvalósításában?
Mi volt a víziód, hova szeretnél eljutni ezen cél megvalósítása által?
Éld át újra azt az érzelmi állapotot, azt a pozitív lendületet, amivel ráléptél erre az útra.

2) Lásd az utat
A nullponttól a jelen pillanatig milyen utat jártál be?
Tudatosítani, hogy ez a motiváció vesztett állapot része egy nagyobb egésznek, „csak egy fejezet” egy hosszabb történetben egy nagyon lényeges elem, hiszen ezáltal relativizálható az aktuális helyzet súlya, ezáltal pontosabban megítélhető, hogy valójában – a teljes egészhez viszonyítva – milyen tényleges jelentéssel bír ez a nehezített időszak.
Építsd hát fel tematikusan önmagad számára azt az utat, amit a célod melletti elköteleződés kiindulási pontjától egészen a jelenig bejártál.

Ismételten csak tematikus szempontsoron keresztül lehet építkezni a célodban eddig megtett út kapcsán.
Tedd láthatóvá önmagad számára, hogy hova jutottál el a céljaid felé vezető úton!

Gyűjtsd össze a főbb csomópontokat – sikereiddel, nehézségeiddel, az elért fejlődéssel. Gondold át, hogy az eredeti elképzelésekhez képest ott tartasz, ahol tartani szeretnél? Elégedett vagy az elért eredményekkel? Vagy van benned hiányérzet?
Építsd fel és tedd láthatóvá az eddig a céljaid felé megtett utadat!

3) Lobbantsd lángra a motiváció szikráját
Mivel egy megrekedt és stagnáló helyzet van itt és most, ezért kell egy olyan extra szikra, ami segít kilendíteni téged ebből az állapotból.
Oka van annak, hogy miért torpan meg egy addig – jól – működő rendszer, hogy miért fárad ki és miért esik szét a fókusz.
Nyilván ugyan onnan folytatni nem lehet, ahonnan leágazott az út, hiszen maga a motiváció vesztés ténye a bizonyíték arra, hogy valami miatt kisiklás történt a cél felé vezető úton, oka van annak, hogy a régen még inspiráló víziók miért nem azok már.
Kell egy újra definiált cél, kell valami extra, ami fellobbantja a motiváció, a szenvedély és ezáltal az cél iránti – újbóli – elköteleződés lángját.

Ezért egy nagyon fontos dologra kell itt a fókuszt helyezni és eköré építeni az újrakezdést
Találj a célodon belül egy olyan újszerű lépést, egy olyan lendületet adó szemléleti elemet, ami át tud lendíteni ezen a motiváció vesztett állapoton. Gyors és látványos eredményt hozó lépés kell ez hogy legyen, ami felpörget annyira, aminek lendületére egy közép – hosszú távú cél tud majd kapcsolódni.

„Újra definiálni vagy új úton elindulni?”

És lehet, hogy ezen hármasugrás lépésein keresztül menve úgy érzi az ember, hogy nem újra definiálni kell a régi célt, hanem egy egészen új irányba elindulva, lezárva a régit, új célt, új utat elkezdve kell tovább haladnia?

Lehet!
Ha így van, akkor merni kell lezárni, elengedni és önmagunk számára megengedni, hogy egy új perspektíva nyíljon

…mert bármerre is vezet az utad, ha megtalálod melyik is az, a motiváció éltető energiája táplálni fogja azt!